Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

232 11. országos ülés 1896. deezember 18-án, pénteken. az egész világ színe előtt, nagy nemzetek egész világa előtt elmondja a parlamentben: Ti azzal vádoltok, hogy vesztegetés volt, ti azzal vádoltok, hogy erőszak, hatalmi visszaélés volt, ti azzal vádoltok, hogy a választási elnökök viszszaéltek ? Igaz, beismerem, nem tagadom. De ne feledjétek el, hogy ti is így csináltátok. T. ház! Hát a magyar miniszterelnökséghez az a qualifíkáczió, hogy a magyar miniszterelnök a törvénytiprók" ellen nem tudja a törvény szigorát alkalmazni, hanem megbélyegzi a nemzetet azzal, hogy ez szabad, hogy ez lehet, hogy ez igaz. Én mélyen elszomorodva hallottam ezt a tegnapi felszólalást. Azt is mondja a t. miniszterelnök úr, hogy ő mint miniszterelnök kompetencziájába tartozónak tekintette a választások vezetését. Én úgy tudom, hogy a választási törvény végrehajtása a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, a miniszterelnök úr, — bármiként dicsekszik is az önök vezetésével, — rám nézve mindegy, akár a vak vezeti a világtalant, akár a világtalan a vakot, de hogy dicsekszik az önök vezetésével, hiba, mert — felfogásom szerint — a miniszterelnök különösen a választások ideje alatt nem egy pártnak a vezére, hanem az or szagnak a vezére. Ha valakinek, úgy neki kettős kötelessége, hogy abban őrködjék az igazság és törvényesség fölött, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miért tesz magára kivételt Bánffy Dezső? Minő czímen? Azt is mondja, hogy Ő a szabadelvű párt elnökével teljes egyetértésben járt el. Itt van nálam egy levél s ki tudom mutatni, hogy nem így van. Csak azért nem olvasom fel, mert olyan köztiszteletben álló férfiúról történik benne említés, a kit kíméletlen kezekkel még ilyen viszonyok közt sem kívánok érinteni. T. ház! Egy levél fekszik előttem, melyben az áll, hogy a kormánypárt több korcsmát bérelt ki, az egyikben adós maradt 8100 frt korcsmaadóssággal. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem ez a lényeg. Fel vagyok jogosítva felhasználni ezen levelet. Addig, míg ezt az italt elfogyasztották, míg a számla kiegyenlítésének reménye töltötte be őket, addig bizalmas kormánypártiak voltak; most azonban kezdik megtagadni a költség kifizetését. Mi történt? Csodálatos jelenség! Nem mentek el a tiszteletreméltó jelölthöz^ Jól tették. Én úgy ismerem azt a férfiút, a ki annyi példáját adta becsületességének, hogy joggal feltételezték róla, hogy ha hozzá fordulnak, kidobja őket. De hova mentek? Báró Podmaniczky Frigyeshez, a szabadelvű párt elnökéhez. És itt milyen választ kapnak? A levél szerint indignáczióval elutasítják őket: Hogy mernek — kérdezik —• az urak rólunk ilyent feltételezni és micsoda botrányos állapotok azok, hogy az önök kerületében ilyenek megtörténhetnek ? De a választási kontót mutató polgártársak nem érték be ezzel és hármas küldöttségben elmentek báró Bánffy hoz. Itt aztán a levél tanúsága szerint nagyon rokonszenvesen fogadtattak és nekik a kontó kifizetése meg is igértetett. Nem érzik-e önök, hogy az erkölcsök milyen mély sülyedésére vall, — még akkor is, ha itt pusztán zsarolásról volna szó, a minek lehetősége ily dolgokban nincs kizárva, — hogy az ettetés-itatás körül elpárolgott bor árát Magyarországon a miniszterelnöktől exequálják. (Élénk tetszés a szélső báloldalon,) Hát hova sülyedhetünk, hova fajúihatunk még nemzeti erkölcs dolgában, ha ez sem megdöbbentő? (Mozgás balfélől.) Van egy másik levelem is, egy patikárustól. Ennek egy szabad el vüpártinak megválasztott képviselő, ki azelőtt szolgabíró volt, becsületszavára ígéri, hogy patikáját meghagyják abban a házban, a hol van. A választás után nem tartja meg igéretét és most a patikárus épúgy, mint az a korcsmáros, hozzánk, az ellenzékhez fordul: »Mondják el az országgyűlés előtt, milyen botrányosan jártak el velem szemben!« S erre a magyar miniszterelnök azt mondja: »Ti is ludasok vagytok, mit vádaskodtok ? Nektek is volt pártkasszátok!« S mikor erre Justh Gyula azt mondja: »Hazudni könnytí«, a miniszterelnök úr teljes szerénységgel azt mondja: »Tudom, hogy ez rám nem tartozik.« (Derültség a szélső baloldalon.) Hogy rám nem tartozik, azt tudom, de nem kutatom azt tovább. Hanem ezek láttára a minisztereJnök úr qualifikáczióját illetőleg eszembe jut Gambyses. Nincs fontosabb kérdés, mint az alkotmány által teremtett forumok iránti tisztelet. Cambyses tehát kitömette a törvény ellen vétő igazságtalan bírót. Csak azt követte el vele, hogy saját bőrében, elevenen tömette ki. Szegény Cambyses, ha báró Bánffy Dezső' élt volna az ő korában, nagy zavarba jutott volna, mert báró Bánffy Dezsőt aligha az ő bőrében tömette volna' ki. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ily kifejezéseket használni nem szabad, mert túl mennek azon a határon, melyet a parlamenti illem érdekében meg kell őrizni. (Helyeslés jobhfélöl.) Polónyi Géza: Zavarba jutott volna, tisztelt elnök úr, azért, mert rákbőrben kellett volna őt kitömetni. Már pedig hol találhatott volna annyi rákot, a mely elég lett volna arra, hogy... (Zaj.) Elnök (csenget): Nekem újra figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a legélesebb dolgokat igen határozottan el lehet mondani, de személyes sértésektől vagy a házban követendő