Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. 189 tánytalan, szóval semminemű' alapon sem lehet a mi javunkra, s ha mi az osztrákoknak gyámsága alól menekedni akarunk, akkor nekünk külön, önálló, magyar vámterületet behozni és létesíteni kell. (Élénk helyeslés a szélső halóidalon.) A kiegyezés elnevezése alatt ismeretes kérdések keretébe tartozik a quóta meghatározásának kérdése is. A quótát, a közösügyes költségekhez való hozzájárulásunk arányát a Bánffy-kormány felemelni szándékozik. Ez nyilt titok. Pedig statisztikai adatok bizonyítják, hogy a nemzet, Magyarország, évtizedeken át sokkal magasabb összeggel járult a közösügyek fedezéséhez, mint a milyen összeggel ahhoz vagyoni viszonyaihoz mérten a jog, igazság és méltányosság követelményéhez képest hozzájárulni tartozott volna. És ime, daczára ennek és daczára az ország anyagi érdekeinek és annak, hogy önfentartásunk minden ösztöne hangosan tiltakozik minden további megterheltetés ellen, a Bánffy-kormány mégis kész legszentebb anyagi érdekeinket az osztrákok telhetetlenségeinek kiszolgáltatni és a közösügyes költségek hozzájárulásának arányát felemelni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, habár a Bánffy-kormánynak ezen tendencziája oszlatta is fel a mólt országgyűlést és ez hozta létre ezt a mostani állítólagos nagy többséget, mégis abban a véleményben vagyok, hogy még ez a többség sem lesz az ország anyagi érdekeinek oly árulásszertí elpocsékolására rábírható. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig minket illet, azzal a merénylettel az ország anyagi érdekei ellen intézni ezélzott azon vakmerő támadással szemben mi a leghatározottabban állást foglalunk, (Úgy van! a szélső haloldalon.) és nem fogunk visszsiriadni még a legerősebb fegyverek használatától sem, hogy az országot ettől a csapástól megmentsük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: Második tatárjárás! (Derültség.) Polczner Jenő: Ha már az osztrákokkal való közösügyes dolgoknak a taglalásába benne vagyok, lehetetlen, hogy megfeledkezzem a trónbeszédnek a katonai dolg-okra vonatkozó passzusáról, a mely azt mondja, hogy a katonai titkoknak elárulása és a kémkedés megbüntetése végett előterjesztés fog tétetni, a mely kilátásba helyezi, hogy ha az erre vonatkozó tárgyalások majd befejezve lesznek, a katonai büntető perrendtartás létesítése végett törvényjavaslat fog benyújtatni. A mi ez utóbbit illeti, ez már régen sürgetett és régen szorgalmazott óhajtását képezi a magyar nemzetnek, és ha megvalósul, ez igazán nevezetes vívmánya lesz a t. igazságügyminiszter árnak ebben a kényes kérdésben. Ámde még a katonai dolgokban pusztán ennyivel nem vagyunk és nem lehetünk megelégedve. Miért? Mert az ország hadügyét akképen kívánjuk szervezni és rendezni, hogy Magyarországnak hadserege semminemű idegen érdekeknek és czéloknak lekötve ne legyen, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy az országnak hadserege magyar nemzeti hadsereg legyen, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy Magyarország haderejének hatalmával tiszteletet tudjon parancsolni' bel- és külellenségeinek egyaránt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az a hadsereg, a melyről azt mondják, hogy közös hadsereg, nem az, mert az minden ízében tisztán, tökéletesen osztrák és német (Úgy van! a balés szélső baloldalon) Az a hadsereg a magyar nemzettel nem érez és nem érzett együtt soha; annak hagyományaiban, annak szellemében és annak jelvényeiben a mi nemzeti létünk teljesen és tökéletesen meg van semmisítve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Abban a hadseregben a mi képzett ifjainknak német, idegen nyelven kell a tiszti vizsgát letenni, mert különben büntetésül még egy évet kell szolgálniok. Ez szégyen, ezt más népek és nemzeteknek a történetében feltalálni nem lehet. Honvédségünk, a melyet nemzeti intézménynek tekintünk, a melyet eddig szeretettel ápoltunk és a melyre minden tőlünk telhető áldozatot meghozni készek voltunk, önálló működés kifejtésére képtelen, mert műszaki csapatokkal ellátva nines. Hogy miért nem mernek, miért nem akarnak a honvédségnek műszaki csapatokat adni, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, de azt én most itt nem fejtegetem. Talán lesz módom és alkalmam e kérdésről nézetemet más alkalommal előadni. Most csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy a fekete-sárga lobogót, a magyar nemzet ellen elkövetett véres erőszakok és hűtlen megtámadásoknak ezt a bántó jelvényét, már a honvédségbe is becsempészték. Erre ugyan már nem egyszer kijelentették, hogy az csak egy kis jelző zászló, ámde uraim, ez a jelző zászló nagy sérelem, mert annak a honvédségbe való becsempészése által a honvédség nemzeti jellege szenved nagy csorbát. (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Nekünk, uraim, törekvésünk az, hogy mind ezek a sérelmek orvosoltassanak, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a közös hadsereg intézménye megszüntettessék, hogy a különben is felette hosszá katonai szolgálati idő leszállíttassék, hogy az ezzel megtakarítandó óriási összeg a magyar nemzet gazdasági és mívelődési érdekeinek istápolására fordíttassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az Ausztriával való kiegyezés kér-