Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

162 14. országos ülés 1896. deczember 15-én, kedden. erőforrásait ilyen czélokra kihasználni akarja. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A magyar politikának, t. képviselőház, egy harmadik sarktétele az én felfogásom szerint az egész kormányzati rendszernek gyökeres átalakulása, a mely a fennálló állapotokkal szemben a törvények uralmát helyre állítja, a hatósági önkénykedésnek véget vet, az állampolgárokat egyenlő igazságos elbánásban részesíti, a romlottságot a közélet teréről száműzi, a politikai jogokat tiszteletben tartja, és megszabadítani igyekszik a közéletet mindazon elemektől, a melyek a kormány támogatását politikai szolgálatok fejében igénybe veszik azért, hogy egyfelől önző czélokat szolgáljanak, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) másfelől ezen hatalom segélyével ránehezedjenek a társadalomnak azon részére is, a mely része csak nyugalmat, békét és törvényt akar, de azt megtalálni a mai felfordult rendszer mellett teljesen képtelen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Végül, t. képviselőház, a magyar állami politikának egy negyedik sarktétele a magyar állammik és a magyar állam egységének konszolidácziója, a mely egyfelől kiszolgáltatja a törvényt és a törvényben rejlő igazságot az; állam minden polgárának a részére, másfelől erőteljes kézzel megfékez minden széthúzást, mely a magyar állam egységének rovására megy, a mely kerülni és megakadályozni akarja azon ellentéteket, a melyeket gazdasági és társadalmi téren szánt-szándékkal akarnak belevonni, a magyar állam társadalmi életébe azért, hogy ezáltal is az egyoldalú önző politikát szolgálják, a mely az évek óta titokban élő és működő, de csak az utóbbi időben kitört konfesszionális viszálylyal szemben valahára a békét helyre akarja állítani, és a mely az egyenlőségben, a kultúra fejlesztésében, és a ezivilizáczió áldásaiban keresi azon erkölcsi erőt és támpontot, a melynek segélyével a magyar állam polgárait az ország ügyeinek intézésében és munkájában egyesíteni akarja. (Úgy van! balfelöl) Nos, t. előadó úr, méltóztassék nekem megmondani, hogy az általam konkrét alakban felsorolt, bármely politikai mozzanattal szemben kinek a politikája tiszta, az önöké-e, vagy a mienk? Méltóztassék rámutatni, hogy melyik pont az, a melyben önök egy nyílt, az országérdekeit előmozdító politikának szolgálatában állanak, és méltóztassék megmondani, hogy vájjon az általam felsorolt politikai mozzanatok közül melyik az, a melyet a nemzeti párt keletkezése perczétől kezdve, midőn még t. barátom is annak tagja volt .... Pulszky ÁgOSt előadó: Nem voltam soha! (Nagy zaj ) Elnök: Csendet kérek! Horánszky Mndor: Hogy t. képviselőtársam ez alatt azt érti-e, hogy ennek a pártnak sohasem volt tagja, vagy azt, hogy ennek a pártnak a politikáját soha sem helyeselte: míg meg nem magyarázza, nem tudom; csak konstatáltam és konstatálom, hogy ez a párt keletkezésének perczétől fogva soha egyetlen mozzanatban, még a közben felmerülő azon kérdésekben is, melyek a pártpolitikai programm megalkotásakor szemeink előtt még nem lebeghettek, ezt az irányt soha el nem tévesztette, s ahhoz mindig hű volt. T. képviselőtársam be fog számolni azzal, és meg fogja konkrét alakban mutatni, hogy melyik azon mozzanat, a melyben a nemzeti párt ezen iráuyeSzméktől, melyek egy nemzeti politikának erőteljes fejlődését — szerintem — egyedül képviselik, eltért? Addig, bocsánatot kérek, nem tehetek máskép, mint tettem gróf Apponyi Albert t. barátom beszéde alatt, midőn t. képviselőtársam tagadta, hogy nem az egyházpolitikai törvényeket értette a diszharmónia azon forrásai alatt, melyekre rámutatott, hogy, mondom, addig is abban a véleményben legyek, hogy t. képviselőtársam ezekkel beszámolni nem tud. Hogy ezen politikai irányzatok közül melyeket akarja a többség felirata követni, vagy szem előtt tartani, vagy hogy olyannak látja-e az ország helyzetét, hogy ezek egyikére sem lehet rámutatni, mert ezek mind igazságtalanságok, nem tudom, de hogy az ország érzi, hogy itt se politika, se törvény, se nyugalom, se állami fejlődés és semmi olyan nemesebb, magasabb eszme nincs, mely ezt az országot akár anyagilag, akár erkölcsileg, akár politikailag erősítené, azt látjuk mindazokból a következményekből, melyek szemeink előtt állanak. Nem ez alatt a politika alatt pusztult-e el a társadalomnak egy tekintélyes része, nem ez alatt a politika alatt hanyatlottak-e az ország erkölcsei és terjedt a romlottság? Hát vájjon a magyar állam tekintélye ma is az, a mi volt a múltban? Avagy nem látjuk-e, hogy a magyar állam léptennyomon kapitulálni kénytelen minden oly kérdésben, a mely a magyar állam helyzetét érinti a monarchiában? A közgazdasági életnek egész területe, annak legközelebbi fejlődményei, a fejíődménynek az a szelleme, mely előre veti árnyakát, mindazt mutatja, hogy Magyarország ismét egy kapituláczió elé fog menni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Adja Isten, hogy ne úgy legyen. Én leszek az első, a ki ebben a konkrét esetben vezekelni fogok a t. ház előtt. De tartok tőle, hogy az a közgazdasági kiegyezés, mely előttünk áll, ugyanabból a szellemből fakad, melyet ecsetelni bátor voltam. Vagy nincs-e igazam, ha állítom, hogy oly bürokraczia fejlődött ki Magyarországon, mely az egész magyar közéletet elnyomással fenyegeti, a mely egy teljes