Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

17. országos üics 189ÍS. <1 illemnek megsértésétől tartózkodnia kell. (Helyeslés jobbfelöl.) Tessék folytatni. LllkátS Gyula: Hisz inegeszsziik a rákot! Elnök: Lukáts Gyula képviselő urat rendre utasítom! Polónji Géza: Tudom, hogy az idő előhaladt, ezért és azért is, mert nem épen kellemes húrokat pengetek, szívesen szakítok ezzel a thémával és röviden rátérek annak a kijelentésére, hogy Bánffy miniszterelnök sem most, sem a jövendőben nem lesz illetékes arra, hogy bennünket oktasson alkotmányos utón vívott küzdelmeinkben, vagy akár az általunk használt eszközök, akár a kitűzött ezélok tekintetében bennünket eltántorítson. Azonban itt rá kell utalnom arra, hogy miért történtek e vesztegetések épen most. (Halljuk! Halljuk!) Már beszédem elején kimutattam, hogy valahányszor quóta-kérdésrői van a szó, akkor vannak Magyarországon ily nagy mértékű, ily nagy fokú visszaélések és erőszakoskodások. Nagyon fontos kérdés ez, t. ház, a melyről szólani kívánok, de az idő rövidségéhez mérten ma már csak röviden jelzem azt, hogy mely indok vezeti a többséget, és mely indok vezeti a többi köröket, hogy Magyarország törvényhozását ilyen módon juttathassák megvesztegetéssel többségre. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A quóta kérdéséről van szó. A quóta kérdésében [elállítanak egy elméletet, egy politikai mumust és azt mondják, hogy a quóta kérdésében alkotmányjogi kiméletlen^ég, alkotmányjogi baj lenne, ha bekövetkezék az az eset, hogy ő Felségének, a magyar királynak kellene dönteni a quóta ügyében. T. képviselőház ! Szerettem volna ennek a thémának hosszabb időt szentelni, de ma csak röviden a következőket adom elő; majd megtalálom rá az alkalmat, hogy bővebben foglalkozhassam ezzel. A quótakérdésnek és a quótaarány megállapításának három stádiuma vau. Az egyik stádiuma az, midőn a küldöttségekkel való érintkezés utján kell egyezményileg a quótát megállapítani. Ha a küldöttségek egymással érintkezve, egymással egyességre jutni nem tudnak, akkor az országgyűlések nuneziumok utján kell, hogy tárgyalják a quótát és annak arányát, és ha azok sem tudnak megegyezni, akkor következik be a felség döntése. Ez a felségdöntés, röviden mondom, egyszerit alkotmányjogi lehetetlenség és az soha be nem következhetik. Ha pedig bekövetkeznék, egyenesen alkotmányválságra vezetne. És az a féltékenység, hogy ne találtassák egy magyar nemzeti törvényhozás, a mely esetleg a korona oktrojált akaratával szemben állást foglaljon, ez az, a mi oda vezet, hogy ilyen quóta-kérdések tárgyalásánál mindig ily nagymérvű visszaélések és vesztegetések vannak. Mert az egyszerűen lehetetlenség, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. I. KÖTET. eczember l8-4ti, péntekéi!. 233 alkotmányos formák közt létestílt, monarchikus, parlamentariter kormányzott államban, ha a küldöttségek egymásközt ki nem egyeztek, a kormány olyan propozicziókat terjeszthessen az országgyűlés elé, a melyek a koronának előzetes beleegyezését nem birják. Ha pedig a korona előzetes beleegyezése egy quóta-arányra nézve egy kormánynál megvan, akkor nem következhetik be az, hogy a mit a magyar király megengedett a magyar kormánynak, hogy előterjeszthesse az országgyűlés elé, azt, mint osztrák császár megváltoztassa és más királyi, más fejedelmi szóval döntsön ott, mint a hogy döntött itt. T. ház! Ha ilyen furcsaság bekövetkezhetik, a királyi döntésnek soha nem volna, nem lehetne más jelentősége, mint — a hogy az 1867 : XII. tcz. megmondja, — hogy ez csak javaslat az illető országgyűlések elé. Már pedig, ha javaslat, akkor az országgyűlésnek joga van egyrészt azt visszautasítani, másrészt kétségtelenül joga van ahhoz, hogy a quóta-arányt, a mely megállapíttatik törvényesen, annak beszedését, kivetését és illető helyre való juttatását a képviselőház megtagadhassa. T. képviselőház, már most hogyan lenne az lehetséges, hogy a törvényhozás ellentétbe jusson a koronának az akaratával? Lehetséges-e ez jogilag? A magyar törvényhozásnak, a magyar nemzet képviseletének joga van ahhoz minden kétség nélkül, hogy a fejedelmi szóval eldöntött javaslatot elfogadja vagy el ne fogadja. Ennek pedig, t. képviselőház, sem Magyarországon, sem sehol, a hol monarchia van, a fejedelmi szónak a tekintélyét kitenni nem szabad, mert nem lehet. Épen azért, t. ház, semmiféle indok nem forog fenn arra, hogy egy nemzetet azzal terroziáljanak, a mi jogilag és alkotmányi fogalmak szerint egyáltalán be nem következhetik. De, t. képviselőház, én a magam részéről látva azt, hogy ilyen erőszakoskodások mindig akkor történnek, mikor a nemzetnek pénz- és véráídozatát veszik igénybe : mi a teendő ? Első sorban az a teendő, a mit felirati javaslatunkba kértünk, hogy a felséget fel kell világosítani arról, hogy a kormány nem a nemzet bizalmából ott ülő kormány, másodszor kérnünk kell azt, hogy a felség feloszlatásával az országgyűlésnek tisztán olyan választások által hozza létre a többséget, mint a milyen az igazi meghamisítatlan nemzeti akarat. T. képviselőház ! Mindezeken túl pedig szükséges lesz azután más és ezt jegyezze meg magának mindenki, a ki az ellenzéki padokon ül. Ezt rövidé* < akarom csak kifejteni. Magyarországon az eddigi választasi rendszer az eddigi választási törvénye mellett egyszerűen abszurdum és lehetetlenség, hogy bármelyik ellenzéki párt többségre juthasson. T. képviselőház! Ennek arkánumairól én nem akarok hosszasan szólani. 30