Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

15. országos Illés 1896. deczember 16-áu, szerdán. 179 a kiknek pedig evés közben úgyis nagyon megjött az étvágyuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem mondhatja a t. kormány, hogy az ország közgazdasági viszonyaira vonatkozó dolgok illusztrálására azért nem szorított helyet a feliratban, mert ezeket nem ismerte. Igenis tudta, hiszen hivatalosan rendelkezésére álló adatokból tudnia is kellett, hogy a legerő'sebb államfentartó elem: a magyar gazdaközönség és az osztrák ipar által elnyomott kisiparos osztály kimerülésig túl van terhelve. Nem mondhatja, hogy ezen állapotot nem ismerte, mert nekem erős a gyanúm, sőt —mondjuk meg őszintén — meg lehetünk győződve arról, hogy ez az általános elszegényedés igen jelentékeny szerepet játszott abban a haditerv ben, a melynek alapján a miniszterelnök úr kivívta a választásoknál azt a pyrrhusi győzelmet, mert csak elszegényedett népet lehet ily módon meggyőződésére való tekintet nélkül egy kormány érdekkörébe behajtani, leigázni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem fogom a t. házat untatni saját kerületem választási dolgaival; de mert a választásokat bátor voltam megemlíteni, mert vonatkozások is történtek bizonyos nagyon szaporán terjesztett proklamáeziókra, a melyeket mi nem »veres posztó«-nak nevezünk, mint Ábrányi t. képviselő úr, hanem »veres plakát«-nak, méltóztassék megengedni, hogy egy részére ezeknek a plakátoknak reflektáljak, mert a plakátok ezen részében mélyen megsértve látom a közigazságok iránti hitet és azon meggyőződést, hogy az igazságot minden embernek egyformán mérik, akár udvariasan mérik azt, akár nem. Vaknak is szokás az istenasszonyt rajzolni és idomítani, annálfogva én azt hiszem, hogy az igazság csak egy lehet, s hogy az igazságot nem mérhetik kétféleképen. A t. ház talán már meggyőződött azelőttről másképen, de én most győződtem meg ennek valótlanságáról. Ezekben a vörös plakátokban az van mondva, hogy az ellenzéki képviselők gorombák a miniszterekkel és ezért nem viszik az ellenzéki képviselő urak a kerület dolgait sikeresen! Hát én eddigelé nem tudtam, hogy attól a hangtól, melyet valaki a kormány iránt használ, a hol a kritikának szabad folyása meg van engedve, sőt biztosítva van, hogy attól a hangtól függ, hogy kap-e igazságot vagy nem és nem tartottam elképzelhetőnek, hogy ezt a kormány plakátokon merje hirdetni. Azért mondom mindig: »a kormány«, mert ki van jelentve, hogy a többség a kormány által van vezetve és nem viszont. Ez a kétféle igazság elmélete, melynek rendezett jogállamban lábra kapnia nem szabad s melyet szó nélkül hagyni nem akartam. T. ház! Az udvariasság kőtelező mindenkire nézve, de jogfosztó hatálya Magyarországon eddig még nem volt s nem is lehet. Ez a leghatalmasabb eszköz a korrupczió terjesztésére, mert az igazság iránti hitet ingatja meg. Én tehát a felirati javaslatot nem fogadom el és pártolom Eötvös t. képviselőtársam felirati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Rakovszky István jegyző: Szalay Károly képviselő úr! Szalay Károly: T. ház! Nem csupán a parlamenti udvariasság késztet engem arra, hogy előttem szólott képviselőtársam, Ágoston József beszédére igen röviden reflektáljak és sajnálatomnak adjak kifejezést, hogy parlamenti munkásságát egy mese elmondásával kezdette meg. Ugyanis felhozta azt a régi, Somogy vármegyében az ellenzéki mozgalmak megrágalmazására kieszelt mesét a földosztásról. Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak akkor, mikor a mesét elmondotta, a befejezést is el kellett volna mondania, a mely befejezés nem volt egyéb, mint hogy a hivatalos vizsgálat ezelőtt 25—30 évvel kiderítette, hogy ezekből az állításokból egyetlen betű sem igaz. T. ház! Közjogi fejtegetésekbe ezúttal bocsátkozni nem szándékozom, nem pedig azért, mert barátaim azt bizonyosan meg fogják tenni, de nem azért sem, mert csatlakozom e tekintetben azokhoz, a melyeket Eötvös Károly és Komjáthy Béla t. képviselőtársaim elmondottak, Aláírom az általuk tett kijelentések minden szavát és teszem azt anná! is inkább, mert az 1848-as és függetlenségi párt egyes tagjai között egyes kérdések megvitatásánál lehetnek egyes eltérő nézetek, de az alapelvekben Magyarország önállóságát és függetlenségét illetőleg egy hajszálnyi sincsen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok bővebben foglalkozói, t. ház, a felirati javaslattal sem, melynek elfogadását nekünk a t. előadó úr ajánlja. Egyszerűen kijelentem, hogy azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ennek két passzusára megjegyzést kell tennem. Az egyik a közigazgatás újjászervezésére vonatkozik. Nem hallgathatom már itt el megütközésemet a felett, hogy akkor, a mikor erről van szó a feliratban, a lex Szapáryanära történik hivatkozás; ha pedig az ebben lerakott elvek fognak érvényesíttetni, az meggyőződésem szerint 23*