Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

13. országos ülés 1896. äeezember 14-én, hétfőn. 123 tagadás részükről, íme, itt van az ő foorganumuk: az »Alkotmány« ; ez november 14-iki száma »Reviziót követelünk« czímü főczikkében Németország császáráról, II. Vilmosról szól, a protestáns uralkodó testőrezredeinek újonezai felesketése alkalmából; mintán mindenféle dolgokat elmond a vezérczikkben, a mely tele van a zsidó liberalizmus, a héber plutokratizmus és az álliberális kapitalizmussal, végül ezt mondja: A néppárt tehát, midőn újon ez hadseregét a feszületre s a nemzeti zászlóra feleskette, a trón és haza védelmére kötelezte légióit. Valósággal testőrsége ez a koronának, melyhez hűségben nem foghatók azon többi pártok, melyek a keresztény vallást nem ismerik.« Ez még nem a legerősebb. Ott van a »Néplap«, ott van a »Krestyán«, mely napról-napra folytattn az agitácziót. Mikor ez az agitácziő kezdődött, mi összetett kézzel néztük. Gondolkoztunk is arról, hogy mitévők legyünk. De szabad sajtó van, hát engedtük, bár mindennap lehetett volna mártírokat csinálunk. Az a hatalom, melyről az állítják, hogy a választásoknál napról-napra, óráról-órára visszaéléseket követett el, nem akart önökből mártirokat csinálni. Az a lelki atroezitás, melyet ez az agitáezió Magyarország népén elkövetett, olyan természetű, hogy ha a világi hatalom összes vissza éléseit ezzel szembeállítjuk, s annyit, a mennyit ezekből csak lehet, a mérleg egyik serpenyőjére teszünk: lehetetlen lesz amannak esak tizedrészét is ellensúlyoznunk. Ez agitaczionális elem megvolt már a nyitrai választás előtt is. Én tanúja voltam ennek, mert volt alkalmam e választás előzményeit szemlélni. De akkor, mikor az agitáezió fejei látták, hogy azon közbenső választásoknál azon e-zközökkel és módokkal győzni nem tudnak, még inkább tökélesítették stratégiájukat. Választási technikájuk a tökély netovábbját érte el. Ha ezen energiájukat igazán jóra és nemesre fordították volna, tán csudákat műveltek volna. Lepsényi Miklós: A kormánypártra szavaztak volna! Elnök : Figyelmeztetem Lepsényi képviselő urat, hogy ne szóljon közbe. Smialovszky Valér: Annak idején a választás színhelyén való csődülettel akarták megakadályozni a választás menetét. Most máskép rendezték a dolgot. A régi agitaczionális eszközeikkel előkészítették a talajt úgy, hogy a választókat 20—30 nem választó, különösen az asszonyok felügyelete, egyenes és közvetlen terrorizmusa alá helyezték, úgy hogy az a szegény ember mocezani sem mert, beszélni sem mert valakivel. (Helyeslés jóbhfélöl.) Ez így van, akár hogy forgatják is a fejüket. Ez volt az u. n. internálása a választóknak, hanem — sajnos, hogy így van — az alpapság azon részét is, a mely hazafiasabb volt, a mely nemesebben gondolkodott, ilyenformán kényszerítették, hogy kelletlenül ezen agitácziónak rabszolgáivá legyenek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Midőn én választó-kerületembe jöttem, ahol kétszer egyhangúlag lettem megválasztva, végigmentem azon és láttam az állapotokat; nemcsak választóimmal, de senkivel sem tudtam beszélni, a hova bejöttem, ott az asszonyi amazon! hadsereg elém állott és nem engedte, hogy bárkivel is szóba állhassak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon) Lukáts Gyula: Mégis megválasztották. Elnök: Csendéi kérek! Smialovszky Valér: Mit csináltam ekkor? Bementem a pap urakhoz és azt mondtam nekik: Tisztelt és tisztelendő urak! Felelőssé teszem az urakat arról, hogy ha itt ebben a választókerületben, a hol én vérengzést és bajokat egyáltalán nem akarok, ilyesmi történni fog. És én nem is adtam alkalmat arra, hogy bármi baj történjék, — és mégis történt, bár sem magam, sem embereim nem korteskedtek, és okt. 25-éig egyáltalán nem csináltunk semmit. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem, ne tessék közbeszólani! Smialovszky Valér: És mégis az történt, hogy a liberális választókat alágyujtották. Volt köztük zsidó korcsmáros, erre ráfogták, hogy nyereségből gyújtotta föl magát, de voltak köztük szegény földhöz tapadt népek, azokat felgyújtották könyörtelenül; tűzbe akarták dobni még a hatóságot is. Ez így volt. (Úgy van! a jobboldalon.) Akkor, a mikor fényes nappal megkéselték az embereket; ezekre, nem foghatták rá hogy önmaguk követték ezt el, vagy mikor embereket lőttek meg, ezekre se mondhatták, hogy önmagukra lőttek. T. ház ! Akkor, a mikor ilyen viszonyok között választottunk és akkor, a mikor a házszabályok 71. §-ának c) pontját nézem, a mely azt mondja: » . . . . hogy fenyegetésekkel, avagy nemzetiség, osztály, vagy hitfelekezet elleni gyűlöletre izgatással, nemkülönben bűntettek, vétségek vagy kihágások általi megfélemlítésekkel a választásra jogtalan befolyás gyakoroltatott . . . «, ha ezt tartom szem előtt: akkor t. uraim, ott a néppárton, azt kérdezem önöktől, hogy tulaj donképen hol keressük a mandátum tisztaságát? Hol keressük azt, hogy az a ráfogás ráillessék valakire, hogy mandátum rabló? {Tetszés a jobboldalon.) Major Ferencz: Itt nem! Smialovszky Valér: Akkor, a mikor a nép békéjét rontották meg, akkor, t. uraim, önök panaszkodnak, mikor mi a jogos önvédelmet gyakoroltuk. Igen, t. uraim, én mint katholikns beszélő*