Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

IS. országos ülés 1896. deczenilber 16-án, szerdán. 181 az érdekeket csakugyan ki kell egyenlíteni, — mííködj közre, mozdíts elő egy nagy eszmét, és annak megtestesülésében, annak a közre való hatásában s a kör,ügy előmenetelében meg fogod találni a magad egyéni előmenetelét, egyéni érdekeid kielégítését; most mit kezdtek mondogatni az urak? Nem ezt. Azt mondták: micsoda mesebeszédek, micsoda elavult ideák ezek? Te egyén, keresd meg a magad előmenetelét és érdekeidet, hisz meglehet, hogy az egyéni érdek kielégíté sének majd valamiképen a közérdek is csak megtalálja kielégítését. Ez a korrupezió. Előtérbe tolni az egyének, a vidékek érdekeit, és ez az az út, a melyen önök, hogy úgy mondjam, megfogták a közönséget arra, hogy képessé, illetve elég aljassá tegyék arra, hogy pénzüket elvegye. Itt vagyunk tehát a pénznél, t. ház! T. képviselőtársaim már felvetették azt a kérdést és én azt hiszem, nem ismételhetem elég sokszor, hogy micsoda pénz is az, honnan került az a pénz, (Halljuk! Halljuk!) mert kétségtelen dolog az, hogy ha annak a pénznek gazdája van, pedig gazdájának kell lenni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Volt!) ez majd a nagy leszámoláskor nemcsak a kamatokat fogja visszakérni, hanem a tőkét is. A pénzügyminiszter úr nagy indignáezióval jelentette ki, — félreértvén Komjáthy Béla képviselő urat, — hogy az államkasszából nem került ki. Ezt mi nem is hittük. A miniszterelnök úr, gondolom, tavaly nagy indignáezióval jelentette ki, hogy sem a báróságok, sem a grófságok és nem tudom micsoda »ságok« után senki sem fizetett semmit. Én ígj magamban azt gondolom el, hogy a rendelkezési alapból sem kerülhetett, mert hiszen vannak a miniszterelnök úrnak emberei, a kik arra nemcsak hogy számot tartanak, hanem felül is táblázzák. Hogy honnan került ki az a pénz, t. miniszterelnök úr : erre kérünk feleletet. (Derültség a jobboldalon.) Tessék meghinni, ezt elnevetni csakugyan nem lehet. Pedig, hogy pénz kellett, az teljesen köztudomású dolog, a melyre azt mondják, hogy még bizonyítani sem szükséges. Én, t. ház, többet teszek, mint a mennyi szükséges. Megpróbálom képét nyújtani nzon egyhangú választások egyikének, melyekből a t. előadó úr ellenünk argumentumot csinált. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mennyibe került, azt számszerint nem igen tudom megmondani, hanem annyit mondhatok, hogy ha csupán az ábrándos vagy bolond kívánságoknak akar a kereskedelemügyi miniszter úr eleget tenni, a melyek ott felmerültek és táplálva lettek, akkor nem az ő tárczájának, hanem még három olyan tárczának a költségvetése sem elégséges. De nem a felkeltett ábrándokról, hanem tényekről akarok beszélni. Hogy hozzávetőleg, a kik számolni tudnak, összeadhassák, legelőször azt említem, hogy arra az egyhangú választásra 2200 — 2400 választó jelentkezett. Nem én mondom, én csak ismétlem, hanem mondják azok a választók, a kik ott megjelentek, hogy e közül a 2000 választó közül egyetlen egy sem volt, a ki 15 forintot ne kapott volna. Ez volt a minimum. (Zaj jobbfelöl.^ Jónás Ödön: Egy krajezárt sem! Szalay Károly: Nem kapott? (Felkiáltások a szélsőbalon: Honnan tudja?) Elnök: Kérem, itt ne méltóztassanak kérdezgetni. Ezt másutt végezzék el. (Derültség.) Szalay Károly: Ez volt a pénzbeni ígéreteknek a legkisebb része. Abban a kerületben, a hol két választással ezelőtt függetlenségi párti képviselőt választottak meg, még pedig mindig azon homályos programm alapján, a me • lyet az előadó úr említett, ez még mindig nem igen lett volna elég. Arról nem is szólok, hogy a 15 frtok azután egyenként és qualitás szerint hogyan pótoltattak fel. Mert az csak természetes dolog, bogy a birkáért nem ad annyit az ember, mint az ökörért; (Derültség a szélső báloldalon.) az ökörért pedig épen nem ad annyit, mint a lánczos kutyáért. Ezt bizony meg kell taksálni. Hanem eszébe jutott az intéző köröknek, hogy jó volna oda építeni egy vasúti alumneumot. Ez 200.000 frt. Akkor azután, mert a vármegye urainak esetleg kényelmetlen az, hogy a törvényszék a vármegye házában legyen, kell venni egy telket. Ez 27.000 frt. De azt fel is kell építeni. Ez valószínűleg 160.000 forint. A gimnázium is rossz helyen áll, mert a piaezon van, a hol igen könnyen megközelítheti mindenki ; el kell azt dugni egy félreeső helyre és hogy csöndes helyen legyen, olyan helyre tették, a hol a katonák dobolni s trombitátni tanúinak. (Derültség a szélső báloldalon.) Ez is körülbelül harmadfélszázezer frt. De ez mind semmi, t. ház, hanem kellett három viczinális vasút egyszerre, még pedig kettő, a mely ugyanegy irányban halad. (Derültség a szélső baloldalon) Igaz, hogy, a mint most hallom, erre a két vasútra vonatkozólag a legújabban kengyelfutás indult meg, mert az az ígéret, hogy a melyik előbb éri, előbb marja. De hát a választás előtt mind a három kilátásba helyeztetett. A menynyire alkalmam volt tavaly betekinteni egy pár ilyen vasúti konczesszióba, könnyen megtaksálhatjuk a három bármelyikét; mert a 60—80—100 kilométeres vasutak összesen 2,100.000 forintba kerülnek együttvéve, miből egyre 700.000 forint esik. (Felkiáltásoka szélső baloldalon: Olcsó! Egy hang jobbfelöl: Az ellenzéki Batta volt!) Az én tudtommal, egyik — az igaz — hogy volt valamikor ellenzéki, vagyis a konczeszszió előtt, de a konczesszió után nem ellenzéki többé, i Tehát kár volt közbeszólnia, mert ezzel épen