Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-16
16. országos ülés 1896. fleczemher 17-én, csütörtökön. 201 tán sem fog örökké így maradni, hanem át fog alakulni, át kell, hogy alakuljon, még pedig rövid idő alatt független Magyarországgá. Ajánlom pártunk felirati javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző : Rakovszky István ! Rakovszky István.* T. képviselőház! Elismerem készséggel, hogy a t. előadó úr által benyújtott tervezet fölött nyilatkozni, ahhoz hozzászólani a legnehezebb feladatok egyikéhez tartozik. A ki elfogultság nélkül csak ?gy szempillantást vet ezen mundatszörnyetegekre, igazat fog adni nekem, de igazat fog adni Eötvös Károly t. képviselő urnak is, a ki azt mondotta, hogy ezen tervezetnek egyetlen előnye az, hogy úgy van szerkesztve, hogy semmiféle más müveit nyelvre nem lehet lefordítani és így a magyar irodalmat nem kompromittálhatja. Ha a jó válaszfeliratnak ez a kritériuma, készségesen elismerem, hogy megvan. Annál inkább ismerem el készséggel, mert nem áll szándékomban arról szólni, azzal foglalkozni, a mi ebben a tervezetben benfoglaltatik, hanem inkább azzal, a mi nincs benne, a mit a t. előadó úr fölemlíteni mellőzött. Mellőzött fölemlíteni, daczára annak, hogy a helyzet komolysága és őszinte előadása ezt múlhatatlanul követelte volna, daczára annak, hogy a t. előadó úr nem jutott volna a parlamentáris szokásokkal ellentétbe. És hogy ez valóban így van, hivatkozom egy tekintélyre, a mely előtt a t. kormánypárt feltétlenül meg fog hajolni; hivatkozom oly tekintélyre, a mely a t. előadó úrnak közvetlen elődje volt azon a helyen a múlt országgyűlés által kiküldött válaszfelirati bizottságban. Az akkori előadó úr, a mikor megtette a kormánypárti előadó uraknak hagyományos szokását követve a hivatkozást Angliára, ekként preczizirozta a válaszfeliratnak feladatát (olvassa) : »E gyakorlat — tudniilik az angolok szerint — a válaszfeliralnak rendes időkben kizárólagos feladata : először a fejedelem iránti tiszteletnek kifejezése, másodszor a pontonkénti válasz a trónbeszéd tartalmára képezi és ezen túlterjeszkedni csakis rendkívüli viszonyok között lehet, melyek az országnak külbékéjét vagv belnyugalmát veszélyeztetik, vagy melyek miatt a nemzet valamely sérelmét vagy mellőzött óhaját kívánja a fejedelem közvetlen tudomására hozni. Senki, még a t. kormány maga sem állítja, hogy mi rendes viszonyok közt élünk, be is bizonyítom azt a t. kormánynak saját tetteivel, saját nyilatkozataival. Az imént lefolyót választások alkalmával oly nagymérvű fegyveres erő lett itt alkalmazva, mint egyetlen választás alatt sem; oly nagy fegyveres erő, hogy az országKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. ban levő katonaság nem volt elegendő annak kiállítására, ós hogy Ausztriából vezényeltek ide csapatokat. A kormány ezen tettét avval indokolta, hogy az országban oly nagymérvű ingerültség létezik, kogy annak fékentartására szükséges ezen intézkedés. Ha mi, t. ház, fürkészszük azt, hol volt eme nagy izgatottság és ingerültség, hol kellett ezt a nagy fegyveres erőt alkalmazni, akkor azt látjuk, hogy nem ott, a hol az a megrágalmazott, megtámadott néppárt diadalmaskodott. (Ellenmondások és derültség a jobboldalon.) T. túloldal! Nevethetnek önök, a mennyit akarnak, mert szemem elé varázsolnak egy történelmi képet. (Halljuk.' Halljuk!) Volt e század kezdetén egy király, a kit a trónba I. Napóleon ültetett, és ez az ő uralkodását úgy fogta fel, hogy nem kell egyebet tennie, mint jó étvágyat kifejtenie, mulatni és nevetni. A vesztfáliai király volt ez, a ki »König immer lustig* nevezete alatt ismeretes. Önök is, t. túloldal, jókedvűen mulatnak és ha egyszer a parlamentáris történelemben a pártokat jellemezni fogják, azt fogják önökről írni: »clie Partei immer lustig«. (Ellenmondás és derültség a jobboldalon.) T. ház ! Ott kellett ez a nagy fegyveres erő, a hol a Gsillagiak, a hol a Klochok segítették győzelemre a kormánypártot, ezen urak megvédésé r e volt szüksége a nép jogosult felháborodása ellen, és a hol a t. kormánypárt a nehéz harczot vívta a létért, ott folyt a vér. A kormánypárt diadalútját jelzik a halottak, a kormány atyai gondoskodását hirdetik a megsebesültek és bebörtöuzöttek. (Felkiáltások a jobboldalon: Hányan voltaki Zaj. Elnök csenget.) Azokat a viszonyokat, a midőn az állampolgár legszentebb jogát gyakorolja és ezt nem teheti máskép, mint egészségének és személyes szabadságának veszélyeztetésével, csak drága vérének és életének árán ezeket a viszonyokat rendeseknek nevezni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) S mindennek daczára a t. előadó úr egy szóval sem emlékezett meg arról, mert jól tudja, hogy ezen állapotok, ezen tünemények csak kísérői egy más állapotnak, a melyet szintén a t. kormány és pártja okozott ez országban! Nem találom ugyanis a nyomát azon nagy örömnek, nagy megelégedésnek, mely az egyházpolitikai törvények miatt uralkodik. A tisztelt kormány, úgy a jelenlegi, mint az azelőtti, azzal indokolta ezen törvények megalkotását ég életbeléptetését, hogy ez a nép rég érzett kívánalmainak a kielégítése, és hogy ezzel a vallási villongás megszűnik és helyreáll a vallási béke. íme több egy éve annak, hogy a nemzet ezen szabadelvű vívmányok áldásait élvezi, de a t. előadó úrnak még sem volt 26
