Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
72 10. országos ülés 1896. deczember 10-én, csütörtökön. zéseire vonatkozólag már a deczember hó 2-án tartott ülésben mondottam, hogy azok egy már csak a történelem keretébe tartozó témát érintenek. S utalással azon kimerítő előterjesztésekre, melyeket ebben a tekintetben Hohenlohe német birodalmi kanczellár és b. Marséba! 1 külügyi államtitkár a német birodalmi gyűlésben tettek, tekintettel a kérdésnek felette lényeges karakterére, 3e kell mondanom arról, hogy a kérdésnek további részletes tárgyalásába bocsátkozom. (Helyeslés a jobboldalon.) A nélkül azonban, t. ház, hogy a kérdésnek históriai részletezésébe bocsátkoznám, (Mozgás a szélsőbalon.) azon helyzetben vagyok, hogy a képviselő úr és a t. ház megnyugtatására azon kijelentést tehetem, hogy oly szerződés, miiyen a kérdésben forgó, manapján a német és orosz kormányok között nem létezik, és hogy viszonyunk a német birodalomhoz legjobb és legbensőbb, úgy hogy a hármas szövetség ma, mint ezelőtt rendíthetetlen szilárd alapját képeli politikánknak és talán túlzás és elbizakodottság nélkül mondhatom, hogy egyúttal az európai béke egyik legerősebb és legkipróbáltabb támasza. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeknek elmondása után kérem a t. házat és kérem a képviselő urat is, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Szívesen konstatálom a miniszterelnök úr részéről azon lojalitást, a melylyel benyújtott interpellácziómra telhetőleg, a viszonyoknak megfelelő sürgősséggel válaszolni szíveskedett. Egyik czélja interpellácziómnak mindenesetre az volt, hogy ezen, a miniszterelnök úr által is kényeseknek jelzett fontos kérdésekben a magyar parlament oly mérvű* tájékozást nyerjen, hogy azt a tájékoztatást a felirati vita alkalmával gyümölcsözőleg értékesíthesse. Ez a czél, legalább nagyjában ós egészében, egyik-másik részre nézve el is van érve. El van érve arra nézve, t. képviselőház, s arra vonatkozólag a választ tudomásul is veszem, hogy a keleti kérdésben semmi olyan újabb mozzanat elő nem állott, a mely Európában a békebarátokat bármiféle tekintetben bizalmatlanságra ösztökélné. Szívesen tudomásul veszem azt is, t. ház, hogy a béke a különállamokkal fennálló viszonyok tekintetében a miniszterelnök úr nyilatkozata szerint egyáltalában veszélyeztetve nincs. Ezek azok, a mikkel szál váltani a t. miniszterelnök úr válaszát azon részeiben, ;i melyeket magam részéről is szívesen tudomásul veszek. Már most, t. képviselőház, a kérdés második részére és első sorban azon okra vonatkozólag, hogy miért maradt ezen passzus ki, épen | ez alkalommal a legmagasabb trónbeszédből, } erre nézve is konstatálnom kell a felmerült vitái nak azon eredményét, hogy immár a magyar parlament teljesen tisztában van azzal, legalább a kormány nyilatkozata ezt illetékesen megerősíti, hogy a trónbeszedet nem azon ezélzat vezérelte, mintha a magyar parlamentnek a külügyi viszonyokban való törvényhozási jogát bármi tekintetben alterálni akarta volna. Már most, t. ház, midőn tudjuk, hogy a kormányt tisztán és kizárólag az az ok vezérelte, hogy a legközelebb október hó 6-áu elmondott legmagasabb trónbeszédben a külügyi viszonyokra vonatkozólag nyilatkozat történt és hogy csak ez volt az ok, hogy a mostani trónbeszédből ez a nyilatkozat elmaradt: a magyar parlament számára azon kérdésnek mérlegelése marad csupán fenn, vájjon érdemlegesen elfogadható mentség-e az a kormány számára; igen vagy nem ? T. képviselőház! Maga a felolvasott válasz, a melyet a t. miniszterelnök úrtól hallottunk, konstatálja, hogy a »Hamburger Nachrichtent által előidézett leleplezések oly kényes természetűek, hogy azoknak ma itt érdemlegesen való vitatását nem tartja helyesnek a t. kormány. Ha minden egyébtől eltekintenénk, t. ház; midőn a kormányelnök úr kénytelen konstatálni a maga részéről is, hogy oly fontos mozzanat merült fel, a mely igen is kényes természetű az államra nézve — a mire különben még rátérek — azt hiszem, ez elég jogosulttá teszi azt a szemrehányást, hogy azon időben a magyar kormány tanácsadóinak hallgatása a külügyi kérdésekben semmi körülmények között indokolva, semmi körülmények között mentve nincs. De, t. képviselőház, eltekintve attól, hogy súlyos külügyi kérdések kötelességévé tették volna a megnyugtatást a kormánynak, a magyar kormány elkerülhette volna azon paradoxon bekövetkezését, a mit ime láttunk, midőn a többség felirati javaslatában, daczára annak, hogy a trónbeszédben ez iránt passus nem foglaltatik, mégis — bekövetkezik az a stylaris paradoxon és diplomácziai furcsaság, hogy olyasmire — válaszol a többség, ami iránt nem kérdeztetett senkitől. De, t. képviselőház, én nagyobbra becsülöm a válaszfelirati bizottságnak ezen konczepczióját, mintsem abban egyszerű paradoxont lássak. Igenis én úgy interpretálom, hogy a többség felirati bizottsága a maga részéről nem ismeri el, hogy a trónbeszédben ezen külügyi kérdésről nyilatkozni nem kellett volna. Annak kell magyaráznom, hogy a többség felirati bizottsága maga, is kötelességének ismeri ezen fontos kérdésre reflektálni, daczára annak, hogy ez a trónbeszédben nem foglaltatik benn. Hiszen van egy szokás, mely a válaszfelirati javaslatot a trónj beszédre parafrázisnak szokta tekinteni. De
