Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

17. országos ülés 1896. deczember 18-án, pénteken. 223 jobban bizonyítja az, a mi Szigetváron történik, hol a leghatározottabb pressziót gyakorolják Biedermann megtámadott mandátuma érdekében. Csak egyetlen dolgot akarok felhozni. Barna Szabó János ev. ref. lelkész a függetlenségi párt köztiszteletben álló elnöke, mikor peticzióval akarták megtámadni Biedermann választását, összehívta a polgárokat egy értekezletre, sőt a bukott jelölt is eljött. Az értekezlet czélja csak az volt, hogy a Biedermann által nagy mérvben űzött vesztegetésekre vonatkozó bizonyítékokat és tanukat összeszedjék. Alig érkezett meg a volt képviselőjelölt, hat szuronyos csendőr rontott be a házba, a hol gyűléseztek és kijelentették, hogy azonnal oszoljanak fel, különben »szúrunk!« Erre azt kérdezték: Hol a rendelet, a mely ezt parancsolja? Az nincs, de ha nem mennek, akkor szúrunk. így történt azután, hogy az értekezletet, melynek czélja csak a peticzió megbeszélése volt, a melyet csak nem kell bejelenteni, mert csak furcsa volna, ha az ilyen értekezletre a szolgabírót is meghívnák, — feloszlattatott. De ez nem volt elég. (Halljuk! Halljuk!) Még mi több, a pártelnököt perbe vették választási visszaélés által elkövetett kihágás miatt és őt 50 frt pénzbírságra, vagy 10 napi elzárásra ítélték. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezekben akartam kifejteni azokat, a miket szükségesnek láttam felemlíteni. És mert ama felirati javaslat, melyet Eötvös Károly pártom nevében nyújtott be, felöleli mindazt, a mit a polgárok és a nemzet érdeke és felvirágoztatása, a mit a korona tekintélye és szilárdsága megkövetel, tisztelettel kijelentem, hogy ezt a felirati javaslatot pártolom. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. A belügyminiszter űr kivan szólani. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Nem kívánok a vita jelen stádiumában a felirati vita érdemében résztvenni. Csak a közvetlenül előttem szólott t. képviselő úrnak Toinamegye központi választmányának eljárását nemcsak nem kedvező színben feltüntető, hanem határozottan igazságtalanul elítélő oly kifejezéseire, melyek konkrét vádat tartalmaznak, tartom szükségesnek és tartom magamat épen Tolna vármegye központi választmánya és törvényhatósága iránt különösen is kötelezettnek arra, hogy azokat a maguk való értékére leszállítsam. Kijelentem, hogy Tolnamegye központi vái lasztmánya sem azelőtt, sem most senkit, a ki választói jogosaltsággal nem birt, választónak nem írt be, akármilyen volt is pártállása és viszont senki*", a ki választói jogosaltsággal birt, ki nem hagyott. Azt hi«zem, a képviselő úr e tekintetben nem jól ismeri a tolnamegyei viszonyokat. Alig pár éve, hogy legelőször tette lábát a vármegyébe és én hivatkozhatom nemcsak tolnavármegyei képviselőtársaimra, a kik itt ezen az oldalon ülnek, hanem hivatkozhatom az ő szűkebb kollegáit képező ellenzéki tolnavármegyei képviselőkre is, a kik e tekintetben határozottan nekem fognak igazat adni. De nem ebben lehet a hiba, hanem én, a ki nagyon kevéssé vagyok szerencsés ismerni előttem szólt képviselő urat, azt az egyet már tudom róla, hogy ő egy bizonyos túlélénk fantáziában szenved és azt hiszem, hogy ezt is csak abban az o fantáziájában láthatta, mert, hogy ne legyek oly száraz és unalmas, mint a milyennek ő a trónbeszédet tünteti fel, engedje a t. ház, hogy a magam részéről az ő megyébe lépésének egy epizódját itt bematassam, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) mely azt mutatja, hogy menynyire élénk és izgatott fantáziában sz.enved, a mit egész határozottan állíthatók, hogy ő működését a megyében azzal kezdte meg, hogy az ő vezére, az ő protektora, Kossuth Ferencz jelölésének támogatására azért nem jöhetett Tolna vármegyébe, mert őt a brutális kormányközegek Czegléden reggel hat órakor, a mikor csomagolni akarta málháját, letartóztatták és börtönbe vetették. (Derültség jobbfélöl.) T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy ugyanaz a fantázia, a mely a jelöltnek ezt a kifejezést adta az ajkára, lehetett az ő irányadója, midőn a tolnamegyei választmány eljárását olyan színben ecsetelte, mint előbb tőle hallottuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: T. ház! Hogy mekkora, vagy mekkora nem az én fantáziám, azt el nem bírálhatja a mélyen tisztelt belügyminiszter úr, mert ahhoz engem csakugyan egyáltalában kevéssé ismer; de egy bizonyos és ez az, hogy én, mikor ide a törvényhozás termébe beküldettem, öntudatában voltam annak, hogy legjobb tudomásom és legjobb meggyőződésem szerint, de mindig az igazságot fogom hangoztatni. Semmiféle fantázia itt nem befolyásol engem. A mi pedig az igen tisztelt belügyminiszter azon állítását illeti, hogy én felhasználtam vezérem személyét arra, hogy ő róla tévhíreket közöljek, hogy ráfogjam a kormánypártra azt, hogy Czegléden őt elfogták és bebörtönözték, kijelentem, hogy itt valószínűleg főispáni fantázia útján nyert informáczió alapján beszélt a belügyminiszter úr. (Elénk tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Mert kijelentem, hogy ebből