Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-16

Í88 16. országos ülés 1896. deczember 17-én, csütörtökön. 3enti-e az, hogy a trónbeszédbe belecsempésztetett és abban ismételve is hángoztatik ez a kifejezés: »a monarchiának két része* ? íme, a Bánffykabinet alatt már odáig is eljutottunk, hogy mi a monarchiának, az összbirodalomnak egy része vagyunk. A trőnbeszéd, ez a nagyjelentőségű s nagyfontosságú államokmány, megállapítja, hogy Magyarország nem szuverén állam, hanem egy magasabb értelemben vett államegységnek csak szerves része. A trónbeszédben foglalt ezen új közjogi kifejezés akkoráig Magyarországon egyedül csak a Bánffy-kabinétnek, különösen a miniszterelnök úrnak agyában született s születhetett, meg, a ki, úgy látszik, lépten-nyomon azt keresi és arra törekszik, hogy újból meg újból közjogi sérelmeket állítson fel. Hiszen e kifejezést a magyar közjog nem ismeri, ez a kifejezés a magyar közjog szellemével ellenkezik, ezt a kifejezést ekkoráig csak az osztrák czentralisták használták, a kik Magyarországot a »Gresamintreich« egyik provineziájának kivánják tekinteni. A magyar közjog ismeri a monarchiának két külön államát, de nem ismeri a monarchiának két részét. A magyar közjog használja az államfél és a két fél elnevezéseket. Midőn ezen elnevezéseket a számtani értelemben vett résznek a fogalmával azonosítani akarnók, az épen olyan butaság lenne, mint a milyen együgyűség volua, hogy ha szerződő fél, vagy a peres fél elnevezése és kifejezése alatt azt akarnám keresni és találni, hogy a szerződő és peres fél része, vagy törtje az egésznek. A Bánffy-kormány akkor, a mikor ezt a kifejezést a trónbeszédbe felvette, tudva, vagy nem tudva. mindegy, Magyarország szuverenitása, állami önállósága és függetlensége ellenségeinek a legveszedelmesebb és legöldöklőbb fegyvert adta kezébe. Ez a Bánffy-kabinetnek igazán nagy vétke, igen, igen nagy bűne, a miért felelősséggel tartozik, és a miért a törvény rendelete szerint felelősségre is kellene vonni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen alkotmányellenes, közjogilag sérelmes kifejezések kapcsában a korona minden kételyt kizáró határozottsággal kifejezést ad azon kívánalmainak és követelményeinek, hogy a monarchia két része, vagy, mint már előbb említettem, helyesebben, a két állam közötti kiegyezések kérdései: a bankügyre, a vám- és kereskedelmi szövetségre, a közösügyes költségekhez való hozzájárulásnak arányára és fogyasztási adókra nézve a kölcsönös méltányosság alapján egyezségileg oldassanak meg, Hogy mit jelent ez a méltányosság, azt mi már nagyon jól tudjuk. Mi az osztrákoknak méltányosságától sem nem várunk, sem nem kérünk semmit. Mi tudjuk jól, hogy a helyzetnek a nehézsége magára a kormányra nézve is a nagyfontosságú és nagyjelentőségű kiegyezési kérdésekben rejlik. Az a mód pedig, a melyben a trónbeszéd a kiegyezési kérdésekről beszél, elárulja azt, hogy a kormány is mindazokat a nehézségeket, a melyekkel neki küzdenie kell, igen jól ismeri, de elárulja azt is, hogy tudja, hogy ő még ebben a kérdésben sem remélhet győzelmet, nem pedig azért, mert mindannyian tudjuk, és bármely politikai pártálláshoz tartozzunk, meggyőződésünknek kell lennie annak, hogy Magyarország egyszer valahára boldogulhasson, első és főfeltételét az képezi, hogy az ország háztartását, a gazdaságát önmaga minden idegen beavatkozástól menten a saját érdekeinek megfelelőleg intézhesse és rendezhesse be. (Iíelyeslés a szélső baloldalon.) E czélból, első sorban is az osztrák-magyar banknak, ennek az idegen, nagyhatalmú pénzintézetnek szabadalmát, privilégiumát, kiváltságát ebben az országban meg kell szüntetni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és fel kell állítani az önálló magyar nemzeti jegybankot, hiszen a bank miuden hitelműveletnek a forrása és gyűjtő pontja. Nem engedjük meg, hogy az ország hitelügyei továbbra is egy idegen, osztrák, német államnak, Bécsnek, egy idegen, osztrák, nyerészkedő részvénytársaságnak kezében legyenek, és hogy ez a társaság uralkodjék továbbra is pénzintézeteinken, kereskedelmünkön, ipari vállalatainkon és mezőgazdaságunkon. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Nekünk az önálló magyar nemzeti bankot meg kell szerezni, de e mellett és ezentúl meg kell szerezni mindazon eszközöket is, a melyek hazánk államiságának, jólétének, boldogulásának, fejlődésének és biztos jövőjének feltételeit képezik. Ezen feltételeknek egyikét képezi az osztrákokkal való vám- és kereskedelmi szerződésünknek, illetve szövetségünknek megszüntetése mellett az önálló, külön magyar vámterület létesítése és felállítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A trónbeszéd a kiegyezés megkötésére nézve a kölcsönös méltányosságot jelöli meg alapúi. Ámde tapasztalati adatok alapján tudjuk, hogy mit jelent ez a méltányosság. Ez jelenti azt, hogy Magyarország továbbra is Ausztriának kizsákmányolásra szánt és odadobott gyarmatországa legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tapasztalati tények, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség egész közgazdasági életünkre, különösen pedig az iparra és a mezőgazdaságra a legkárosabb befolyással van. A mostani áldatlan állapot mellett, a közös vámterület mellett, egyaránt szenved a mezőgazda, az iparos, a munkás és a kereskedő. Ez a szövetség sem méltányos, Bem mél-