Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

17. országos Illés 1896. Béla t. képviselő úr példájára és koronatanú­ként idézi őt. Nincs jogom hozzá, hogy akár a t. nemzeti párt érdekében állítólag elkövetett visszaélésekre hivatkozzam, nincs is tudomásom róluk; arra sincs jogom, hogy Komjáthy Béla képviselő úr tanúskodását kifogásoljam, de a hasonlat ellen van kifogásom. Mutasson nekem a t. miniszterelnök úr csak egy olyan közigaz­gatási tisztviselőt, — nem azoknak összeségét, csak egyet — a ki közülünk a mi táborunkból kormánypárti jelölttel szemben bármelyikünket támogatta volna, Ilyet nem fog találni. (Helyes­lés a szélső baloldalon) Hivatkozik Lakatos Miklós képviselő úrnak példájára is, mondván, — s ez mert szimptoma­tikus dolog, azért hozom fel, — hogy Lakatos Miklós képviselő úr álljon fel és mondja meg: nem-e igaz, hogy az egész közigazgatási appa­rátus, talán még a főispánt sem véve ki, azon érdekben buzgólkodott, hogy Lakatos Miklós képviselő úr képviselőnek megválasztassék, (De rüHség a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, Lakatos Miklós kép­viselő úrnak egyéni dolga. Én nem tudom, mi igaz belőle, mi nem: az ő reá tartozik, ha jónak látja, deprekálhatja. De egyet tudok és ez az, hogy egy nappal előbb a bíráló-bizottság előtt az a kérvény, a mely Lakatos Miklós választása ellen be volt nyújtva, az Szent Ágoston kon­fessziójának töredelmes őszinteségéve] vissza lett vonva, úgy hogy az a dekhiráczió történt, hogy a t. képviselő úr választása körül nemcsak visszaélés nem követtetett el, hanem épen azért vonják ezt a peticziót vissza, mert köztisztelet­ben áll és köztiszteletnek örvend a t, képviselő úr. Már most hogyan hozza harmóniába b. Bánffy Dezső képviselő úr a bíráló-bizottság előtt le­folyt ezen eseményeket a képviselőház előtt emelt váddal. Ezt úgy lehet megérteni, ha a mi feliratunk azon állítását veszszük, mely szerint a nemzet peticzionálási jogáról lemond, mert nincs, nem lehet reménye, hogy ugyanazok, a kik ilyen és hasonló eszközökkel nyertek megbízást, kárhoztató Ítéletet mondjanak azok felett, a kik épen ilyen eszközökkel választattak meg. A t. miniszterelnök úr kéjeleg abban is, hogy felolvassa egy politikai apostolának leve­lét, természetesen az ő álláspontjából bírálván azt meg. Ez sem utolsó jelenség ennél a válasz­tásná]. Másszor is elfordult már az a politikai életben is, de mégis csodálatos, hogy a politikai aposztáziának, mielőtt arra az illető, a kiről szó van ? jogczímet szerzett volna, ily dicshimnuszt zengenek és ott mintegy követendő messze ki­magasló példát állítják fel az ellenzéki törekvések elé! Én értem a politikai metamorfózist, de egyet nem értek és ez az, — a mi a mostani választásnál sűrű tömegekben fordult elő, —hogy 229 akad képviselő, — kit nem fogok megnevezni, hisz nomiua sünt odiosa, — a ki a múlt válasz­tásnál nemzeti párti programmal választatott meg, de a nyilvánosan közzétett reverzális szerint írásban jelentette ki, hogy a választás után be­lép a függetlenségi pártba. Ez a képviselő tehát olyan kerületből lett megválasztva, a hol a nem­zeti párt és a függetlenségi elem oly nagy túl­ságban van, hogy ő kénytelen volt a nemzeti párti ezégér alatt a függetlenségi pártnak írás­beli konczessziót tenni. Most mi következik? Az, hogy az a képviselő, ki a választás előtt tűnődik azon, hogy melyik párt programmjábau lépjen fel, S a kihez nekünk is majdnem sze­rencsénk lett, fellép ugyanabban a kerületben kormánypárti programmal és csodálatos módon meg is lesz választva. Ilyen eset nem csak egy van, van több is. Önök ismerik ezeket. Azt én értem, hogy egy képviselőnek megváltozik a meggyőződése, azt is értem, ha e megváltozott meggyőződés folytán követi lelkiismeretének intő szavát, de azt már sehogy sem tudom megérteni, hogy ezen képviselőkkel az egész kerületnek a meggyőződése is megváltozzék (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ugyanabban a kerületben képvise­lőnek megválasztatnak valakit homlokegyenest ellenkező programmal. Gondolkozzunk csak ilyen kérdések felett: nem kell-e valami politikai, erkölcsi meghibba­nását a meggyőződésnek joggal feltételezni?Ezek szimptomák, a melyeket figyelmen kivú'l hagyni nem lehet. A t. miniszterelnök úr tegnap neki­rontott az általunk benyújtott feliratnak azzal, hogy ő nem kicsinyli Okolicsányi László tisztelt képviselőtársamat, sőt többet mond, ő nem ki­csinyli ezt a pártot sem, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon kegyes !) hanem ő neki egészen más aggodalmai vannak. Később azután azt mondja, hogy ez a párt összemorzsolva került ki a választásból. A mi iránt azonban neki jogos aggodalmai vannak, az, hogy ennek a feliratnak tárgyalásába ő egyáltalán bebocsátkozhatik-e, miután azt oly ember szerkesztette, a ki a par­lamentnek nem tagja, mert mi, noha mi csak nyolczan vagyunk, gyűléseket tartunk a házon kivűl 60—80—ÍOO-an, vagy isten tudja hányan. Mindezeknél fogva azon konkluzumra jut, hogy alkotmányosan ezen dologgal nem is foglalkoz­hatik. A mennyi tétel annyi fontos kérdés; meg­érdemli tehát, hogy röviden reflektáljak rá. Számoljunk le már egyszer azzal a nobilis váddal, hogy kevesen vagyunk. Ha Plató tanít­ványával görögül akarnék beszélni, utalnom kel­lene arra, hogy ő is megértsen, hogy azon tá­borból reánk zúdított nyilak sűrűsége elborítja a napot, miiyen jó nekünk, hogy árnyékban har­czolunk. Igaz, kevesen vagyunk, és ez a mi büszkeségünk. (Derültség jobbfelől.) eczember 18-án 5 pénteken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom