Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
228 17, országos ülés 1896. decaember 18-án, pénteken. hogy akaratát új képviselőválasztások által szabadon nyilváníthassa.« Aláírva : Simonyi Ernő, Csiky Sándor, Deáky Lajos, Vidats János, Csanády Sándor, Bobory Károly, Majoros István, Csaba Gyula, Kállay Ákos, Rátonyi János, Helfy Ignácz, Kiss János, Gaál Mihály, Matkovits Tivadar, Medgyánszky Sándor, Almásy Sándor, Szluha Benedek. így változnak az idők és az emberek. T. ház! Áz a felirat, melyet benyújtani szerencsém volt, a konklúzióban, indokolásában szóról szóra úgyszólván azt tartalmazza. Úgy érzem, nem vagyunk rossz társaságban, s hogy büszkék lehetünk, ha elődeink nyomdokán haladva, úgy vetjük fel a kérdéseket, a hogy minket ők tanítanak, a kik a nemzet önállóságáért és függetlenségeért nagy és eredményes harczot vívtak. De vájjon miért van az, hogy az országgyűlésen épen 1872-ben, 1878-ban és 1896-ban kerülnek elő hasonló feliratok ? Csodálatos, 1872-ben, alig hogy összeült a ház, megalkottatott a VII. törvényczikk, melyben a quótakérdesre vonatkozó 2°/o-os praecipuum szabályozása foglaltatik. 1878-ban is a quóta-törvény megalkotása állott a nemzet előtt s a XIX. törvényczikkben az arány meg is állapíttatott. És 1896-ban megint az a kérdés dominál. Miért van hát, hogy más országgyűléseken — midőn nincsen ez Ausztriával való kérdéseinkről szó, — ily nagy atroczitások nem követtettek el, legalább nem oly mértékben, hogy a nemzet képviselőtestületét ily panaszokra indítsuk. Szőts Pál." Volt azelőtt is! Polónyi Géza: Csak a quóta-kérdés előtt, soha máskor. (Egy hang a szélsőbalon: Visszaélések voltali!) Azok voltak, in abundantia. Szőts Pál: Panaszok ! Polónyi Géza: Érdekes megvitatni, menynyiben jogosult alkotmányi szempontból, hogy egy képviselőházból, mely formailag legaliter alakúi meg, a korona elé ilyen kérelmet terjeszszenek. A kik az államtudományi irodalommal behatóbban foglalkoznak, tudják, hogy az auktoritás és majoritás elmélete körül már mennyi ténta s ennél is több vér folyt el. A népképviseleti alkotmány alapja a népakarat megnyilatkozása De ennek szabadnak, önkénytesnek, tisztának s nemesnek kell lennie. Mihelyt az nem a törvényes és alkotmányos formák között, hanem becsempészett, törvénytelen eszközökkel kivívott mandátumokkal akar működni: a népképviseleti rendszernek sem alapja, sem jövője nincs. A ki pedig megteszi azt, hogy ily választás után, a minőt a miniszterelnök úr csinált, legitimálni akarja a vesztegetést és erőszakot: az nemcsak saját nemzete, hanem a népképviseleti rendszer ellen is vétkezik. S itt elérkeztem ahhoz a ponthoz, a hol kötelességem lesz b. Bánffy Dezső úr beszédjével foglalkozni. Nagyon sajnálom, hogy enynyire kifogytam az időből, de kénytelen leszek — előre jelzem — hosszabban szólani. (Halljuk 1) Az első dolog, a mely szemembe ötlik, az, hogy b. Bánffy Dezső úr, kit — sajnálatomra — nélkülöznöm kell, mintegy Bankó szellemétől üldöztetve, tegnap egész beszédjének fullánkját Ugron Gábor és Bartha Miklós ellen intézte, a kit azért támad — mint a hogy ő maga monda — mert itt jelen nem lehettek. Hogy ez mennyire lovagias, nem tartozik reám ; kíméletet sem nem kérünk, sem pedig nem várunk. Csak tessék ! rajta! A miniszterelnök úr tegnapi beszédének fonalán első sorban egy levélre hivatkozott, a melyet Ugron Gábor barátom valakihez írt. Azt mondta, hogy a párt nevében Íratott ez a levél. Nem láttam ezt a levelet, nem is kérdeztem Ugron Gábort, de ez egy magánlevél, a melyet ahhoz a bizonyos vörös plakátumhoz hasonlítani semmi körülmények és semmi szín alatt nem szabad és nem lehet. (Úgy van! balfélöl.) De még ha megengedem is, hogy magánleveleket felhasználhatunk, azt már nem engedhetem meg, hogy a t. miniszterelnök úr jobb tudomása ellenére a kezében volt levélről azt állítsa, hogy az a párt nevében Íratott. Ugron Gábor van azon aláírva és én kij'elentem a t. háznak, hogy a pártnak azon levélről és annak tartalmáról már csak azért sem lehetett tudomása, mert szomorú dolog volna, hogy a pártok vezetésénél egy pártvezér önmagától még csak levelet sem írhatna egy bizalmas barátjának. De bár a párt nevében lett légyen írva, szívesen vállaljuk érte a felelősséget, mert az a beszéd, a melyet tegnap hallottunk, méltán rászolgál azon kifejezésekre, amelyek abban a levélben foglaltatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr tegnapi beszédének folyamán rátért arra is, hogy a közigazgatási tisztviselőknek szabad a vásár. Midőn megvádolja a nemzet ellenzéke a kormányt azzal, hogy a hivatalnokok visszaélve hatalmukkal, a többség táborába valóságos mandátumszállítást végeztek, akkor a miniszterelnök urnak nem az a védekezése, hogy ez nem való, nem az a védekezése, hogy az, hogy a büntető törvénynek a hivatali hatalommal való és a választói jog elleni visszaélésről rendelkező szakasza megsértetett, nem való, hanem azt mondja, hogy csak az a mentsége, hogy mások is megsértették. Mentül inkább igaz a miniszterelnök úr állítása, annál inkább helyes az a konkluzum, hogy hát a háznak a nagy többsége törvénytelen eszközökkel került a képviselőházba. A miniszterelnök úr hivatkozik Komjáthy
