Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

222 *'• országos ülés 1896. deczember 18>án, pénteken. keltett határozottan némi megelégedést az egész országban és ez a passzus az, midőn maga a korona a valutarendezést és a készpénzfizetés felvételét kilátásba helyezi. (Halljuk! Halljuk!) Ez az első eset, hogy öt év óta, mióta a valuta rendezése, napirenden van, mely idő alatt egyik kátyúból kivonszolva, beleesik a másikba, hogy a korona részéről is történik a készpénz­fizetés felvételére nézve határozott ígéret. A pénzügyminiszter úr a múlt évi expozé­jában kilátásba helyezett valami határidőt a készpénzfizetések felvételére, csakhogy ez a határidő úgy volt jelezve, hogy egy évet is, de 25 évet is jelenthet. Azonban bármily örömmel fogadta is az egész ország a korona kijelentését, az bizonyos, hogy az egész országban nincsen egy ember sem, tartozzék is bármely pártállásba, a ki el­hiszi azt, hogy ez a kormány a valutát ren­dezni fogja. A kiegyezési és banktárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint a valutaügyben is vár­hatunk néhány új javaslatot. De félünk, hogy az új javaslatok jelentéke­nyen meg fogják ingatni azt az alapot, melyet a valuta-rendezés dolgában az 1892. évi törvé­nyek beíevittek. És itt a bankkérdésről mon­dottakat azzal egészítem ki, hogy az osztrák­magyar bankot jelenlegi szervezetében egyálta­lában nem tartom alkalmasnak arra, hogy a készpénz-fizetéseket felvehesse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ily közös bankot nem is lehet létesíteni, a melyre nyugodtan rábízhatná Ma­gyarország azt a nagy áldozatokkal szerzett alapot, melyíyel a valutánkat akarjuk rendezni, azt az alapot, a meíy az ország véréből lesz megteremtve, azt az alapot nem közös bankra, hanem egyedül önálló magyar jegybankra lehet bízni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem érzem még magamat hivatottnak arra, hogy azon kiváló parlamenti szónokok után, kik itt a választási visszaéléseket oly erős színekben, de az igazság szerint feltüntették, ezekről szóljak, csak egyszerűen néhány szóval bátor vagyok utalni arra, hogy egész rendsze­resen éveken át a kormánypárt részéről minden elkövettetik, hogy az ellenzéki elemet az ország­ból lassanként és orv-utakon kipusztítsák. Azok az orvtámadások, a melyek által ezt elérik, és a melyekről épen Molnár t. képviselő­táisam emlékezik meg, a központi választmá­nyok műhelyében készülő névjegyzékek össze­állítása alkalmával követtetnek el. Minthogy én még nem tudok sok példát, mert sok vá­lasztáson még nem mentem keresztül, csak kerületemből hozok fel példát. A legszegényebb község az én kerületemben, mint a belügy­miniszter úr tudni fogja, Mucsi község. Oly szegény község ez, hogy alig van betevő falatja és mégis választó ott a legutolsó libapásztor is, akár fizet adót, akár nem. Kérdeztem egy ilyen libapásztort, mi alapon vettek fel téged a választók közé? Benyúlt a táskába, kivett onnan egy rongyos papirost, a mely valami szegény­ségi bizonyítvány volt nyolcz évvel ezelőttről. Mucsiban 133 felnőtt és ugyanannyi választó van. Jövő évre még öten lesznek 24 évesek és ezeket megint beveszik a névjegyzékbe s miért? Azért, mert Mucsi község sohasem szavazott le máshova, mint a kormánypártra. Ott van Nagydorog, Sár Szent-Lőrinez, Fadd, Pálfa községnek nagy, hatalmas dohánytermelő községek, a hová több újság jár, mint jóformán egész Tolna vármegyébe s így nagy irtfcelligen­cziájú közönsége és polgársága van. A válasz­tók száma évről-évre fogy. Én magam 30—40 adókönyvet vizsgáltam meg, a hol nagyon pon­tosan volt kifizetve az adó 8 daczára ennek a választók jegyzékében az illető adófizető, a ki 100 forint adót is fizet, felvéve nem volt, mert Nagydorogban és ezekben a községekben nincs az a pénz, a melyért más voksot kapnának, az mind függetlenségi párti. T. ház! Ezek az ellentétek okozzák és az ilynemű névjegyzék összeállítása okozza leg­nagyobbrészt az erőszakot a pénz mellett, hogy az ellenzék annyira megfogyatkozott. Hogy ki­nek a bűne ez és hogy megtorlásra szorul, azt hiszem, kétségtelen. De ha már választási vissza­élésekről szólok, csak egy rövid dolgot akarok megemlíteni, csak egyetlen egy mondatban aka­rok szólni arról, hogy Tordán hogyan csinálják a választást. A Torda körűi fekvő községek Toroczkó választókerülethez tartoznak, míg Szolcsva és Podzsega, mely községek tíz mértföldnyire fek­szenek, Tördához tartoznak. (Egy hang a jobb­oldalon: Podsága! Zaj.) Elnök: Kérem, ez fel lesz majd világo­sítva, tessék csak folytatni. Pichler GyŐZő: Ezekben a községekben a választások előtt egyszerre eltűnnek a választók mind, mert szomorú tapasztalataik vannak a választásról: nem mernek választani, de elbúj­nak a sötét rengeteg erdőkbe, a szénakazlak alá. Az idei választásnál is így történt. Mit csináltak ekkor? Kihirdették, hogy császár­választás lesz Tordán, körűivették az erdőt katonasággal, szuronyokkal belementek a kazlak alá, kiszurkálták a választókat, megkötözték, felrakták kocsikra, egy század katona elől, egy század katona hátúi, minden kocsin szuronyos csendőr vitte be őket szavazni. így történt ez Tordán. Hogy ez a választási visszaélés a válasz­tások alkalmával folyton folyt, daczára annak, hogy itt a leghevesebben kikeltek ellene, leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom