Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

13. országos ülés 1896. deezember 14-én, hétfőn. 129 Épen a választás napján azt iríák a kormánypárti lapok, hogy az ellenzék oly erősen izgatott, hogy két lelkészt el kellett távolítani, az egyiket pláne bezárni. Ez is mese. Az a két lelkész, a kiknek neve és plébániája is rosszul volt megtelegrafálva, senkit sem bántott, s nekik sem esett bántódásuk. Csak az egyik, a mikor leszavazott, át akart menni a kordonon, hogy kocsijához jusson. A városkapitány nem akarta átengedni, de a tiszt látva kívánsága jogos voltát, átengedte. Ekkor volt egy kis szóváltás a városkapitány és a lelkész között, egyéb semmi. Hogy a választó polgárok ily visszaélések daczára is példás rendet tartottak, melyet a választáshoz kirendelt katonaság nem győzött eléggé dicsérni és híven kitartottak meggyőződésük melleit, abban nagy érdeme van az ottani közigazgatás vezetőjének, a ki 25 év óta pártatlanul intézte az ügyeket és a sokszor igazságtalanul vádolt lelkészeknek, a kik a népet jó erkölcsökben nevelték. Ezért szenvedtek itt hajótörést a vesztegetési kísérletek, vagy legalább is igen kevés választónál értek czélt. Hát t. képviselőház, ezek egy oly kerületben történtek, a melyben 1878 óta egész a legutóbbi választásokig oly erősnek bizonyult az ellenzéki meggyőződés, a mily erősnek bizonyólt az újabban is, hogy ennek következtében, mondom, a legújabb időkig nemcsak nem volt kormánypárti képviselője, hanem még meg sem kísérletté kormánypárti jelölt a lábát abba a kerületbe tenni, csak épen az 1892-ik választások alkalmával próbált gyenge kísérletet, de meggyőződvén hiábavalóságáról, kétnapi kísérlet után ettől elállott ; de daczára ennek s annak, hogy a t. miniszterelnök úr úgy volt informálva azon kerület viszonyairól, hogy az egy erkölcseiben szűzies, megvesztegethetlen, megtámadhatlan kerület, hogy abban a kerületben az ellenzéki meggyőződés oly szilárd, hogy ott bármiféle eszközökkel is kísérel a kormánypárt hódítani magának, számbavehető eredményt nem fog elérni, mondom, ennek daczára rátámadt a t. miniszterelnök úr ennek a kerületnek is — a mint kifejtettem — ezeken a furcsa és épen nem törvényes módokon erkölcsi integritására, meg akarta mételyezni azt erkölcseiben, mert küldött oda kormánypárti jelöltet, a mi még magában véve nem kifogásolható, de küldött jó sok pénzzel ellátva és meg is kíséreltek — a mint méltóztattak látni előadásomból — minden eszközt, a mit a törvény tilt, a mi törvényellenes, csakhogy czélt érhessenek. Ha ez egy ilyen kerületben történt, ebből lehet következtetni, hogy mi történt oly kerületekben, a hol volt legalább remény, hogy ilyen eszközökkel a kormány czélt fog érni. Sokat tudnék magam is ezekről mondani, mert egyes helyeken magamnak is volt alkalmam meggyőKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. ződni, de én nem akarom ezen más helyeken történt konkrét esetek felsorolásával a t. házat fárasztani, de még azért sem, mert azt hiszem, hogy illetékesebbek azok, a kik közvetlen tapasztalták ezeket más kerületekben és hívebben is képesek lefesteni ezeket a konkrét eseteket, mintsem azt én tehetem. Ez az oka, t. képviselőház, a miért nem akarok bővebben és részletesebben még azon hallatlan és példátlan, vakmerő visszaélésekkel és törvénysértésekkel sem foglalkozni, a melyek egyes részleteiről magam is, mikor ott jártam, meggyőződtem, a melyek Jászberényben követtettek el -a kormánypárt érdekében. De, t. képviselőház, egy megjegyzést nem hallgathatok el, annak a momentumnak a kiemelését, a melyet én abban a jászberényi választásban a legszomorúbb és legmegdöbbentőbb jelenségnek tartok. És ez nem az, hogy a t. igazságügyminiszter úr vállalkozott a jelöltség elfogadására, mert hiszen ez lehetett egyéni ízlésének, vagy lehetett esetleg Bánífy basa, akarom mondani miniszterelnök parancsának kifolyása; hanem az a legszomorúbb jelenség, hogy Magyarország igazságügyminisztere eddig általánosan tisztelt nevét adta oda eszközül és egész egyéniségével és állásával fedezte ezeket a hajmeresztő visszaéléseket, ezeket a hatósági pressziókat és vesztegetéseket. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen köztudomású, hogy hány tisztviselőnek kellett állását a főispáni presszió következtében elhagyni; köztudomású, hogy a kortesek a törvényszék felállításával biztatták a választókat. Hát kérem, vagy van ott szükség törvényszékre, vagy nincs; ha van szükség, akár kormánypárti választatik, akár ellenzéki, köteles az igazságügyminiszter a közérdekben felállítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig nincs szükség, akkor nem szabad ilyenekkel korteskedni; mert az nem érdem, hogy maga a miniszter úr nem mondotta, de nem is czáfolta meg, s hagyta ezeket a visszaéléseket felburjánozui, hagyta büntetlenül, megtorlatlanul elkövetni, (Úgy van! a baloldalon.) a kinek Magyarországon első kötelessége a törvény őrének lenni és a törvények megsértésének megtorlásáról gondoskodni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) T. képviselőház ! Nagy hipokrizis kell ahhoz, hogy valaki prograrnmbeszédében fennen hangoztassa, hogy tiszta mandátumot óhajtuuk és várunk, de hagyja a visszaéléseket elkövetni, hogy azt a mandátumot, ha nem nagyon tisztán is, mégis elkaparinthisst: hogyan legyen akkor, ha a törvények első hivatott őre igy jár el, tisztelet a törvény uralma iránt a nép nagy rétegeiben ? (Élénk helyeslés a bal- es szélső baloldalon.) Hát vájjon csoda volna-e, ha ebben a népw