Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

ü. országos ülés 1898. fléczember ll-én, pénteken. 79 sok előtt is a többség és a többség kebeléből kikerült kormány által lettek magukénak elis­merve — a parlament és különösen a többség vezérletére hivatott kormány nyilatkozatának visszhangja, illetőleg megerősítése, ugyanazon elveken alapulván, ugyanazon keretben mozog­ván és ugyanazon nézeteknek adván hatályos kifejezést. (Helyeslés a jobboldalon.) És tényleg, t. ház, az előttünk fekvő válaszfelírat tolmácso­lása alkalmával feladatom egyszerűen az volna, kimutatni, hogy milyen szellemben és minő egymásutánnak szem előtt tartásával fogadjuk el és szándékozunk érvényre juttatni azon pro­grammot, mely a trónbeszédben foglaltatik, és melyet minden részében és tagozatában a ma­gunkénak ismerünk el. De ez alkalommal egy másik feladat is jutott osztályrészemül. Azon körülmény, hogy a ház egyik kisebbségben levő pártja részéről egy másik válaszfelirati javaslat is már a t. ház elé terjesztetett, kötelességemmé teszi nemcsak azt, hogy a válaszfelirati bizottság által előterjesz­tett javaslatot ismertessem és ajánljam elfoga­dásra, banem hogy foglalkozzam egyszersmind azokkal, a melyek a ház előtt feküsznek hiva­talosan, tudniillik azon felirati javaslattal, me­lyet gr. Apponyi képviselő úr és t. barátai a képviselőház elé terjesztettek. És engedje meg a t. ház, hogy talán azért is, hogy a ház türel­mét túlságosan igénybe ne vegyem, a két fel­irati javaslatot egymással kapcsolatosan tár­gyaljam, egymással kapcsolatosan beszéljek az azokban foglaltakról, nehogy ismétlésekre szük­ség legyen. Megvallom, hogy midőn a gróf Apponyi s elvtársai által benyújtott felirati javaslatot olvas­tam, akkor némi meggondoltsággal és legalább is némi kimólettel kellett, hogy magamat eltölt­sem, midőn ahhoz hozzászólni kivánok. Mert sem annak hangja, (Zaj balfelöl.) sem azokban fog­laltak természete nem olyan, hogy a válasz­felirati bizottság javaslatát képviselni hívatott, azokat teljes nyugalommal és első pillanattól fogva minden önleküzdés nélkül, teljes objek­tivitással legyen képes megítélni. Hiszen — ne méltóztassék rossz néven venni — a szenvedély bizonyos hangján elő­adottakra önkénytelenül is kísértésbe jön az ember szenvedélyességgel válaszolni. És én itt nem kivánok a ház tanácskozásának elején mindjárt oly izgatottabb hangra alkalmat adni, a mely kétségkívül a tárgyalások nyugodt fo lyamát és természetes medrét talán rongálhatná. Épen azért az egyes kifejezésekben foglaltaktól eltekintve teljes tárgyilagossággal igyekszem azokhoz szólni, a melyek ebben foglaltatnak és ezen súlyos vádakat, a melyek e felirati javas­lat minden sorából kirínak, nem is vádakként, hanem egyszeri! állításokként vizsgáim s hason­lítani össze azokkal, a melyeket a többség fel­irati javaslata tartalmaz. Mint egy hipnotikus álombi merííitnek, úgy látjuk, egyetlenegy mozzanatra irányozva a t. képviselő urak szempillantásait: a választá­sokra, (Félkiáltások, bal felöl: Hisz ez természetes!) s azon el nem fogadható tényre, hogy ezek azon politikai iránynak és törekvésnek adták a több­séget, a melyekkel ők eddigelé ellentétbe állot­tak. Ez a száraz tényállás. S ebből mit követ­keztet az ellenzék ezen része? Egyszerűen azt, hogy a választások nem az ország valódi több­ségét juttatták kifejezésre, (Ez igaz! Ez úgy van! balfelől.) hogy különféle mozzanatok annyira kivetkőztették saját természetükből a választáso­kat, (Ez igaz! Úgy van! balfelöl.) hogy a ház jelenlegi összealkotása az ország természetszerű követelményét ki nem elégíti. (Ez igaz! Úgy van! balfelöl.) Meszlény Lajos: Jól beszél! (Derültség balfelöl.) Pulszky Ágost előadó: Sályos állítás ez, t. ház, nagy következményekkel jár s mindenek­előtt a leghatározottabb ellentétben áll a többség felirati javaslatának azon kiinduló pontjával, hogy az országban ma zavartalan, nyugodt, nor­mális állapotok állván fean, az ország kívánal­mainak kielégítésére, a haza ügyénei? tovább­fejlesztésére csak szorgos meggondolt és fele­lősségteljes munkára van szükség. Vizsgáljuk, t. ház, egész nyugodtan és a mennyire a fenforgó körülmények közt lehet, részrehajlatlanúl és tárgyilagosan ez állítást. Mik a tények? 413 magyarországi kerület közül 107-ben a, többség tagjai egyhangúlag választat­tak meg. (Zaj balfelöl. Közbekiáltások: Mennyiért?) Az összes választókerületek több, mint egy negyedrészében tehát az ellenzék vagy egyálta­lán nem állított jelöltet, vagy nem tartotta szük­ségesnek olyat állítani, kit a szavazó urnáig kisérhettek volna támogatói. (Úgy van! jobbfelöl.) E 107 kerület között látjuk túlnyomó részben azokat, melyekben az ország intelligencziája, (Ellenmondás balfelöl.) az ország forgalma (Zaj balfelöl.) nagyobb mértékben központosul. Végig­nézve az emporiális nagy városokon, azt látjuk, hogy Budapest főváros mind a kilenez kerületé­ben, hogy Győrött, Szeged egy kerületében, Temesvárott, Nagyváradon, Debreczen túlnyomó részében, (Ellenmondás balfelöl.) hogy Kolozs­várott, Brassóban, (Közbeszólás balfelöl: Eger­ben!) Pozsonyban a kormánypárt vagy egyhangú­lag, vagy oly túlnyomó többséggel vitte keresz­tül jelöltjeit, hogy e tekintetben bizonyára sem a pressziónak, sem az anyagi eszközök felhasz­nálásának, sem bárminemű mesterséges befolyá­solás vádjának helye nem lehet. {Igaz! Úgy van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom