Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

224 17. országos Ülés 1896. deezember 18-án, pénteken. csak annyi igaz, hogy a választást megelőző napon — szerdán volt a választás, tehát kedden — úgy volt, hogy pártom vezére lejön. Hetek óta hirdette a kormánypárt, hogy semmi közöm nincs vezéremhez és nem is i?mer; plakátokon hirdette a kormánypárt, hogy egy közönséges szédelgő vagyok, és hogy Kossuth Ferencz nem fog eljönni. És megtörtént, hogy a kormány szándékozott fölléptetni Czegléden jelöltet Podmaniczky Fiigyes báró személyében, a ki csak, miután semmi talaja nem volt, vonult vissza, és Kossuth Ferencz választóinak erősítésére s hogy ott legyen a harczban maga is — mert minden harczban maga is résztvesz, — elment Czeglédre, a saját kerületébe s így nem jöhetett hozzám. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T ház! A ki ismeri a függetlenségi és 48-as választópolgárok ragaszkodását és végtelen szeretetüket Kossuth Ferencz személye iránt, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) tudhatja, hogy mit jelent egy ellenzéki jelöltre az, hogyha a Kossuth Ferencz vezérlete alatt álló párt programmjával lép fel és Kossuth Ferencz jövetelét kilátásba helyezi és a választás előtti napon nem jöhet el. Igenis, mikor a vasút előtt ezer meg ezer ember várta és Kossuth Ferencz nem jött, mondottam, hogy nem jött azért, mert Jászberényben Apponyi Albertet, Szatmáron Ugron Gábort akarják megbuktatni és most Czegléden ugyanerre a merényletre készülnek elő; elment tehát Czeglédre. Ezt mondottam választóimnak és az igaz volt, de feltéve, de meg nem engedve, hogy ebben volt kortesfogás, azt hiszem, hogy a kortesfogások, ha ilyen módon eszközöltetnek, soha senkinek egyéniségét vagy becsületességét nem érintik. (Élénk helyeslés a szélső baldolalon.) Meg csak egyet akarok megjegyezni és kegyes elnézésüket kérem, hogy személyes felszólalásomban hossZiisabb vagyok. Bármit is írtak, bármit is hallott a belügyminiszter úr az én választásomról: az az egy bizonyos, hogy az én választásomnál nem volt sem erőszak az én részemről, sem pénz az én részemről, (Derültség jobbfelöl.) sem katonaság az én részemről, (Derültség a jobb oldalon.) hanem tiszta, becsületes meggyőződése a polgároknak választott meg a pénz, az erőszakoskodás, mindenféle brutalitás és rágalmazás ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Ha nem lett voina is szándékomban, ha nem lett volna is kötelességem a felirati vitában részt venni, úgy a tegnapi nap eseményei, a mint azt előre is jelelni voltam bátor, erre engem erkölcsileg kényszerítenek. Piátónak legifjabb tanítványával, a ki azonban mesterének iskoláját vagy nem járta ki, vagy rosszul tanúit, kötelességem lesz leszámolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Előbb azonban, t. ház, kegyes engedelmükkel a helyzethez és időhöz mért rövidséggel engedtessék meg nekem, hogy egy kis kitéréssel Rakovszky István t. képviselő, társam tegnapi felszólalására röviden reflektáljak. A képviselőházban a revízió árnyéka tegnap először kisértett, és — úgy érzem — mulasztást követnék el, hogy ha erre a nyilatkozatra legalább röviden nem reflektálnék. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! minden magyar embernek őszinte és igaz fájdalmára bekövetkezett az, a minek bekövetkezését ezelőtt néhány évvel Magyarországon senkisem hitte, hogy Magyarországon vallási párt konzervatív czólzattal megalakult. Ennek a pártnak jelszava lett a revízió. Addig, t. képviselőház, míg a revízió kérdése csak a nagy tömegekbe szórt jelszó alakjában szerepelt, csak a hírlapirodalomnak volt hozzá jogezíme, hogy azt bírálat tárgyává tegye. Mikor azonban a házban is megjelenik a revízió, akkor nekem, mint képviselőnek, kötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urat, a ki igen sokat levon egyéni rokonszenves voltával azokból a támadásokból, a melyek a pártra különben talán méltán háríthatók, kötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urat arra, hogy a revízió mint fogalom nem programm; nekünk, t. képviselőház, szükséges figyelmeztetni a t. néppártot és képviselőit, hogy a revízió sokat jelenthet. Az egyházpolitikai törvények revíziója jelentheti a székül arizáczió kérdését is. Ha ezen szempontból tárgyaljuk a revíziót, talán másként fognak a pártok csoportosulni, mint a hogy csoportosulnak ma. Ha azonban, t ház, ezen odavetett fogalomnak magvát nem kapjuk; ha nem kapjuk megoldását annak, hogy a néppárt mit ért a revízió alatt: akkor, t. ház, nem marad semmi egyéb jogos konkluzum, mint az, hogy a t. néppárti képviselők a revízió fogalmi alatt az abrogácziót értik, vagyis az egyházpolitikai törvényeknek, különössen a házasságjogra vonatkozó résznek, eltörlését. Ezen szempontból mérlegelve azonban a kérdést, azt hiszem, egyetért velem a t. háznak minden tagja, hogy előre is figyelmeztetem jóakaratúlag a t. képviselő urakat, hogy ezen kérdésben szemben fogják magukkal találni az egész képviselőházat, mert ezen a téren, t. ház, ezt mindnyájan a vallás-béke feldúlásának, a felekezetek közti béke helyreállítása, meggátolásának, s ennélfogva közveszélyes és olyan jelszónak tekintjük, a mely ellen hazafias aggodalommal küzdenünk kötelességünk. (Úgy van! a jobboldalon és a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én majd beszédem fonalán rá fogok mutatni arra a helyzetre, a mely talán