Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
230 17í orazágog ülés 1896. deczember 18-án, pénteken. Mentől inkább igaz, hogy a törvénytelenségnek és erőszaknak minden neme és fegyvere használtatott az ellenzéki pártokkal szemben, annál büszkébbek vagyunk rá, hogy ezek a nyilak minket értek. Rászolgáltunk, rá fogunk szolgálni a jövendőben is. De önök azt mondják, mit keresünk mi itt? Igaz, oly habitusban jelenünk meg, a mely nem illik önökhöz, mert minket a népakarat zsandárszurönyok, pénz- és erőszak nélkül juttattak a mandátumhoz. Igazuk van, mit keressünk mi itt? Keressük azt, akár tetszik Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak, akár nem, a mit keresett az az öt képviselő, a kiket a napóleoni államcsíny erőszaka küldött a nemzet törvényhozó testületébe, hogy kivívják a nemzet szabadságát és a franczia köztársaságot. Keressük azt, a mit az a hét függetlenségi társunk keresett itt, a mikor a legelőször kerültek be a házba. Keressük, követeljük Magyarország önállóságát, függetlenségét, a melyet nem szűnünk meg követelni, bármily sokan legyenek is önök, a míg a nemzeti közakarat tisztán nem mondja meg, nem erőszak és nemtelen fegyverekkel való választás után, hogy mint politikusok tévedésben vagyunk. Minden politikusnak erkölcsi kötelessége a hamisítatlanul megnyilvánuló nemzeti akarat előtt akár leborulni, akár iránta tisztelettel viseltetni. Minden igaz hazafinak kötelessége, ha a nemzet ítélőszéke ismételten reá bizonyítja, hogy az út, melyet követett, nem helyes, hogy nem akarja, hogy azt keressétek, ezt tiszteletben tartam. Ennek feltétele azonban az, hogy ez a nemzeti közvélemény, mely ily hangosan nyilatkozik, tiszteletet parancsoló törvényes és igazságos legyen. Addig pedig, míg ez meg nem történik, mi jogon veti nekünk szemünkre Báaffy Dezső miniszterelnök úr azt, hogy feliratunkat más szerkesztette? Emlékezzünk csak a trónbeszédre. Nem ő mondta-e, hogy mit kérdezik az urnk, hogy Ki irta? A felelősség az enyém! Hát miért kérdezi a miniszterelnök úr, hogy a mi felirati javaslatunkat ki irta? Nem illet-e isten és ember előtt a felelősség minket, a kik aláirtuk? Hát nincsen a képviselői tekintélynek annyi súlya és ereje már, hogy ha nyolez képviselő aláír valamit, akkor a miniszterelnök úr másutt ne keresse érte a felelőst, mikor itt van, a ki férfiasan, nyíltan, bátran mondja; »Én irtam, én vállalom el érte a felelősséget!« De jól van, t. ház, hát kicsoda az a Bánffy Dezső, a ki jogosítva van arra, hogy minket eltiltson az Ugron Gábor, Szederkényi Nándor és Bartha Miklóssal való tanácskozásunktól? Mikor Tisza Kálmán Debreczenben megbukott, kizárták-e őt a kormánypárti körből, nem hallgatták-e meg tanácsait? Csak Ugron Gábornak, Szederkényi Nándornak, Bartha Miklósnak veszett el az a joga, hogy barátaik tanácskozzanak velők kik egy hosszú, becsülettel betöltött élet után példaadó nemes küzdelmet folytattak Magyarország és a nemzet önállóságáért és függetlenségeért? Talán azért vesztette el Bartha Miklós a velünk való tanácskozhatás jogát, mert vértanúságot szenvedett az osztrák szoldateszkávalszemben? Azért beesüljük mi csak az embereket, mert egy erőszakos és törvénytelen választással mandátumhoz jutottak? Nekünk elég a megbecsülésre múlt, az a jellem, mely képessé teszi őket arra, hogy tanácsukkal jövőre is éljünk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Zaj.) Miután szó van arról, hogy összemorzsolták ezt a pártot, illő volna, hogy megemlékezzem néhány dologról, hogy miként történt ez? De erre majd rátérek, mikor az általánosan bevallott vesztegetésekkel és visszaélésekkel szemben mondom el véleményemet; most vizsgáljuk meg Bartha Miklós mandátumát. Harminczkét szavazattal maradt Bartha Miklós kisebbségben. Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy ez a kisebbség kisebbség volt, vagy hogy Terényi Lajos t. képviselő társam politikai elvei és ; meggyőződéseinek révén jutott mandátumhoz? 0 maga sem fogja megtagadni, ott voltam a választásnál, ott voltak a kormánypárti t. képviselőtársaim is. A választást vezető küldöttség tiszteletet parancsoló törvényességgel járt el. Hallottam, elfogadta még az ilyen szavazatot is: »Elvem fentartásával, a város érdekében szavazok Terényi Lajos úrra«. Beszéltem nem egy, de húsz intelligens emberrel, a függetlenségi elveknek tántoríthatlan, igaz harezosaival és egyenkint és összevéve azt mondták nekem: »Bocsässon meg nekem, uram, vagy bocsáss meg barátom, nem tehetjük, hogy elveinket kövessük, mert a megye székhelyének kérdése van napirenden, s ha mi Terényi ellen szavazunk, a megye székházát innen el fogják vinni.« Nem szokásom bizalmas beszélgetésekre utalni, nem is teszem most sem; de lelkiismeretes meggyőződéssel tehetek róla tanúságot, — álljon fel akárki, a ki meg akar czáfolni, — hogy Békés Gyula politikai meggyőződésben többsége Bartha Miklós mandátuma mellett áll és csak a székhely kérdése az, a mi a mandátumot kezéből kicsavarta. Ámde nem akarom ezt a thémát feszegetni, bár érdekes volna megtudni, hogy hát Csaba miért választott kormánypárti képviselőt, — mert ez a két város az, a mely versenyez, — és hogy mik épen lesznek ezek az igéret-szelvények beváltva, ha ütközésre kerül a sor Csaba és Gyula között. De bármiként dől is el, hogy az egyik rá lesz szedve: az több, mint bizonyos, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) miután mind a két helyre megyei székhelyet adni lehetetlenség.
