Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. 251 mert tudjuk, hogy akár bárány, akár gida legyen ez a csalétek: az megkötözés nélkül is oly gyámoltalan és oly gyönge, hogy magán még csak segíteni sem tud, annál kevésbbé támadni, már pedig a t. előadó úr megmutatta, hogy támadni képes, erős is tud lenni a támadásban, mellé még furfangot is tanúsított, és így azt hiszem, hogy inkább lehet őt az állatvilág politikusához: a furfangos rókához hasonlítani. (Be rültség balfelöl.) Méltóztassék arra gondolni, hogy a lábánál fogva tőrbe került róka képes lábát elharapni, csakhogy magát, megmentse. Ilyen dologhoz erős elhatározás és bátorság kell. Ilyen erős elhatározást és bátorságot tanúsított a t. előadó úr is akkor, midőn érezve, hogy a válasz tások miatt nagy förgeteg van előkészülőben, furfangosan az egész vita központjává tette ezt a kérdést és erélyes támadásokkal ki akarta mutatni, hogy kivííl is, belül is voltak hibák, tehát konzequencziaképen legjobb lesz az egészre fátyolt borítani. Ebben a furfangjában a t. miniszterelnök úr segítségére sietett tegnap, sőt azon tói is ment, mert az igen tisztelt előadó úr csak azt engedte meg, hogy itt is, ott is történtek némi hibák, azonban a t. miniszterelnök úr már beismerte a legöregebb hibákat is és azokat mintegy helyeselhetőknek tüntette fel, mert állítólag nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék részéről is elkövettettek. Ámde ez a furfang nem vált be, mert a beismerés bizonyítja ugyan, hogy azon az oldalon elkövettettek azok a visszaélések mind, de az ellenzék nem ismerte be azokat, sőt több felszólalásban fényesen ki lett mutatva, hogy amaz eszközök, melyeket a túloldal használt, ezen oldalon nem voltak használva. (Igás! Úgy van! a haloldalon.) Ha kivételesen, itt-ott előfordult volna is valami: ez oly csekély a t. túloldalon elhalmozott törvénytelen, helytelen eszközökkel szemben, hogy ez az összehasonlításban tisztára elenyészik. (Igaz ! Ügy van! balfelöl.) A t. előadó úrnak az a jellemzése, hogy mi nagyon veszedelmes izgatással és megfontolatlan eszközökkel mentünk a választási harezba, provokálja az összehasonlítást. Én igen röviden fogok egy kis felvilágosítást adni arra nézve, hogy ez a párt milyen fegyverekkel élt. (Halljuk! Halljuk!) A mennyire én tudom, ez a párt nem izgatott a tekintély, nem izgatott a törvény eben, (Ellenmondás a jobboldalon. Felkiáltások balfelöll Soha!) nem volt olyan programmbeszéd, melyben e párt tagjai ne hangsúlyozták volna a király iránti tiszteletet, a haza iránti szeretetet, a törvények iránti hűséget, még ama törvények megtartásának a kötelezettségét is, melyek nekünk nem tetszenek. Azt hangsúlyoztuk, hogy a törvényt meg kell tartani addig, míg az törvény; de hangsúlyoztuk azt is, hogy miut alkotmányos polgároknak jogunkban áll alkotmányos úton a nekünk nem tetsző törvények megváltoztatására törekedni. (Helyeslés balfelől. Egy hang a jobbóldalon: Misével kezdték.) Igen, működésünket misével kezdtük és ezt helyesen cselekedtük, mert azt gondolom, hogy ebben a házban még sem jutottunk el odáig, hogy bárki is kétségbe vonná, hogy minden munkához Isten áldására van szükség. (Helyeslés balfelöl.) Tehát Isten segítségével kezdtük a dolgunkat. Különben nem volt olyan nagyon szükséges a vallást bele vinni a választási harezba, nem volt szükséges törvénytelen eszközökkel izgatnunk. Nem is volt lehetséges, még ha akarta volna is valaki, mert ott voltak gyűléseinken mindig a hatóságok közegei; ott voltak nyomunkban a csendőrök: azok a törvény ellen vétővel azonnal elbántak volna. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem volt szükségünk törvénytelen izgatásra, hiszen ez a liberális párt évek hosszú során át elég bűnt követett el a szegény néppel szemben, a melyeknek hatását épen ezen oldalról Barta Ödön t. képviselőtársam számokban mutatta ki, hogy mennyire tönkrement ezen ország népe anyagi tekintetben is. Mondom, elég bűne van e párturalomnak amúgy is, hogy ha a vallás izgató fegyvereihez nem is nyúlunk. Mi igenis azokat feltártuk a nép előtt, és mivel a nép sajnosán érzi a liberális párt atyáskodó kormánya folytán is megteremtett nehéz gazdasági helyzetet, bizony szívesen hallgatott meg bennünket és csatlakozott hozzánk. (Helyeslés a baloldal némely padjain.) Igen, t. ház, e csatlakozás oly mérvű volt, hogy igazat kell adnom a tisztelt előadó urnak abban, hogy egy országot teljesen megrontani nem lehet. Ugyanis magam tapasztaltam, de elvtársaim is, hogy a választási központban az a nép képes volt teljesen ingyenesen reánk leszavazni; még a távolabb levők is 1—2 forint díjért, melyben az ellátási és fuvarköltség is benne volt, tehát még a tényleges kiadásokat sem fedező díjért eljött és reánk leszavazott; a nép saját meggyőződésének és polgári kötelességének hozta áldozatul a napszámmulasztást és egyéb fáradtságot, a melyet mi megfizetni nem voltunk képesek, de nem is akartunk. (Helyeslés a baloldalon.) A kerület nagyságához képest egy-egy néppárti jelölt megválasztatása 2—3—4 ezer forintba került . . . Meszlény Lajos: Nem is ér többet! (Derültség.) Mócsy Antal: Akkor, mikor a velünk szemben álló szabadelvű pártnak tudjuk, hogy 10— 20-szor annyiba is került egy mandátuma. Megengedem, t. ház, hogy sorainkban találtathattak egyes túlbuzgók, mert ha egy új eszme magát fölveti, ennek harezosai között lehetnek olyanok 8ä

#