Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

252 18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. is, a kik fanatizálva érzik magukat. De épen a t. túloldalról hangoztatják leggyakrabban, hogy igen kevés mellettünk a főpapság köréből való. de talán az alsó papságból is csak kevesen vannak, legfeljebb néhány heczczkáplán. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Mi az magyarul?) Gondolom, így van leghelyesebben magyarul is, mert legalább mindenki megérti. Ha tehát ilyenek táborunkban csakugyan találtattak, mi magunk kértük őket, hogy az ügy érdekében fékezzék túlbuzgalmukat. Kemény Pál: Nem igen láttuk! Mócsy Antal: Én egész őszintén mondom, t. képviselőtársam, önnek, hogy nem találkoztam egész utamban egyetlen egy ilyen emberrel sem. (Egy hang a szélső baloldalon: Szerencsés volt! Derültség.) Újságokban olvasom azonban, el kell tehát hinnem; (Zaj. Halljuk! Halljuk!) de ha valaki túlmegy a korlátokon és a törvény ellenére izgat, azt sújtják a törvény szigorával s én meg vagyok róla győződve, hogy iparkodtak sújtani nemcsak a bűnösöket, hanem az ártatlanokat is. (Helyeslés a baloldal némely padjain.) S ezzel áttérek a t. előadó urnak abbeli a küllőidet könnyen megtéveszthető kijelentésére, hogy sehol a világon nem volt mássá annak az egyesületi, gyülekezési, szólási és sajtószabadságnak, a melyet Magyarországban élvezni szerencsések voltunk és vagyunk. No, t. ház, ezen a héten is, hétfőn, de tegnapelőtt is összesen négy úgynevezett néppárti izgató volt sajtóbíróság elé állítva. Az előadói székből dicsekedve mondották, hogy a nagy városoknak — speczialiter Budapestnek — utolsó ízig liberális a polgársága. No hát az a liberális, de a néppárttal nem rokonszenvező polgárságból összeállított esküdtszék — csodálatos — egyhangúlag fölmentette őket. A túloldalról Smialovszky Valér t. képviselőtársunk dicsekedett azzal, hogy ők csinálhatnak mártírokat akár mindennap, de nem teszik meg azt a szívességet a néppártnak. A most idéztem és még több idézhető eset bizonyítja, hogy azon a túloldalon megvan a hajlandóság, hogy martirokat csináljanak néppártiakból, de — hála Istennek — csakugyan nem romlott még meg annyira az ország, hogy a liberális Budapest független polgársága magát ilyen boszúállásra eszközül odadobja. (Helyeslés balfelől.) Igen tisztelt ház ! Áttérhetek — gondolom — ezen tárgyról azokra, az előadó úr által kétségtelenül igen helyesen, igen megfontoltan alkalmazottaknak tartott eszközökre, a melyeket az igen t. kormány és annak pártja speczialiter a néppárttal szemben alkalmaztak; mert azon eszközökre, a melyeket általában az ellenzék ellen alkalmaztak, felesleges kitérnem azon döntő bizonyítékok után, a melyek ezen oldalról elhangzottak, és a melyek kétségtelenné tették azt, hogy ezen országgyűlés, habár alakilag törvényes alapon jött is létre, annak a többsége az eszközök tekintetében legnagyobb mértékben elítélendő. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Tehát csupán csak a néppárt ellen alkalmazott eszközökkel kivánok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Méltóztatnak emlékezni a nyitrai és stomfai minta-választásokra, a melyek megmutatták a választási elnököknek, hogy a néppárttal szemben hogyan lehet majd a választásokat megcsinálni. Azután jött az újévi miniszterelnöki kijelentés. A szabadelvű párt üdvözletére a miniszterelnök úr egyebek közt kijelenteni kegyeskedett, hogy a néppárt veszélyes. Ezzel a néppárt meg volt jelölve, mint olyan, a mely ellenében minden szabad. És csakugyan azoknak az ezrei, a kik a hatalom kegyének megnyeréseért mindenre képesek, szóval, hatalmi visszaéléssel, a sajtó fegyverével a néppárttal szemben mindent elkövettek, hogy azt a közönség előtt, mint valami közveszélyest eltiporják, s közérdekből megsemmisítendő lévén, eltöröljék. így lett előkészítve a közvélemény az általános választásokra. Akkor — méltóztatnak tudni — megjelent egy-két nappal azelőtt a vörös betűs plakát, a mely itt ismételve be volt mutatva, A t. miniszterelnök lír megtagadta az azzal való közösséget. No, hát azt még helyeslem, hogy megtagadta, mert valóban egy oly lázító, osztály ellen izgató irattal a kormánynak közösséget nem is szabad vállalnia. De azt mondom, hogy meg kellett tagadni azért is, mert az a plakát nem a kormánypártnak használt, hanem az ellenzéknek, a hol az ellenzéki jelöltek azt felhasználni tudták. Mert ebben oly képtelen állítások vannak, oly osztály elleni izgatások, — például az, hogy a robotot és a jobbágyságot visszahozzák, — hogy, hála Isten, nem akad ma már az országban még a falusiak közt sem olyan, a ki az ilyen híreszteléseknek hitelt adna Hanem én ezt a vörös plakátot igen komoly szándékkal hoztam elő, és az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz intézendő igen komoly kérésem van. Abban a vörös plakátban az van mondva, hogy a kormány igen szívesen segítene a nép baján, de nem tudja, mi a baja, mert az ellenzéki képviselők a miniszterekkel rossz viszonyban vannak és nem is merik a minisztereket segítségre felkérni. Én a tapasztalatok után is felteszem Magyarország kormányáról, különösen az igen tisztelt miniszterelnök úrról, hogy nem tekintve ellenzéki álláspontomat, kérésemet figyelembe fogja venni, mikor én iparkodom őt a népnek egy bizonyos bajáról felvilágosítani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nemcsak én és elv-