Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

14. országos ülés 1896. deczember IS-én, kedden. 161 renesétlen viszonyai gyökeresen megváltozzanak. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) íme ilyen czélokra választatta a Bánffy-kormány az ő egész táborát. Hiszen általános a felfogás az egész országban, hogy a Bánffy-kormány választásai és azoknak intencziója egyetlen egy pontra voltak irányítva; a közgazdasági kiegye­zésnek első sorban való keresztülvitelére abban az irányban és abban a szellemben, a melyben ezt a kiegyezést a Bánffy-kormány eddigi nyi­latkozatai után tervezni látszik. Általános továbbá a felfogás és a tudat ebben az országba!', hoá?y ez a kormány saját gyengeségénél fogva nem képes exisztálni másként, mint úgy, ha megteszi mindazon szolgálatokat, a melyek tőle megkíván­tatnak. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső halolda­lon.) És ha ilyen czélok és érdekek szem előtt tartásával választatik egy ház azokkal az esz­közökkel, a melyeket mindannyian tudunk és ismerünk, akkor a legkomolyabb aggodalomba kell esnünk a felett, hogy az ország sorsának tovább fejlődése megáll és megállhat-e azon a lejtőn, a melyen való megállás érdekében mi legalább tőlünk telhetőleg meg kívánunk tenni mindent ? Azt mondhatná valaki, hogy ezek csak ál­talánosságok, a melyekben egyébiránt nem hi­szem, hogy az igazat meg ne találhatná minden gondolkozó ember, ezélszeríí és szükséges tehát, hogy ezen általánosságokhoz mérjük hozzá az országnak helyzetét azon konkrét vonatkozások­ban is, a melyeknek segélyével az ország jelen­legi állapotát konstatálni és megállapítani akar­juk. A t. ház szíves engedelmével erre a térre is röviden ki fogok terjeszkedni (Halljuk! Hall­juk!) főkép azért, hogy megnézhessük és meg­láthassuk a többség feliratának homályában azt a politikát, a melyet a t. előadó úr odaállított mint valami világos dolgot, és mint olyat, a melyet az ország közvéleménye felismervén, igyekezett tömeges megnyilatkozás által a kor­mány politikájának többséget adni. Igyekezzünk továbbá megnézni azért, hogy lássuk, hogy az a politika, melyet a többség felirata érint, őszinte politika-e, különösen azzal a politikával szem­ben, a melyet mi vallunk, hiszünk és hirdetünk. Hogy tehát összemérhessük a két dolgot kon­krét alakban, ismételve kérem a t. ház szíves figyelmét, hogy erre vonatkozó rövid előterjesz­tésemet, felszólalásomat és nézetemet meghall­gatni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk!) A magyar állami és a mint mi nevezni szoktuk, a magyar nemzeti politikának — fel­fogásom szerint — négy sarktétele van. Az első, a monarchia másik államával fennálló közjogi kapcsolat, a melyet mi az ország azon bizton­sága érdekében, a melynek érdekében őseink a pragmatica sanctiót megállapították, szükséges­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. L KÖTET. nek tartunk és azért annak fentartásához őszin­tén ragaszkodunk. Ezen politikának lényege az, hogy egyfelől a közös és kölcsönös védelem... (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem közös, csak köl­csönös ! Horánszky Nándor: Ez benn van az 1867 : XII. törvényczikkben. Visontaí Soma: De a pragmatica sanc­tióban nincs! (Zaj a szélső baloldalon,) Horánszky Nándor: Ez megfelel az 1867 : XII. törvényczikknek, a mely a szankczió pragmatikát csak reprodukálja. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ismétlem, ennek a politikának lényegét az képezi, hogy a közös és kölcsönös védelem érdekében mindannak, a mi arra meg­kívántatik, hogy erőteljesen fejlődjék, meg kell történni, ellenben mindabban, a mi ezen eszme­kört nem érinti, az országnak törvényhozási és kormányzati önállósága sértetlenül fentartassék. A feladat tehát, a melyet meg kell oldani, abban áll, hogy egyfelől az ország semmiben, a mi a közös és kölcsönös védelmet nem érinti, az ország önállóságának csorbítását ne keressük, ellenben mindenben, a mi ezt nem érinti, az ország ön­állóságát sértetlen épségben fentartsuk. Mindaz, a mi ezen két alaptétellel ellenkezik, vagy az országnak biztonságát vagy pedig önállóságát sérti. A kettő közt kell megtartani a határvona­lat. Ez a magyar politikának a feladata, ez volt az a politikai eszme, a mely Deák alkotását vezette. (Ügy van! balfelöl.) A mely politika ezt zavarja, a mely politika akármelyik területre idegen ingrediencziát visz be, az negácziója, megtagadása és meghamisítása annak a. politiká­nak, a melyet Deák Ferencz alkotása lerakott. (Úgy van! Élénk helyeslés balfelöl.) Másik alap­eszme, t. képviselőház, a magyar politikábau: Magyarországnak anyagi és gazdasági zavar­talan és szabad fejlődése, a mely az erőgyűj­tésben nem fogad el és nem fogadhat el semmi olyan kötöttséget, a mely a magyar állam anyagi és gazdasági fejlődését hátráltatja, vagy az ország anyagi erőit idegen czélokra''kizsákmá­nyoltatni engedi. A közgazdasági kiegyezés, a vám- és kereskedelmi szövetség egyfelől, a quófa-kérdés és a fogyasztási adók kérdése másfelől, a mely a nemzet anyagi erőinek elszi­várgása által tributuáriusává akarja tenni a monarchia másik államának Magyarországot, ez, t. képviselőház, magyar állami, magyar nemzeti politika nem lehet. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezen a téren is, t. képviselőház, Magyarország­nak nem szabad és nem lehet hozzájárulni semmi olyan alkotáshoz, a mely alkotás Magyar­ország anyagi és gazdasági erőinek szabad fej­lődését hátráltatja, vagy másfelől az országot idegen czélokra, idegen érdekekre igénybe veszi, 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom