Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-10

10. országos ülés 1896. űeezeniber 10-én, csütörtökön. 78 soha nem volt megkötve a ház abban, hogy ezen parafrázisnak keretén kiviil akut kérdésekben önálló véleményt is nyilváníthasson. Midőn látom a felirati bizottság azon állás­pontját, hogy a felirati bizottság többsége sem helyeselte, hogy ezen kényes kérdésben a trón­beszéd nyilatkozatot nem tartalmaz, bár szívesen tenném, hogy a másik fontoaabb kérdést ezzel nem komplikálva kihámozzam a vita keretéből, mégis, midőn nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak ezt a mentségét elfogadjam, a válasznak erre vonatkozó részét nem vehetem tudomásai. A mi már most a válasz érdemleges részét illeti, sajátságosan furcsa helyzetben vagyunk. A t. miniszterelnök úr nem az egyes kérdésekre felel, hanem kumulatív választ ad. Ennek része az, hogy olyan kényes kérdésekről van szó, hogy a t. miniszterelnök úr azoknak vitatását nem tartja helyesnek és megengedhetőnek. Hát, t. képviselőház, vagy van a magyar parlamentnek a külügyek tekintetében kezde­ményezési és törvényhozási joga, vagy nincs. Ha van, akkor mentül kényesebbek azok a kér­désük, annál inkább keli azokat a nép meg­bízottai, a képviselők által fényes nappal az alkot­mányos elveknek megfelelően vitatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt, t. képviselőház, köpö­nyegül használni, mikor nemzedékeknek, nemze­teknek, népeknek jövendőjéről van szó, hogy kényes a kérdés: ez, t. képviselőház, a fejedelmi oktrojnak oly jelszava, a mely azt akarja velünk elhitetni, hogy daczára annak, hogy Magyar­ország önállóságát fényes nappal hirdetjük és hangoztatjuk, nektek ahhoz hozzászólási jogotok nincs, mert a népeknek és nemzeteknek csak jajgatni és fizetni van joguk és kötelességük, de a magas politika kényes kérdéseiben csak a fejedelmi hatalom érvényesülhet. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. képviselőház! Hogy én ilyen választ. mint Magyarország képviselője nem fogadhatok el, az természetes. Én a magam részéről öröm­mel konstatálom, hogy ezen kérdésben nem szű­rődnek át a pártkeretekuek szenvedélyei, mért a külügyi politika és a magyar nemzet jövőjének sorsa még sohasem volt pártkérdés. Örömmel konstatálom, hogy ezen a téren egy szemleges területen mozoghat a hazafiság és a meggyőződés. Mentől inkább igaz az, hogy ezen kényes, nagyon kényes kérdések, annál inkább kötelessége a kormánynak, hogy ezen kényes kérdésnek jelen­tőségére és horderejére nézve a magyar nem­zetet, — a melynek véradója csak néhány perczczel előbb vette igénybe a törvényhozást, — legalább tájékoztassa. Mi a másik része az érdemleges válasznak? A t. miniszternők úr kitér azon kérdés elől, FEPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. hogy ismeri-e a külügyi kormány azon 1890 év tavaszáig Németország és Oroszország között fennállott szerződésnek tartalmát, vagy sem? T. ház! Ezen aktának ismerete nélkül a törvényhozás legfeljebb zsákfntást végezhet, mert ezen szerződés tartalmának ismerete nélkül nincs az a parlament, a mely magának helyes meg­győződést szerezhetné s olyan álláspontot fog­lalhatna el, a mely hazafiságához méltó, ha a nemzet jövőjére féltékeny. T. ház! Hogy jutunk mi azon helyzetbe, hogy mint egy nemzetnek törvényhozása, tudo­másul vegyünk egy választ, a mely azt mondja: nem mondom meg, miről van szó, csak jelzem, hogy kényes kérdésekről van szó. Hatoljunk a dolog mélyébe. Maga a válasz, a melyet a t. miniszterelnök úr ad, kétségen kivííl állólag konstatálja, hogy igenis Orosz­ország és Németország között 1890-ig létezett egy semlegességi viszontbiztosítási szerződés. Azt mondja erre a t. miniszterelnök úr: igen ám, de ez csak a történeté. Hát, t. képviselőház, az oknyomozó történelem mire tanít bennünket? Arra tanít, hogy hasonló okok hasonló okozato­kat szülnek a nemzetek történetében. Ha oly fiatal ádammal állunk szemben, mint a minő Német­ország, a melynek szerződési hűsége még nincs kipróbálva; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha azt tapasztaljuk, t. képviselőház, hogy az a német birodalom egyszer megszegte a köteles hűséget, és a fejedelmi becsületszó palládiuma alatt megkötött szövetségtől eltérő szerződési intézkedéseket csinál... (Mozgás és zaj jőbbfelől.) Elnök (csenget): A képviselő urat csak arra figyelmeztetem, hogy a kérdés kényessége és a nemzetközi komitas mindenesetre arra köteleznek bennünket, hogy feltételezésekből kiinduló sértő kifejezések ne használtassanak, és hogy oly ki­fejezésekben legyen szó & barátságos és szövet­séges hatalmakról, (Helyeslés jőbbfelől.) a melyek barátságos viszonyunkat semmi tekintetben nem zavarják meg. (Helyeslés és tetszés jőbbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Árra figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy elnöki enuneziácziókra nem szabad megjegyzést tenni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Csak azzal egé­szítem ki, hogy nékem talán kötelességem is nyilatkozni, és annál inkább, mert osztom az elnök úrnak azon felfogását, hogy külügyi kér­désekben, különösen állítólag velünk barátságos lábon álló nemzetek fejedelmeivel szemben a parlamentben óvatos nyilatkozatok teendők, és ha e tekintetben vétettem volna, nem volt szán­dékomban, bocsánatot is kérek. De, t. képviselőház, én úgy fogom fel a kérdést, hogy itt, mint a miniszterelnök úr mondja, történeti múltról van szó. En nem beszélek Német­ország mai kormányzatáról, de méltóztassék meg­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom