Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

176 15. országos ülés 189(5. deczember 16-án, szerdán. földjeiket s csupán jobbágyai, zsellérei lesznek ezentúl a kormánynak ? (Zaj a baloldalon.) De elég ezen szomorú képből, terítsünk leplet erre s dolgozzunk hazánk és népünk javára, békében és hazafias odaadással. Tiszteljük egymás véleményét, mert miként én tisztelem az ellenpártnak minden egyes tagját és politikai meggyőződését, másrészt kérem, s talán joggal mégis kívánhatom, valamint megkívánhatja egész pártom is, hogy igaz meggyőződésünket hasonlókép ily tiszteletben tartsák. Rövid leszek, t. ház, s befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Ha érdekli a t. házat, megmondom én nyíltan és leplezetlenül, hogy a kormánypárt jelen majoritásának alapja miben is keresendő. Abban, t. ház, hogy először is azon egyének jelöltettek a kerületek által, a kiknek politikai múltja, jellemszilárdsága, valamint társadalmi állásuk a nép előtt azoknak a mandátumot többé-kevésbbé biztosította. Ez volt az egyik ok. A másik pedig az, hogy a mi józan magyar népünk megunta az üres nagy szavakat és az ígéreteknek meddő politikáját és végre azon politikához, azon zászlóhoz csatlakozott, a mely a munkát tűzte ki czélúl, azon programúihoz, a melynek alapján ő is vélte, remélte elérhetni hazánknak, nemzetünknek boldogulását és felvirágzását. Ez volt a valódi oka pártom majoritásának! Én ezek után, — mi sem természetesebb, — mint hogy azzal fejezem be rövid beszédemet, hogy a bizottsági előadó által előterjesztett javaslatát egészben elfogadom. (Éljenzés^ jőbhfelöl.) Lázár Árpád jegyző : Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt a felirati javaslatot, melyet e hó 11-edikén Eötvös Károly t. képviselőtársam benyújtott, én is aláírtam. Felesleges tehát kijelentenem, de mégis kijelentem előre, hogy azon felirati javaslatot pártolom, mert az abban lefektetett elvek megdönthetetlen voltáról meg vagyok győződve, Meggyőzött erről az eddig lefolyt vita is, mert a t. túloldal nagy többsége daczára is senki sem vállalkozott arra, hogy ezen elveket bármi részükben is megdöntse. Foglalkozni fogok a t. többség felirati javaslatával, de annak is csak egy részével, s ezért ezen rövid felszólalásom részére türelmüket kérem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. többség felirati javaslata szószerint: »Orömmel fogadjuk Felséged azon kijelentését, hogy kormánya az ország most is teljesen kielégítő pénzügyi helyzetének állandó megszilárdítását eredményező intézkedéseket fog előterjeszteni.* Azt hiszem, hogy egy ily fontos feliratban egyetlen lapszus is elég lesz arra, hogy kritika tárgyává tegye az egész munkát; és én elég erős lapszusnak tartom, hogy a kormány »intézkedéseket« terjeszt elő, holott meggyőződésem szerint csak javaslatokat terjeszthet elő, mert az intézkedés joga a törvényhozásnak van fentartva; de nem ezt tartom a főkérdésnek. A főkérdés az, hogy kijelenti a kormány a többség felirati javaslatában azt, hogy az ország jelenlegi pénzügyi helyzetét teljesen kielégítőnek tartja, én pedig azt hiszem, hogy e kijelentés nem felel meg a valódi tényállásnak. Szűkségesnek tartom erén kérdésekkel foglalkozni azért, mert ha valódi tisztelettel viseltetünk a korona viselője iránt, akkor nem lehet közönbös ránk nézve, vájjon az ország képviselete nevében ezen magas helyre intézett feliratban az ország helyzete a népképviselet által a valódi helyzetnek megfelelően van-e feltüntetve. A mennyiben arról lehetne szó, hogy ez a kijelentés taláD az állampénztárra vonatkozik, ezt már eleve is megezáfoltnak tekintem azáltal, hogy a felirati javaslat egy passzussal előbb külön emlékezik meg az államháztartás állapotáról. Ebből az következik, hogy ez a kijelentés nem vonatkozhatik másra, mint az ország, a nemzet pénzügyi és közgazdasági helyzetére. Ezen szempontból bírálva pedig a kijelentést, azt hiszem, mindnyájunk tudomására hivatkozva mondhatom, hogy e kijelentés ezen feliratban legalább is misztifikáczió, mert, a mint szerencsém lesz részletes adatokkal előterjesztve igazolni, az ország közállapota, az ország pénzügyi és közgazdasági helyzete nemcsak nem kielégítő, hanem egyenesen kétségbeejtő, ijesztő! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek a megszilárdításából, ennek az állapotnak az állandósításából azt hiszem a túloldal nevében is kijelenthetem, hogy nem kérünk! (Úgy van! a szélső baloldalon.) De lássuk, t. ház, ezt a kijelentést, az ország pénzügyi helyzetére vonatkozó ezen fontos nyilatkozatot az állampolgárok szempontjából s vizsgáljuk egy kissé a számoknak vitát nem tűrő világításában azt, hogy vájjon csakugyan oly kielégítő-e az ország pénzügyi helyzete, hogy ennek az állandósítása, megszilárdítása a magyar kormányra nézve programmpontot képezhet ? Mert a t. előadó úr azt mondja, hogy a kormánynak ez a programmja! Itt az előttem felszólalt képviselőtársaim részéről már történtek czélzások bizonyos állapotokra, hogy a külföldiek nem nézték meg a telekkönyveket stb. Legyen szabad nekem röviden összeállítva egy kis képet bemutatnom arról, hogy hogyan álltunk a múltban és hogyan állunk ma. (Halljuk!) A takarékpénztárak, a bankok, a földhitelintézetek és szövetkezetek czímén működő pénzkölcsönző intézeteknek az adatai vaunak általam egy táblázatban összeállítva. Ezen táblás kimutatás szerint az állapot a következő: 1870-ben — ez, azt hiszem, már a kiegyezés utáni boldog korszaknak a kezdetéül