Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

15. országos ülés 1896. deczcmber 16-én, szerdán. 175 Apponyi Albert gróf igen tisztelt képviselő iirnak szombati nagy beszédjét élénk érdeklődéssel és figyelemmel hallgattam, gyönyörködtem nyelve gazdagságában, beszédjének formaszerű szépségében, előadásának magas technikájában, de érvei reám meggyőző hatást nem tettek. Nem pedig azért, mert hogy egy hasonlattal éljek, ez a beszéd úgy tűnt fel előttem, mint egy fényes rakéta, a mely mikor sisteregve a magasba repül, már is magára vonja a közfigyelmet, mikor pedig röptének legmagasabb pontját elérte, elpattan és szétszórja színes, fényes csillagezreit, akkor önkénytelenül bámulatra ragadja a nézőt, miként szombaton tartott nagy beszéde tapsra ragadta a hallgatóságot. Ámde, tisztelt képviselőház, ezek a szikráeskák nem gyújtanak, csakhamar kialusznak nyom nélkül, mert hiányzik bennük az anyag, miként a beszéd szavaiban hiányzott az igazság meggyőző ereje. Igen tisztelt képviselőház! Én e nagy beszédet három részre osztom. Egyik részét, a mely a tiszta választások erejét fejtegeti, mely az önzetlen meggyőződés szabad nyilvánításának becsét és az így alakult parlamentnek tekintélyét illeti, ezen részét s erre vonatkozó fejtegetését én is úgy egészében, mint részleteiben elfogadom, aláírom és osztom. Ámde, t. képviselő úr, egyidejűleg állítani merem azt is, hogy ily ideális parlament nem létezik a világon sehol, és nem is létezhetik. Nem létezhetnék még akkor sem, ha a pártszenvedélyek nem küzdenének egymással, hanem csak egy párt volna e hazában, mert akkor a személyek harcza lenne előtérben, akkor is személyesen küzdene személyes erővel szemben és használná fel a rendelkezésére álló eszközöket. Ez tehát csakis képzelet, csakis üres ábránd, mely azonban meg nem valósulhat. A mennyiben törvényhozásunk oda hathat, hogy a választások tisztaságát megoltalmazza, ezt igenig várom, kérem magam is, sőt megkivánom. Ama fényes beszéd második részét sajnálatomra már nem oszthatom, azon részét ugyanis, a melyben védeni igyekszik Apponyi Albert gróf igen tisztelt képviselő úr, hogy a pártja részéről benyújtott felirati javaslatban tulajdonképen miért is tér el a szokásos formától, miért foglalhozott ő és pártja mással, miért éppen a választások tisztasága, vagy tisztátalanságával ? Ebben én logikát, konzequencziát nem találok, t. képviselőház, mert ha a. legfelsőbb trónbeszédre a ház szokás- és illemszerüíeg, a nemzet nevében válaszol, akkor ne legyünk Bodónék, kik másról beszélnek, mikor tőlük a bor árát kérik, hanem igenis a felirat legyen válasz a nemzet részéről magára a nemzetnek adott trónbeszédre. A harmadik része a beszédnek végre az, mely első sorban és egyedül késztetett arra, hogy felszólaljak, felszólaljak azon vádak ellen, a melyek a kormánypárt ellen felsoroltattak. Ezeket a vádakat kell, hogy visszautasítsam, nemcsak a magam, nemcsak a pártom, de első sorban magának a választó nagy közönségnek érdekében. Én, a ki ismerem népünk tiszta, józan gondolkozását és tisztelem nemes, hazafias intenczióit: kell, hogy védelmére keljek és ne engedjem, hogy ily választó közönségre, hazánk józan, értelmes népére ily szenny, ily bélyeg nyomassék. Apponyi t. képviselő úr azon nagy beszédében említé a kortes-eszközök szabad használatát, említé, hogy a választó polgárságra mindennemű gyakoroltatott és így azok nem önálló, nem szabad véleményüket nyilvánították. T. képviselőház ! Már a régi múltban lezajlott megyei választások történetéből, — hallomásból, valamint iratokból is ismerjük,— hogy egyes alispáni állás betöltése egész családok vagyonának romlását idézte elő. Kérdem magától Apponyi t. képviselő úrtól, ki talán vissza fog emlékezni még az itt Pestmegyében évek előtt lezajlott egyik választására, mikor bukása, mint a fáma mondja. 110.000 forintjába került; kérdem, hogy ha, akkor egy pár szavazattal győzött volna az igen tisztelt gróf, kérdem, visszaadta-e volna a mandátumot, mint olyat, mely nem a választó közönség tiszta, nemes meggyőződéséből és bizalmából adatott volna neki? Alig hiszem, mert ha ezt tenni szándéka lett volna, vájjon miért nem lépett vissza még leszavazás előtt. Megvesztegetési kísérletek ezen választásnál, mint minden választásnál, szórványosan lehet, hogy előfordultak, de ez nem jellemző vonása a most legutóbb lefolyt választási küzdelemnek. Minden párt elkövette jelöltje érdekében mindazt, a mit csak tehetett, s csupán a fegyverek megválasztásában lehettek itt-ott némi eltérések. De ha nagyon meglatoljuk, ott sem valami lényegesek. De tovább megyek, t. ház! Lehet-e pénz, lehet-e presszió elég erő5 arra, hogy a fanatizált népet elterelje akkor, mikor a vallás feje, mikor a lelkipásztor behivatva magához a választót és azt mondja neki: »E1átkozlak harmad-negyediziglen, ha hűtelen leszel ehhez a zászlóhoz.« (Zaj a baloldalon.) Wittmann János: Hát a főispán nem hivatja be? Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe! Ágoston József: Kérdem t. ház, lehet e elég fegyver azon ígéretekkel szemben, melyek egyes pártok részéről a választó-kerület polgárságának adattak, például, mikor a veszprémi püspökség és káptalan földjeit kiosztatni ígérte győzelem esetén, s mikor azzal vádolták a kormányt, hogy elveszi maholnap tulajdonukat,