Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
222 *'• országos ülés 1896. deczember 18>án, pénteken. keltett határozottan némi megelégedést az egész országban és ez a passzus az, midőn maga a korona a valutarendezést és a készpénzfizetés felvételét kilátásba helyezi. (Halljuk! Halljuk!) Ez az első eset, hogy öt év óta, mióta a valuta rendezése, napirenden van, mely idő alatt egyik kátyúból kivonszolva, beleesik a másikba, hogy a korona részéről is történik a készpénzfizetés felvételére nézve határozott ígéret. A pénzügyminiszter úr a múlt évi expozéjában kilátásba helyezett valami határidőt a készpénzfizetések felvételére, csakhogy ez a határidő úgy volt jelezve, hogy egy évet is, de 25 évet is jelenthet. Azonban bármily örömmel fogadta is az egész ország a korona kijelentését, az bizonyos, hogy az egész országban nincsen egy ember sem, tartozzék is bármely pártállásba, a ki elhiszi azt, hogy ez a kormány a valutát rendezni fogja. A kiegyezési és banktárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint a valutaügyben is várhatunk néhány új javaslatot. De félünk, hogy az új javaslatok jelentékenyen meg fogják ingatni azt az alapot, melyet a valuta-rendezés dolgában az 1892. évi törvények beíevittek. És itt a bankkérdésről mondottakat azzal egészítem ki, hogy az osztrákmagyar bankot jelenlegi szervezetében egyáltalában nem tartom alkalmasnak arra, hogy a készpénz-fizetéseket felvehesse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ily közös bankot nem is lehet létesíteni, a melyre nyugodtan rábízhatná Magyarország azt a nagy áldozatokkal szerzett alapot, melyíyel a valutánkat akarjuk rendezni, azt az alapot, a meíy az ország véréből lesz megteremtve, azt az alapot nem közös bankra, hanem egyedül önálló magyar jegybankra lehet bízni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem érzem még magamat hivatottnak arra, hogy azon kiváló parlamenti szónokok után, kik itt a választási visszaéléseket oly erős színekben, de az igazság szerint feltüntették, ezekről szóljak, csak egyszerűen néhány szóval bátor vagyok utalni arra, hogy egész rendszeresen éveken át a kormánypárt részéről minden elkövettetik, hogy az ellenzéki elemet az országból lassanként és orv-utakon kipusztítsák. Azok az orvtámadások, a melyek által ezt elérik, és a melyekről épen Molnár t. képviselőtáisam emlékezik meg, a központi választmányok műhelyében készülő névjegyzékek összeállítása alkalmával követtetnek el. Minthogy én még nem tudok sok példát, mert sok választáson még nem mentem keresztül, csak kerületemből hozok fel példát. A legszegényebb község az én kerületemben, mint a belügyminiszter úr tudni fogja, Mucsi község. Oly szegény község ez, hogy alig van betevő falatja és mégis választó ott a legutolsó libapásztor is, akár fizet adót, akár nem. Kérdeztem egy ilyen libapásztort, mi alapon vettek fel téged a választók közé? Benyúlt a táskába, kivett onnan egy rongyos papirost, a mely valami szegénységi bizonyítvány volt nyolcz évvel ezelőttről. Mucsiban 133 felnőtt és ugyanannyi választó van. Jövő évre még öten lesznek 24 évesek és ezeket megint beveszik a névjegyzékbe s miért? Azért, mert Mucsi község sohasem szavazott le máshova, mint a kormánypártra. Ott van Nagydorog, Sár Szent-Lőrinez, Fadd, Pálfa községnek nagy, hatalmas dohánytermelő községek, a hová több újság jár, mint jóformán egész Tolna vármegyébe s így nagy irtfcelligencziájú közönsége és polgársága van. A választók száma évről-évre fogy. Én magam 30—40 adókönyvet vizsgáltam meg, a hol nagyon pontosan volt kifizetve az adó 8 daczára ennek a választók jegyzékében az illető adófizető, a ki 100 forint adót is fizet, felvéve nem volt, mert Nagydorogban és ezekben a községekben nincs az a pénz, a melyért más voksot kapnának, az mind függetlenségi párti. T. ház! Ezek az ellentétek okozzák és az ilynemű névjegyzék összeállítása okozza legnagyobbrészt az erőszakot a pénz mellett, hogy az ellenzék annyira megfogyatkozott. Hogy kinek a bűne ez és hogy megtorlásra szorul, azt hiszem, kétségtelen. De ha már választási visszaélésekről szólok, csak egy rövid dolgot akarok megemlíteni, csak egyetlen egy mondatban akarok szólni arról, hogy Tordán hogyan csinálják a választást. A Torda körűi fekvő községek Toroczkó választókerülethez tartoznak, míg Szolcsva és Podzsega, mely községek tíz mértföldnyire fekszenek, Tördához tartoznak. (Egy hang a jobboldalon: Podsága! Zaj.) Elnök: Kérem, ez fel lesz majd világosítva, tessék csak folytatni. Pichler GyŐZő: Ezekben a községekben a választások előtt egyszerre eltűnnek a választók mind, mert szomorú tapasztalataik vannak a választásról: nem mernek választani, de elbújnak a sötét rengeteg erdőkbe, a szénakazlak alá. Az idei választásnál is így történt. Mit csináltak ekkor? Kihirdették, hogy császárválasztás lesz Tordán, körűivették az erdőt katonasággal, szuronyokkal belementek a kazlak alá, kiszurkálták a választókat, megkötözték, felrakták kocsikra, egy század katona elől, egy század katona hátúi, minden kocsin szuronyos csendőr vitte be őket szavazni. így történt ez Tordán. Hogy ez a választási visszaélés a választások alkalmával folyton folyt, daczára annak, hogy itt a leghevesebben kikeltek ellene, leg-