Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

J 82 !&• országos ülés 1896. deczember 16-áu, szerdán. azt bizonyította, hogy ezen vasúti konczessziónak igen nagy befolyása volt a választások egyhangúságára. Ez még mind nem elég, (Halljuk! Halljuk!) mert mégis találkoztak egyesek, a kiknek a befolyása az egyhangú választás megejthetésére elkerülhetetlen szüksége volt. Most azoknak megejtését vették czélba, és hogyan ? Király ő Felségének személye bevonásával. (Halljuk! balfelöl.) Az egyik ellenzéki ember szerencsétlenül járt. Nem volt rossz ember. Én rajtam is, máson is megtörténhetik: mérgében villával megütött valakit és annak eltörött a keze. A törvényszék elitélte három hónapi fogságra. Megtörtént, hogy az illető minden fórumon keresztül menvén ügyével, végre a királyhoz folyamodott kegyelemért. A miniszterelnök úr elrendeli a tárgyalását i\z ügynek, a törvényszék a lehető legjobb és legkimerítőbb jelentést tette ez ügylen. (Egy hang: Bizalmasan?) Nem bizalmasan, az nyilt aktus vo]t. Egyszer aztán a remélt kegyelem helyett megjön az elutasítás. Most líjra fölvették annak az ügynek a folyamát s azt mondták ;mnak az embernek: A mi nem sikerült akkor, sikerül most, ha kormánypárti leszel. S az az ember, a ki 30 esztendőn keresztül törhetetlen hűséggel ragaszkodott elveihez, megtántorodva, nagy veres tollal kisérte a kormánypárti jelöltet. így történt meg az egyhangú megválasztása a kormánypárti jelöltnek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Nincs tehát mit dicsekedni, t. előadó úr, mert a sok közül ez csak egy eset, bizonyára ráismernek t. képviselőtársaink ebben a képben egy másikra. De vájjon oly nagyon tiszta volt az a programm ? Én azt kérdezem, hogy mivel volt a Szigetváron megválasztott képviselőtársunk kormánypárti programmja átlátszóbb, mint Olay képviselőtársunké? Nem volt az átlátszóbb, t. ház, csak czifrább volt az, fel volt azokkal a bizonyos kék papirosokkal czifrázva és ez az, a mi a pártokat megtévesztette, a mi a pártokat lealacsonyította, és a mely körülmény megvonja ennek a háznak a törvényességét. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a ház törvényességét kétségbe vonni nem lehet. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) A képviselő urak résztvettek törvényhozási funkcziókban és tettekkel tanúsították, hogy oly funkcziókban vettek részt, a melyeket csakis törvényes házban végezhetni. (Helyeslés.) Szalay Károly: T. képviselőház! A mélyen tisztelt elnök úr figyelmeztetését köszönettel veszem. (Egy hang jobbfélől: Venni is kell!) Szalay Károly: Hallgatta kell, t. képviselő úr, de köszönettel venni nem kell. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék közbeszólni, mert az elnöki kijelentésre it semmiféle megjegyzést nem lehet tenni. Szalay Károly: Köszönettel veszem a mélyen tisztelt elnök úr figyelmeztetését, különösen azért, mert méltóztatott figyelmeztetésébe egy okot is belehozni, a melyre egyik képviselőtársamnak a túloldalról felszólalása következtében úgy is reflektálni akartam. Azt méltóztatott a képviselő úrnak mondani, hogyha elismeri is azon feliratnak helyes következtetéseit, — persze ha a premisszák helyesek és valók, a mit Okolicsányi t. barátunk és én is aláirtunk, — akkor nem érti, hogy miért nem vonjuk le ebből a konzequencziát és miért nem hagyjuk itt e házat? Azt hiszem, hogy — bocsánat a kifejezésért, de bizony nem találok mást — ... Elnök: Csak parlamentáris legyen. Szalay Károly: • . . ha kényszerhelyzetben is érezzük magunkat mi, kik azt a feliratot aláirtuk: ez nem azt teszi, hogy mi már most térjünk ki és engedjük át a helyzetet az önök kényelmének, hanem azt, hogy tegyük az urak helyzetét a lehető íegkényelmetlenebbé és mindig itt álljunk, mint élő tiltakozás, hogy rámutassunk mindazokra a következményekre, melyek be fognak következni, épen azért, mert az urak azon az alapon ülnek itt, a melyen itt ülnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy beszéd hangzott el itt tegnapelőtt, melynek nem kellett volna, nem is volt szabad itt elhangoznia, s én legjobban azzal honorálom, ha egyáltalán nem emlékezem meg róla. De egy kitétele nagyon találó volt: az, a mikor a korrupcziót folyondárhoz hasonlította. Igaz, a korrupczió, a stréberség az a folyondár, mely a magasba tör, de a maga erejéből a magasba jutni nem tud. Ezért az élő fába kapaszkodik; csakhogy e kapaszkodás, ez ölelés az élő fa halálát okozza. (Úgy van! a szélső baloldalon) A t. képviselő urak zokon veszik az ellenzéktől, hogy rámutatok azon sebre, sőt megkísértette izzó vasat is vinni a seb közelébe, hogy kiégesse, ha lehet, a mely sebet a választások tisztátlansága ejtette az ország testén. Egyik így, másik amúgy kívánta magát megvigasztalni. Szőts t. képviselőtársam vigasztalásra egy némethez fordult. Igaz, hogy a német nem valami közönséges ember, — Bürger, — de mégis caak német. Már pedig hogy én is költőből idézzek, egy nem régen megjelent könyvből olvastam, hogy: »Ebben az országban békesség nem lészen, míg idebenn német iészen.« Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében nemzetiséget sértő kifejezéseket használni nem szabad. (Felkiáltások szélső balon: Nem a svábokról szol.) A képviselő uraknak nem helyes alkalmazni oly kifejezést,