Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

128 18. országos ülés lS9fi. deczemfeer 14-én, hétfőn. korteskedjenek a kormánypárt jelöltje mellett, bár ezek közül némelyek mint egészen új emberek, magát a vidéket sem ismerték. Mégis ki kellett menniök, a hivatal üres lett, csakis az Írnokot hagyták vissza s ígyaz ügyeket sem intézhet-ték el. De megtörtént az is, t. képviselőház, és ezt az előttem szólott t. képviselőtársam talán szintén büntető cselekménynek fogja tartani; hogy a pozsonyi péozügyigazgatóság leküldte titkárát a korcsmárosokra és trafikosokra, ki ezeket a trafik-és italmérési joguk elvesztésével fenyegette meg, ha nem állanak a kormánypárt zászlaja alá és nem működnek is a kormánypárti jelölt érdekében Felolvashatnám egy korcsmárosnak hozzám intézett levelét, de nem akarom untatni ezzel a t. házat, nem akarom a nevét sem felemlíteni a levél írójának, mert félek, hogy hátrányára volna ez is. Ebben a levélben az írja az illető, hogy hát ő miidig pártunkhoz tartozott, de meg van fenyegetve italmérési jogának elvesztésével, tehát tartózkodik a szavazástól, de azt még sem tette meg, hogy a kormánypárttal szavazott volna. Hát ezek nem törvényellenes eljárások, nem olyanok, a melyek törvényeinkben büntetésekkel vannak fenyegetve ? Vagy megtörtént az, hogy akkor, mikor a főszolgabíró betegség miatt szabadságon lévén s az egyik szolgabíró pedig, kire a hivatal vezetése bizva volt, a dévényi ezredéves emlék leleplezésénél volt elfoglalva és csak a másik szolgabíró maradt a székhelyen, felhasználták ezen alkalmat egy szabadelvű párti beadvány készítésére, a melyben kérik, hogy a rend és közbiztonság fentartása érdekében küldessék ki az egyik szolgabíró a kerületbe czirkálásia a csendőrökkel. Ez a szolgabíró ezt magára szignálta és magát küldötte ki ép akkor, mikor a czentrumban olyan szükséges volt, hogy a közigazgatási tisztviselők közííl valaki helyen legyen; s noha erre nem is volt ok, mert semmi rendzavarás sem fordult elő, bárha a kormánypárti pozsonyi lapok ilyeneket írtak is, sőt ép az ellenzéki polgárok közt az egész vidéken példás rend uralkodott — mint még erre rátérek — s ez csak ürügy volt, hogy a szolgabíró a kormánypárti jelöltet kisérhesse s nagyobb tekintélyt adhasson magának a csendőri kisérettél, így tehát kortes-útra indult, de e mellett még azt a hivatalos hatalommal való visszaélést is elkövette, hogy berontott a szomszéd járásba is, a hol pedig semmi köze sem volt, a kormányjelölt kísérésére két csendőr kíséretében, minthogy azon más járásbeli község is ezen választókerülethez tartozik. Azokra a rendzavarási ráfogásokra csak azért volt szükség, hogy ürügy legyen az ilyen kortes kiküldetések elvégzésére, és hogy mennyire nem volt ott a rend fenyegetve, mutatja az, hogy az egész választási mozgalom alatt valami erősebb összetűzés, eltekintve attól, a mit előbb említettem, valami verekedés elő nem fordult, pedig a választást megelőzőleg katonaság nem volt a kerületben, a csendőrség sem szaporíttatott, de nem is volt arra szükség, mert hiszen maga az a nép olyan erősen állott meggyőződése mellett, hogy tudatában lévén annak, miszerint minden kihágás csak az ellenzék helyzetéi nehezíti, mert a hatósági erőszakoskodásokra ürügyet szolgáltat, eltűrt inzultusokat, eltűrte, hogy bántották, inzultálták az egyes ellenzéki választókat, csak azért, hogy a rend meg ne zavavtassék. így történt a választás éjjelén, — s ezt méltóztassék meghallgatni, ebben egy kis komikum is rejlik, — (Halljuk! Halljuk!) Hidas községből azt az álhirt hozták a választást megelőző éjjelen, hogy ott az ellenzéki választó polgárok által a kormánypárt fenyegetve érzi magát, nincsen biztonságban, nem mer bejönni a választási székhelyre választás czéljából, tehát hogy sürgősen katonaságot rendeljen oda a választási elnök, holott hatásköre csak a választás napjára s színhelyére terjedne ki. Éjfélkor a választási elnök kiküldte a katonaságot s hatósági biztosul a katonasággal nem közigazgatási tisztviselőt küldött ki, hanem a járási állatorvost, mert az jó kortesnek bizonyult. Mikor a szegény katonaság a jól távol eső községbe kiért, a legteljesebb nyugalmat találta s maga a tiszt felháborodva mondta, hogy * minek zaklatják a katonaságot, mikor semmi dolguk sincs«. Mikor aztán reggel a választók elrendezkedtek a kocsikra, várja a tiszt, mikor jönnek azok a kormánypárti választók, a kiket meg kell védelmezni? És kiderül, hogy két ilyen választó van csak a községben. Az egyik egy izraelita polgártárs társaságában már kora reggel bement a választás színhelyére, nem érezve szükségét katonai védelemnek, a másik jobbat gondolt és ágyban maradt, és mikor elment hozzá az állatorvos, azt mondta, ő napok óta beteg és nem kel fel. Ezt aztán erőszakkal kihúzták az ágyából, hogy legalább egy ember legyen, a kit a katonaság bekísérhet. (Derültség a bal- és ssélső baloldalon.) A választási elnök a választási eljárásnál visszaéléseket itt ugyan nem követett el; de az ő előintézkedései sem voltak teljesen pártatlanok, részrehajlatlanok. A kormánypártiak alig képezték egy harmadát a választóknak, 1500-ból volt 425, míg az ellenzékből bejött 900-on felül. S ő mégis úgy állíttatta fel a kordont, hogy a város hat vendéglőjéből az ellenzéknek csak egy kicsiny jutott; az is nem az ellenzék rendes korcsmája, hanem egy kormánypárti, csak később bocsátotta át maga a katonaság humanizmusból a kordonon közvetlenül túl levő ellenzéki vendéglőbe is az ellenzéki választókat.