Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

17. országos ülés 1896. deczember 18-án, pénteken. 225 meg fogja győzni t. képviselőtársaimat — legalább van rá valami reményem •— hogy ez a korszak és ezek a viszonyok mindenre lehetnek alkalmasak, csak arra nem, hogy az amúgy is elemeire, atomjaira tagolt nemzetet és társadalmat a felekezeti villongások nehéz és veszedelmes fegyvereivel újabb részekre oszszuk szét, újabb harczokra ösztökéljük. (Úgy van! a jobboldalon és a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, áttérhetek a felirati vita egyéb kérdéseire. A legközelebb múlt országgyűlés fel lett oszlatva, mielőtt a képviselőház megbízatása lejárt volna; nem szokatlan, de mégis rendkívüli dolog. Kutattuk is, t. képviselőház, mi vezette a kormányt arra, hogy a koronának az országgyűlés előbb való feloszlatására adjon tanáesot. Már a múlt országgyűlésen nem tudtunk erre nemcsak elfogadható feleletet kapni, de egyáltalában érdemleges választ sem. Ma már más helyzetben vagyunk. Pohárköszöntőkből s az ezekkel összekötött miniszterelnöki elukubrácziókból megtudjuk, hogy a múlt parlament feloszlatásának az volt a tényleges, az volt a jogilag is bevallott igazi indoka, hogy az ellenzék féktelen magaviselete lehetetlenné tette a parlamenti nyugodt tanácskozásokat. T. képviselőház! Ha ez a vád igaz volna, méltó lenne arra, hogy a nemzet okulására az ellenzéki pártok mindenkorra stigmatizálíassanak. De mi ebből a való és a valótlanság ? Szabad-e a miniszterelnöki székből a nemzet képviseletének nagy rétegeit, a képviselőház egénz ellenzéki részét kivétel nélkül — mert azt tette a miniszterelnök úr — ilyen súlyos és ilyen terhes, nyomós váddal illetni? Mik a tények? Emlékezzünk vissza, nem oly régmúlt időkről van szó, melyik pártot érheti ez a szemrehányás? A pártonkivüliekről talán szólanom sem kell, a kik a múlt országgyűlésen jelen voltak gróf Szapáry Gyula vezérlete alatt, a bárány szelídségnek, az összeboronálási viszketegnek egy olyan kíméletes modorával léptek fel a háaban, hogy én nem hiszem, hogy valaki gróf Szapáry Gyulára és az ő háta mögött álló pártra ezt a súlyos vádat utána mondani akarja. Talán a nemzeti párt volt az, t. képviselőház? Igen, ő volt; mert gróf Apponyi Albert az én meggyőződésem szerint elkövette azt a súl)Os hibát, hogy akkor, midőn az ellenféllel szemben nehéz fegyverzettel erős harczot kellett vívnia, megírta a »Treuga Dei« czikket és az Isten békéjének kegyeletes magasztossága mellett csend és béke honolt az ezredévi ünnepélyek egész sorozatán át. Ezzel követte el talán a t. nemzeti párt azt a súlyos vádra okul szolgálható, jogos gyanút keltő tényt, hogy ő a parKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. lamenti tanácskozások méltóságát sértette, vagy azok békességét lehetetlenné tette? T. uraim! Kossuth Ferencz képviselő úr itt ül közöttünk; ő vezette a függetlenségi pártnak egy másik részét. Am szólaljon fel és mondja meg Bánffy Dezső miniszterelnök úr, mi az, a mivel az ő vezetése alatt álló pártot joggal terhelheti azzal, hogy ily súlyosan, alaptalanul gyanúsítja, hozzáteszem, megrágalmazza az ellenzéket? Talán rólunk van szó, t. képviselőház? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor is, ha így volna, a parlamentáris méltányosság, hogy úgy mondjam, illem, azt hozná magával, hogy a miniszterelnök úr enumerálja azt a frakcziót, a melyet ily váddal sújtani akar. Mert vagyunk elég férfiak ahhoz, hogy a magunkra súlyosodó felelősség egész terhét önmagunk el is bírjuk. Ha csak minket illet a vád, mi szükség akkor a miniszterelnök úrnak jogosulatlanul az egész ellenzéket kiméletlenííl megvádolni a nemzet előtt? De szivesen elismerem, t. ház, hogy voltak vehemens támadások. De ha a törvényhozási tárgyalásoknak minden korszakára illik ez a vád, úgy a legutóbbi országgyűlés utolsó korszakára a lehető legjogtalanabbúl szóratik az. Mert méltóztassanak visszaemlékezni •— hisz nem oly régi ideje, nem kell kifáradni az emlékezetnek, hogy odáig jusson, hogy az igazságot felismerje — tárgyaltuk a kúriai bíráskodást. Ki panaszkodhatott itt a kúriai bíráskodás tárgyalása alatt erről? Vagy talán a büntető perrendtartás megalkotásának tárgyalása volt az, a mi a miniszterelnök urat arra ösztökélte, hogy a koronának ily tanácsot adjon? Ki ne emlékeznék, a kinek az igazság iránt érzéke, fogékonysága van, hogy ha valaki, úgy épen mi és épen különösen az Ugron Gábor barátom vezetése alatt álló pártárnyalat nemcsak a parlamenti tárgyalások tekintélyét és tisztességét nem veszélyeztettük, de talán önök is el fogják ismerni, hogy hasznos szolgálatot tettünk azon nagyfontosságú és nagyhorderejű kérdés tárgyalásánál és pedig azért, mert a nemzeti egység féltékenyen őrzött kincsét magasabbra beesültü'c minden kormány vagy kormányelnök ellen intézett támadásnál, pedig már tudtuk, hogy a képviselőház fel lesz oszlatva. Honnan táplálkozik tehát ily súlyos gyanú, mely pártunk ellen emeltetett, mikor az igazság szemüvegén nézve abban egy atomnyi való nincs? Jellemző, t. ház, hogy Magyarország parlamentjében a miniszterelnök úr nem bír érzékkel az iránt, hogy főleg akkor, mikor olyan rendkívüli többség áll valakinek a háta mögött, a kisebbségben levő pártokkal szemben az ildomosság, a lojalitás, a méltányosság és 29