Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

140 13, országos ülés 1896. deczember 11-én, hétfőn. tartalmazzák, csak részben is valók, akkor az ott történtek nemcsak a politikusnak, de minden nemesen és becsületesen érző embernek az érzelmeit felháborítják. (Igaz! Úgy van! a baloldalon,) Türelmét fogom kérni a t. háznak azért, hogy a tényállást abban az alakban és abban a szerkezetben hozhassam a t. képviselőház tudomására, a mely alakban és szerkezetben az velem közölve lett. A tudósítás teljesen komoly s hitelt érdemlő férfiaktól ered, a mire nekem meg vannak a magam garancziái, mert ezek nélkül én egyénileg magam különben ezen interpelláczióm megtételére nem is vállalkoztam volna. De a tényállást ezen szerkezetben azért vagyok bátor előterjeszteni, mert egyfelől felderíti az ott történtek egész terjedelmét és anyagát, másfelől pedig a t. belügyminiszter úrnak, a kihez interpellácziómat intézem, alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy az ott történt konkrét dolgokra, — ha szándéka van, — a vizsgálódást, a kérdezősködést vagy kutatást kiterjeszthesse. A tudósítások elseje, t. képviselőház, november 29-én érkezett, a mely — előrebocsátásával az ottani tűrhetetlen állapotoknak, — a következőket tartalmazza (olvassa): ^Szerdán — tehát 29-ikét megelőző szerdán — a csendőrök, a közigazgatási hatóságok minden utasítása, vagy felhívása nélkül Farkasfalván mintegy 16 emberünket elfogták s 48 óráig fogva tartva kihallgatás alá vették. A kihallgatás ideje alatt természetesen szokás szerint a falnak fordxílva némán és mozdulatlanul kellett állaniok. Kovács Sándor, Nagy Péter Mártont 48 óráig, Fancsali Ignácz Márton mesgyebírót 5 óráig, Albert Istvánt, Miklós Simont 24—48 óráig fogva tartották; utóbbit meg is kötözték. Miklós Simonnál azt tudakolták, hogy ki dobálta meg a körjegyző házát október hó közepén; — tehát megelőző időben a választások alkalmával — Albert Istvántól és Fancsali Ignácz Sándortól meg azt, hogy miért lettek ellenzékiek, holott azelőtt jobbpártiak voltak ? Végre pénteken délután kiment a községbe a szolgabíró, mire a csendőrök az embereket elbocsátva azzal mentették magukat, hogy az illetők nem voltak letartóztatva, csak felügyelet alá helyezve. Nyilatkozatuk szerint saját szakállukra vezették a vizsgálatot, mert arról értesültek, hogy a farkaslakiak a kecset-kisfaludiakat és a községi bírót meg akarják dobálni* — már t. i. a jövendőben. »Nem hiszem, hogy törvényes legyen az oroszhegyi eset is. Csendőrséggel teljes bűnügyi vizsgálatot vinni keresztül s hetekig fogva tartani az embereket, aligha meg van engedve.* Ugyancsak azon Dapon érkezett egy hasonló, komoly forrásból egy másik tudósítás, egy másik értesítés, a mely szintén konkrét dolgokat tartalmazván, kénytelen vagyok azt hasonlóképen felolvasni. Az illető azt írja (olvassa): »Azt hittem, a választások után — legalább nálunk — a hivatalos hatalommal való visszaélés megszűnik, de nem, sőt most kezdődik igazán. A legnagyobb visszaélést a csendőrség követi el, mely nem tudom, túlbuzgóság vagy az elöljáróság félrevezetéséből, de minden esetre egyetértve, a szegény ártatlan és családos embereket összefogdossa, vallatja s ha kedvük szerint nem vall, iszonyú torturának veti alá. így történt Farkaslakon e hó, november 25-éu, a csendőrök összefogdostak valami 16 embert, választót és nem választót és azokat vallatták: miért lettek balpártiak, ki kényszerítette őket, mit igért a pap f mivel kecsegtette vagy fenyegette? adtak-e kortes pálinkát s több effélét ? s ha inyük szerint nem vallottak, két nap is ott tartották. így Kovács Sándort, egy sokgyermekes családapát, két nap és éjen keresztül kinozták többed magával, a falat nézetve és feszt állítva étlen-szomjan, mig a csendőr urak a községházánál s felváltva a bíró asztalánál lakmároztak. Pedig talán sehol az országban választók szebben és csendesebben magukat nem viselték, mint Farkaslakon. S egykét suhancz gyerekeskedésétől eltekintve, nem is történt semmi. S talán épen ez boszautja a jegyző meg bíró urakat, hogy most, mikor már mindent elfeledett a nép, most bolygatja az alvó parázst. Véghetetlen elkeseredést és felháborodást szült a községben, midőn 70—80 embert idézték és vezettek a községházához, köztük asszonyokat, hogy számoljanak be minden a választás előtt és után tett szavuk és tényeikről és nem tudta senki, hogy miért s ki akaratára történik mindez. Egyesek kérdőre is vonták a bírót, de ez kárörvendő mosolylyal felelte : tanítjuk a népet a balpártra. Nem nézhetve tehát a hallatlan erőszakoskodást, kérdést intéztünk az alispán úrhoz, van-e tudomása a Farkaslakon történtekről és kinek az utasítására történik minden? De sem az alispán úr, sem a szolgabírói hivatal a dologról nem tudott semmit s azonnal intézkedett is az alispán úr s ez új kiadású Karaffákat szétugrasztotta és a letartóztatottakat szabadon bocsátotta. De nekünk az ügyet annyiban hagyni már nem volt kedvünk. Hogy egy sereg ártatlan ember valakinek privát passziójára annyit szenvedjen, hogy valaki a saját bosszújának kielégítésére a csendőrség erőszakoskodását használja fel, hogy ártatlan embereket napokon keresztül szabadságuktól foszszon meg, gyötörjön és éheztessen s a kínzóknak fényes asztalt teríttessen; ezt tűr-