Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-14

150 **• országos ülés 1898. deezember 15-én, kedden. véli ez ország és a trón jövőjét biztosíthatni, csak így lehet Magyarország népe boldog és megelégedett, csak így vagyunk képesek Magyarországot egy újabb ezredéven át fentartani, ha Magyarország önállósága és függetlensége helyreállíttatik: akkor lehetetlen, hogy az 3 atyai szive kérésünket meg ne hallgassa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a midőn önök ennek épen az ellenkezőjét állítják, akkor a király jó lelke, esküje és becsülete ellen törnek, mert azt mondják, hogy ő képes volna Magyarország jogait, kivánságát megtagadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi felirati javaslatunkban ezt tettük első programurpontúl, mert" ha ezt elérjük, önkényt orvoslódni fognak minden bajaink, s akkor az áldozatok, a melyeket nekünk az államélet miatt meg kell hoznunk, nem fognak annyira fájni, mert tudjuk, hogy egy nagy eszmének, egy nagy törekvésnek szolgálatában állanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi programmunknak egyes tételeiben is iparkodtunk minden kétértelműséget elkerülni, mert míg a többi felirati javaslatok, például a közigazgatásról beszélve olyan határozatlanok, hogy alig van állampolgár, a ki képes volna megérteni, hogy miként akarják a közigazgatás reformját megvalósítani, addig egyedül a mi programmunk az, a mely kimondja, hogy mi igenis közigazgatási rendszerünket javítani akarjuk, mi helyes és jó közigazgatást akarunk, mert tudjuk, hogy a jó közigazgatás az állam hatalmát nagyon emeli, de csík úgy kívánjuk ezt a reformot, hogy Ősi intézményeink épségben maradjanak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a polgárok jogai erősíttessenek. De ha ezt a közigazgatási rendszert az a kormány fogja megváltoztatni, a mely most itt él, annak Magyarország nagyon keservesen fogja meginni a levét. Mert minden despotizmus között íegtürhetetlenebb a közigazgatási despotizmus, pedig az a kormány, mely úgy járt el a választásoknál, mint a jelenlegi, ha ő fogja e törvényt megalkotni és kodifikálni, bizonyára nem fog más eszmék által vezéreltetni; mint a minők a választásoknál őt vezérelték, s akkor Magyarországon a közigazgatási despotizmust honosítja meg. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Épígy vagyunk egy másik programmponttal is, t. ház. Míg a többi felirati javaslatok elismerik annak a szükségét, hogy a katonai igazságszolgáltatás és eljárás reformáltassék, egyúttal nagyon mélyen hallgatnak arról, hogy mily irányban akarják azt. Vájjon nem csupán oly csekély módosítást akarnak-e, a mivel ez országban beérni egyáltalában nem lehet? Egyedül a mi programmunk az, a mely kimondja, hogy az igazságszolgáltatás és a humanizmus általános elvei szempontjából óhajtja ezt a reformot valósítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hasonlókép vagyunk a bankkérdés megoldásával is. E kérdés megoldása, különösen a többség felirati javaslatában, egészen el van burkolva. Egyáltalában nem áll még azon jogalapra sem, a melyre állhatna, hogy még az 1867-iki alapon is nekünk az önálló jegybankot felállítani jogunk van, sőt kötelességünk. A többségnek a felirati javaslata felkarolja azt, hogy az egyenes adó leszállíttassék, de ebben sem nyilatkozik oly határozottan, mint a mi felirati javaslatunk, a hol igenis határozottan megmondjuk, hogy az így előállott hiányokat mikép akarjuk pótolni, tehát az irányt megmutatjuk és ezzel, azt hiszem, eleget teszünk annak is, a mit Ábrányi t. képviselő ur tegnap itt felhozott, hogy törekedjünk azon egyenlőség megszüntetésére, hogy gazdag és szegény egyformán fizetik az adót. Programmunkban rámutatunk arra, hogy mi igenis a fokozatos adó behozatalának vagyunk hívei. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vau azután egy programmtétele a mi felirati javaslatunknak, a hol a magyar nyelvnek állami tanítását minden iskolában követeljük. Csodálatos, hogy egyik felirati javaslatban sem gondoltak erre, pedig legfőbb törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy ezen hazában mentül többen értsék a magyar állam hivatalos nyelvét, mert fájdalommal kell a statisztikai adatokból konstatálni, hojry az összes idegen nemzetiségekből csak ll°/o beszéli nyelvünket, holott ha beszélnék és ha ekként gyakiabban érintkezhetünk velük, akkor talán még azon lelketlen izgatók erejét is, a kik most ellenünk fordítják a fegyvert, a haza érdekében tudnók felhasználni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Daczára, t. ház, hogy a feliratok mindegyike kiterjeszkedik a választások ötletéből a választási törvény revíziójára, egyetlenegy sincs, a mely határozottan megmutatná az irányt, a melyben ezt iivánja. Egyedül a mi felirati javaslatunk az, a mely kijelenti, hogy igenis az állampolgárok nagy tömegére ki kell terjeszteni a választási jogot, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert mégis csak sajátságos, hogy annyi millió állampolgár között összesen 889.000 választó van és csakugyan feltűnő, hogy mikor a nyugaton minden államban 20—25°/o-a a polgárságnak választói joggal bir, addig Magyarországon minden 100 polgárra csak 5—6 választó esik. Nekünk igenis törekednünk kell arra, hogy a választási jogot kiterjeszszük. Ha mi igénybe veszszük a népnek véradóját, ha követeljük tőle a hazaszeretetet, az odaadást, akkor azt jogától megfosztani nem leheL Ez