Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-15
174 15. országos ülés 1896. deczember 16 án, szerdán. a takarékpénztáraknál levő lejáratokat és a le nem járt váltókat is ? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ez így van !) Hát ezen szabadelvűséggel szemben nem volna jogosult egy keresztes-háború? Minden háború jogosult, hogy ily állapottal szemben egészséges \e\egö, egészséges vér-lüktetés jöjjön a mai tűrhetetlen helyzet helyébe! Sohse hányja föl tehát a?, előadó úr a néppárínak, hogy kereszttel járt, mert az még nem fenyegeti úgy Magyarország alkotmányát, mint a ki zsandárral és katonasággal jár végig az országon! Én a kereszttől nem félek. Mert a kereszttel vívott háború megnemesítette az emberek lelkét, megtisztultak benne az állami élet institucziói és fölpezsdült a hazafiság. De a szurony és zsandár nemcsak az emberek személyi szabadságát veszélyezteti, hanem az országot, a magyar alkotmányt, sőt magát a trónt is! Ezek egészségtelen állapotok. Az előadó úrnak nincs oka, legkevésbbé pedig joga eldicsekedni azzal, hegy a választás, a mely most lezajlott, a polgárok tiszta meggyőződésének eredménye. Azt mondta a minap az igazságügyminiszter úr, provokálva érezve magát Makfalvay Gréza t. képviselőtársam beszéde által, hogy a midőn Jászberényben fellépett, hazafias kötelességet teljesített. Hátha a miniszter úrnak nem lett volna biztos területe, a hol tán egyhangúlag választották meg : akkor én is azt mondom, hogy azon meggyőződés czímén azon zászlóért, a mely alatt küzd, kötelességet teljesített, midőn Magyarország egyik legnagyobb emberével, egyik legnagyobb államférfiával mérje össze egyéniségét és erejét. Hanem mikor nyilvánvaló dolog volt, hogy ő meg van választva egyhangúlag ott, a hol megválasztatott, (Úgy van! a halóidálon.) hogy akkor csatasorba lépett Apponyi Albert gróffal szemben: meglehet, hogy ez hazafias köteleség volt, hanem én nekem az az aggályom van, úgy sejtem, hogy ennek a hazafias kötelességnek nem volt más czélja és nem volt más törekvése, mint hogy azt a férfiút, a ki hosszú politikai pályáját annyi észszel, annyi tiszta hazafisággal és önzetlenséggel futotta végig, kibuktassák a magyar parlamentből, és mert az pusztán csakis egy miniszteri tekintélylyeí és az azzal járó összeköttetésekkel lehetséges, azért kellett és azért volt szükséges azt a hazafias kötelességet harczba vinni, hogy Apponyi elbukjék a választási küzdelmekben és hirdetni lehessen az egész országban, hogy íme megsemmisült a nemzeti párt, mert a vezérnek nem jutott Magyarországon mandátum. Nem szabad kicsinyleni senkit a világon, hanem minden helyi vonatkozástól eltekintve legyen szabad kérdeznem, hogy ha nem ez lett volna a czél, eszébe juthat-e Erdély Sándor úrnak, összemérni az ő politikai súlyát és tekintélyét (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon) gr. Apponyi Alberttel? Szőts Pál: Elveit mérte össze, nem az egyéniségét! (Zaj! balfeUl.) Elnök: Csendet kérek! Sima Ferencz: Már most vonjuk Je ebből a hazafias kötelességből eredt mérkőzésből a konzequeneziát; azt a konzequeneziát, hogy Apponyi elesik és nem jut be a parlamentbe. Hát díszére válik az Magyarországnak, hát büszkesége telhetik abban csak egyetlenegy igaz állampolgárának, hogy ennek a parlamentnek ez idő szerint egyedüli és legnagyobb aktiv tehetségét itt ne láthassa a nemzet és maga a parlament ne vegye sokszor hasznát az ő tudásának, objektivitásának és igazi lángeszének? T. ház! Ez a mérkőzés szintén egyik kétségbeejtő szimptomäja annak a véghetetlen politikai pusztulásnak és erkölesi hanyatlásnak, a melylyel a nemzet halad alkotmányos életének megkezdése óta az utolsó stáczió felé. Azért mondom, hogy az utolsó stáczió felé, mert mikor hallom gróf Apponyi Albertnek kortörténeti becscsel bíró hatalmas filippikáját, Komjáthy Bélának erőteljes közjogi fejtegetéseit, Horánszkynak beszédét, a melyből mint tükörből veti vissza képét ennek a, kormányzati rendszernek és ennek a mai közállapotnak minden hibája és bűne: hát ezek a beszédek vagy mosolylyal vagy sivár ridegséggel fogadtatnak. Erre a czinikus képre és helyzetre önkéntelenííl a franczia forradalmi korszaknak, az alkotmányozó gyűlésnek egy jelenete jut eszembe, (Ralijuk! Halljuk!) s ez vár már miránk is, a mikor nagy, hatalmas beszédek hangoztak el a király veto-jogának védelmére, felugrik egy képviselő, neve nem jut az eszembe, és azt kiáltja, hogy most már nem beszédekkel, hanem barikáddal fogjuk megoltalmazni Francziaország alkotmányát. Pártolom benyíVjtott felirati javaslatunkat. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Lehoczky Vilmos jegyző: Ágoston József! Ágoston József: T. képviselőház! Ne vegyék szerénytelenségnek tőlem, mint korra bár nem fiatal, de a háznak egészen újoncz tagjától, hogy már az első vita alkalmával felszólalni bátorkodom. Felszólalni pedig nem Sima Ferencz képviselő úr vádjaira, hanem felszólalni, mint a 67-es kiegyezés egyik közkatonája, a 67-es kiegyezési párt másik árnyalata vezére által benyújtott javaslat és a vezérnek pártja javaslata védelme és ellenünk emelt vádjai ellen. Teszem ezt a felszólalást, t. ház, önérzetesen, teszem saját és pártom tagjainak reputácziója, teszem választóim és az ország választó közönségének védelmére és jól felfogott érdekében, valamint a parlamentnek tekintélye szempontjából.
