Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

13. országos ülés 1896. űeczember 14-én, hétfőn. 139 ipar itthon létrehozhat. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon.) Hálás volna ennek a függetlenségi politikának minden uradalmi tisztviselő, hogy politikai meggyőződése miatt nem kellene esetleg állását elvesztenie. (Egy hang a középen: Hát a köztisztviselő?) Hálás volna a köztisztviselő, hogy ha ennek azt köszönheti, hogy a magyar hivatali pragmatika által meg­mentheti lelke függetlenségét! Ha tehát nem azt akarják, hogy a népet a hatalom által nyerjék meg, hanem a nép által a hatalmat, többet kell foglalkozni a néppel, annak a mindennapi életkérdéseivel, a minden­napi érdekeivel. Mert az nem politika . . . (Nagy zaj a szélső' haloldalon.) A szabadelvű párt azon nagy számánál fogva, (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll!) melylyel a parlament­ben helyét elfoglalja, nem térhet ki azon felelős­ség alól, hojry a kormányzat pozitív eredményei arányban álljanak azon számmal és súlylyal, mely­lyel a parlamentben megjelenik. És ha a szabad­elvű párt feliratának munkaprogrammját elfogadom, azt abban a reményben teszem, hogy a mi a feliratból hiányzik, az megvan a szaba'elvű párt érzületében. (Zaj a szélső baloldalon) A múlt országgyűlés feliratában sem volt meg a . . . . (Folytonos, nagy zaj a szélső haloldalon. Elnök csenget.) Visontai Soma: Most szűnik meg párton­kívüli lenni, itt van. a határ. (Nagy zaj a szélső­halon.) Ábrányi Kornél: Hogy megvan a szabad­elvű pártban az akarat, hogy feltegye magában azokat az aspirácziókat, a melyeket nem szabad a nemzet erején felül nőni hagyni, de nem is szabad a nemzet erején alul meghall gatlanúl hagyni. (Folytonos nagy zaj a szélsőhalon.) És hogyha a szabadelvű.párt munkaprogramm­ját elfogadom és az ellenzéki pártok által be­nyújtott feliratokat nem fogadom el. azt röviden azzal indokolom, hogy az ellenzéki javaslatok között több van, a mely azt kívánja, hogy az uralkodó a kormányt küldje el és más kor­mányt nevezzen ki a kisebbség kívánalma sze­rint. És én erre preczedenst nem akarok. (Nagy zaj balfelől.) Hogy pedig a t. függetlenssgi párt feliratát miért nem fogadom el, engedjék meg nekem . . . (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nem vagyunk kíváncsiak rá! Ne is fogadja el, az nem önnek való!) De hogy a függetlenségi párt fel­iratát miért nem fogadom el? A mint mondára, azért nem, mert azt kívánja a koronától, hogy a kisebbség akaratából állítson kormányt. Ezt mondtam. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső hal­oldalon.) Engedjék meg ezt egy képpel illusztrál­nom, a melyet meghallgathatnak, az nem fejte­getés, valóságot képez, mindenki ismeri. (Hall­juk! Halljuk! jobbfelől.) Méltóztassék megnézni az új országház kör­nyékét és méltóztassék megnézni az Újépületet. (Egy hang a szélső haloldalon: Ott van a kúria épülete is.) Az új országház környéke megvál­tozott és az egész fővárosban nincs pont, mely azt szépségben, impozáns arányokban elérné. De még nincs készen, még sok ott a rendetlen­ség, a kiáltó kontraszt, még egész mivoltában ott áll az Újépület a maga kormos falaival, fekete-sárga kapuival, hol a forradalom foglyai meglánczo va jártak. A kik a jövőbe látn ik, tudják, hogy az Újépület már nem a jelené a hogy ugyanaz a szellem ítélte el, a mely ott valaha be volt hörtönözve, hogy ez a szellem ítélte el arra, hogy azt e helyet engedje át a magyar főváros felvirágzásának. De vannak, a kik a jövőbe nem akarnak nézni. Ezek, mert az Újépület még mindig ott áll, azt mondják: a régi múlt is ott van, melynek ez épület a tanúja; nem szabad a jövőben bízni, mert oda­kerülhetnek ez épület udvarára, a kik a jövő­ben bíznak. De a tények erősebbek, mint az ily makaes képzelődések. A tények azt hirdetik, hogy ha az a környék még nincs is oly dísz­ben és erőben felépítve, mint annak tervei mu­tatják, de meglesz; (Eláll! a szélsőbalon.) az Újépület pedig azzal a politikával együtt, me­lyet még mindig hirdetnek, el fog tűnni. Ezért nem fogadom el az önök felirati javaslatét, hanem a mondott fentartásokkal elfogadom a többség felirati javaslatát. (Zaj.) Elnök: Még több szónok van szólásra fel­írva, de minthogy a mai ülésre sürgős interpcl­lácziót jelentett be Horánszky képviselő ár, azt hiszem, a t. ház beleegyezek, hotry a felirati vitát most felbeszakítsuk. (Helyeslés.) A felirati vita folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatilag kimondom. Horánszky képviselő urat illeti a szó. Horánszky Nándor: T. ház! A maaram nevében, de politikai barátaim megbízásából is bátor voitam a mai napra sürgős interpelláeziót bejelenteni. Interpelláczióm tárgyát azok a tör­vénytelenségek, visszaélések, üldözések és kín­zások képezik, melyek a székelyudvarhelyi kerü­letben nap-nap után előfordulnak. Sürgősségét pedig az a körülmény indokolja, hogy azok az üldözések és kínzások még miudig napirenden vannak s ha valami intézkedés nem történik, nines kizárva az, hogy azok még nagyobb ará­nyokat öltenek. Ma csak a tényállást terjesztem elő, a nélkül, hogy észrevételeimet az ott tör­téntekre vonatkozólag már ma megtenném. Any­nyit azonban már ma is kijelentek, hogy azon esetre, ha az értesítések, melyek a tényállást 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom