Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-11
ü. országos ülés 1898. fléczember ll-én, pénteken. 79 sok előtt is a többség és a többség kebeléből kikerült kormány által lettek magukénak elismerve — a parlament és különösen a többség vezérletére hivatott kormány nyilatkozatának visszhangja, illetőleg megerősítése, ugyanazon elveken alapulván, ugyanazon keretben mozogván és ugyanazon nézeteknek adván hatályos kifejezést. (Helyeslés a jobboldalon.) És tényleg, t. ház, az előttünk fekvő válaszfelírat tolmácsolása alkalmával feladatom egyszerűen az volna, kimutatni, hogy milyen szellemben és minő egymásutánnak szem előtt tartásával fogadjuk el és szándékozunk érvényre juttatni azon programmot, mely a trónbeszédben foglaltatik, és melyet minden részében és tagozatában a magunkénak ismerünk el. De ez alkalommal egy másik feladat is jutott osztályrészemül. Azon körülmény, hogy a ház egyik kisebbségben levő pártja részéről egy másik válaszfelirati javaslat is már a t. ház elé terjesztetett, kötelességemmé teszi nemcsak azt, hogy a válaszfelirati bizottság által előterjesztett javaslatot ismertessem és ajánljam elfogadásra, banem hogy foglalkozzam egyszersmind azokkal, a melyek a ház előtt feküsznek hivatalosan, tudniillik azon felirati javaslattal, melyet gr. Apponyi képviselő úr és t. barátai a képviselőház elé terjesztettek. És engedje meg a t. ház, hogy talán azért is, hogy a ház türelmét túlságosan igénybe ne vegyem, a két felirati javaslatot egymással kapcsolatosan tárgyaljam, egymással kapcsolatosan beszéljek az azokban foglaltakról, nehogy ismétlésekre szükség legyen. Megvallom, hogy midőn a gróf Apponyi s elvtársai által benyújtott felirati javaslatot olvastam, akkor némi meggondoltsággal és legalább is némi kimólettel kellett, hogy magamat eltöltsem, midőn ahhoz hozzászólni kivánok. Mert sem annak hangja, (Zaj balfelöl.) sem azokban foglaltak természete nem olyan, hogy a válaszfelirati bizottság javaslatát képviselni hívatott, azokat teljes nyugalommal és első pillanattól fogva minden önleküzdés nélkül, teljes objektivitással legyen képes megítélni. Hiszen — ne méltóztassék rossz néven venni — a szenvedély bizonyos hangján előadottakra önkénytelenül is kísértésbe jön az ember szenvedélyességgel válaszolni. És én itt nem kivánok a ház tanácskozásának elején mindjárt oly izgatottabb hangra alkalmat adni, a mely kétségkívül a tárgyalások nyugodt fo lyamát és természetes medrét talán rongálhatná. Épen azért az egyes kifejezésekben foglaltaktól eltekintve teljes tárgyilagossággal igyekszem azokhoz szólni, a melyek ebben foglaltatnak és ezen súlyos vádakat, a melyek e felirati javaslat minden sorából kirínak, nem is vádakként, hanem egyszeri! állításokként vizsgáim s hasonlítani össze azokkal, a melyeket a többség felirati javaslata tartalmaz. Mint egy hipnotikus álombi merííitnek, úgy látjuk, egyetlenegy mozzanatra irányozva a t. képviselő urak szempillantásait: a választásokra, (Félkiáltások, bal felöl: Hisz ez természetes!) s azon el nem fogadható tényre, hogy ezek azon politikai iránynak és törekvésnek adták a többséget, a melyekkel ők eddigelé ellentétbe állottak. Ez a száraz tényállás. S ebből mit következtet az ellenzék ezen része? Egyszerűen azt, hogy a választások nem az ország valódi többségét juttatták kifejezésre, (Ez igaz! Ez úgy van! balfelől.) hogy különféle mozzanatok annyira kivetkőztették saját természetükből a választásokat, (Ez igaz! Úgy van! balfelöl.) hogy a ház jelenlegi összealkotása az ország természetszerű követelményét ki nem elégíti. (Ez igaz! Úgy van! balfelöl.) Meszlény Lajos: Jól beszél! (Derültség balfelöl.) Pulszky Ágost előadó: Sályos állítás ez, t. ház, nagy következményekkel jár s mindenekelőtt a leghatározottabb ellentétben áll a többség felirati javaslatának azon kiinduló pontjával, hogy az országban ma zavartalan, nyugodt, normális állapotok állván fean, az ország kívánalmainak kielégítésére, a haza ügyénei? továbbfejlesztésére csak szorgos meggondolt és felelősségteljes munkára van szükség. Vizsgáljuk, t. ház, egész nyugodtan és a mennyire a fenforgó körülmények közt lehet, részrehajlatlanúl és tárgyilagosan ez állítást. Mik a tények? 413 magyarországi kerület közül 107-ben a, többség tagjai egyhangúlag választattak meg. (Zaj balfelöl. Közbekiáltások: Mennyiért?) Az összes választókerületek több, mint egy negyedrészében tehát az ellenzék vagy egyáltalán nem állított jelöltet, vagy nem tartotta szükségesnek olyat állítani, kit a szavazó urnáig kisérhettek volna támogatói. (Úgy van! jobbfelöl.) E 107 kerület között látjuk túlnyomó részben azokat, melyekben az ország intelligencziája, (Ellenmondás balfelöl.) az ország forgalma (Zaj balfelöl.) nagyobb mértékben központosul. Végignézve az emporiális nagy városokon, azt látjuk, hogy Budapest főváros mind a kilenez kerületében, hogy Győrött, Szeged egy kerületében, Temesvárott, Nagyváradon, Debreczen túlnyomó részében, (Ellenmondás balfelöl.) hogy Kolozsvárott, Brassóban, (Közbeszólás balfelöl: Egerben!) Pozsonyban a kormánypárt vagy egyhangúlag, vagy oly túlnyomó többséggel vitte keresztül jelöltjeit, hogy e tekintetben bizonyára sem a pressziónak, sem az anyagi eszközök felhasználásának, sem bárminemű mesterséges befolyásolás vádjának helye nem lehet. {Igaz! Úgy van!
