Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

178 15. országos ülés 1896. deczember 16-án, szerdán. hitbizományok nagy része, melyek adóság­esinálásra nem szorultak, ebben a megterhélte­tésben nincsenek benne s így a kisbirtokra eső megterhelési arány még súlyosabbnak tűnik föl. Ez a kép tehát, t. ház, nem kielégítő, nem kecsegtető', hanem, mint mondani bátorkodtam, egyenesen ijesztő. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Mindezen adatokból kétségtelen az is, t. ház, hegy az ország lakossága, melynek mi­nimális számítás szerint 6 /io-ed része a föld­művelésből kénytelen vegetálni, már annak, a kinek sikerül megélni, — mert iparos és ke­reskedő állammá a vám- és kereskedelmi szer­ződés kötelékében nem fejlődhetik, — annyira el van adósodva, hogy annak minden túlterhel­tetése a nemzet létérdekeit veszélyezteti. Kész­séggel megengedem azonban megnyugtatásunkra azt, t. ház, hogy ez az eladósodás nem spe­cziális magyar tünet, ez a nyugati államokban is feltalálható. De egy bizonyos kis különbség a kettő közt mégis van, mely bennünket nagyon lényegesen érint, és ez az, hogy míg a nyugati államok államadóssági papírjai, mint az angol, franczia, német, sőt az osztrák államadósságok legnagyobb része magukban azon államokban nyer elhelyezést, tehát maguknak azon államok polgárainak adósa az, a ki adós, addig nyiit titok, hogy a mi államadósságunknak ezer milliót meghaladó papírjai és záloglevelei nem itt nálunk az országban, hanem azok legna­gyobb része a külföldön, Ausztriában, tehát oly államokban van elhelyezve, a mely államoknak közgazdasági érdekei a mieinkkel egyáltalában nem egyeznek meg, és a mely államoknak irán­tunk való jóindulatában — közgazdasági érte­lemben véve — nagyon sok okunk van kétel­kedni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy mily veszély rejlik a magyar kö­zönségre nézve abban, t. ház, hogyha adósság­leveleink, zálogleveleink külföldön és különösen a velünk ellentétes érdekű államokban, mint például Ausztriában nyertek elhelyezést, annak igen keserű példáját tapasztaltuk a folyó év tavaszán, a mikor az akkor már megkezdett közgazdasági kiegyezési tárgyalások alkalmából papírjainkat minden igaz ok nélkül visszadob­ták piaczaikról, nyilvánvalólag csak azért, mert a megkezdődött tárgyalások alkalmából Ausz­triának, a mi szövetségesünknek, a mi közgaz­dasági mostohatestvérünknek érdekében állott, hogy reánk ily módon is pressziót gyakoroljon, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, t. ház, azt is, hogy ezeknek a nagy, horribilis összegű adósságoknak, a miket nem én fedeztem fel, — hiszen közkézen forgó adatokból vannak kivonva, — nagy része épít­kezésekbe, közintézményekbe nyertek befekte­tést, elhelyezést; de kétségtelen az is, hogy a mi közgazdasági mostohatestvéreink — a mint őket már elébb megneveztem — ezen intézmé­nyek megbírálásánál irigységtől és rosszindu­dulattól elhomályosult szemekkel csak magukat az intézményeket látják és nem akarnak tudni arról, hogy ezen intézményekbe elhelyezett be­fektetések kamatainak legnagyobb része már az ő kezükbe folyt be, és ennélfogva a méltányos­ság teljes hiányát árulják el akkor, midőn ezen látszólagos jólétünkre való hivatkozással ugyan­azon forrásból ismételten és ismételten kíván­nak maguknak tápnedvet szerezni az Ő olthatlan pénzszomjuk kielégítésére. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem akartam, t. ház, nagy közgazdasági kérdéseket nagy szavakban hangoztatni, nem akartam, hogy Ágoston t. képviselőtársam azt mondhassa, hogy nagy hangon elmondott nagy frázisoknak elméletét és politikáját nem fogadja el a nép; olyat mondok és olyan igazságokat tártam föl, a melyeket mindenkinek el keli fo­gadnia! Ausztria nyíltan hangoztatja velünk szemben a junktimot, azt mondja a junktim el­mélete alapján, hogy csak az esetben hajlandó a vámszövetség által nekünk okozott sérelmek egy csekély részét — s ekkor is csak egy cse­kély részét — mérsékelni, ha mi viszont a quó­tát tetemesen felemeljük. Ezt nevezik ők junk­timnak. Ok tehát nyíltan kifejezik azt, a mit akarnak. Hát mi miért nem fejezzük ki, a kor­mány által adott adatokkal felszerelt feliratban miért nem jelentjük ki, hogy semmiféle újabb megterheltetést nem bírunk el, és hogy végre­valahára évtizedek tapasztalatain okulva, vissza akarjuk szerezni azokat a bevételi forrásokat, a melyeknek jövedelmeiből eddig a szomszédot gazdagítottuk? Miért nem fejezzük ki ezt, holott ehhez törvényadta jogunk van s ezt nekik szom­szédainknak és kormányunknak respektálnia kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek a kérdések annak idején majd bővebb megvitatás tárgyát is fogják képezni; én csak azért hoztam fel, hogy indokoljam azon kijelen­tésemet, mely szerint súlyos mulasztást látok abban, hogy a többség feliratában, daczára an­nak, hogy a kormány nyilatkozott benne, — mert hiszen az előadó úr is azt a kifejezést hasz­nálta, hogy a kormány által vezetett többség — tehát a feliratba a kormány hozzájárulása nél­kül semmisem jöhetett bele, hogy ebben a fel­iratban, melyben — ha a többség által benyúj­tott javaslat elfogadtatnék — az ország nyilat­kozik, az ország képviselete járul nyilatkozatával a trón elé, a magyar gazdasági viszonyok nin­csenek híven feltüntetve, sőt ellenkezőleg oly módon vannak illusztrálva, a mely csak arra alkalmas, hogy szomszédaink étvágyát nevelje,

Next

/
Oldalképek
Tartalom