Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

| 24 13. országos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. lek így és. szeretnék olyan vétót mondani ezen agitáezió ellen, a mennyire csak kitelhetik, hogy az megszűnjék. T. uraim, önök, vagy jobban mondva az agitáezió meglopta a nép békéjét, elrabolta a békességét, nyugalmát. A család szentélyét minden esetre megsértette, minden világi hatóságot lerontott. És ha nézem a káplán urakat, a miket azok csináltak, hát azokból igazán gonosz demagóg embereket neveltek, a kikből az epe, a méreg, a szitok, a rágalom csak úgy dőlt. T. uraim talán azt fogják mondani, hogy ez czinizmus egy katholikus részéről, a mikor így beszél. Nem, t. uraim! Az a czinizmus, a mikor valaki ottan feláll, a ki ennek az egész agitácziónak feje és azt mondja : tant de bruit pour une omeletíe, hogy ilyen nagy lárma egy omlettért. Kérem szépen, ezen agitácziót egyszerű kortesfogásnak nem minősíthetem, mert ha egyszerű kortesfogás volna, meghajolok, jól van. De kérdem, ha történtek visszaélések, én ugyan nem akarok azoknak olyan békéltető és kiengesztelő éneket zengeni, mint múlt szombaton a vesztegetéseknek az igen tisztelt ottani szónok úr, mert én a vesztegetéseket és minden visszaélést a választások terén mindenütt utálom és szeretném, hogy az egész soron ne legyen visszaélés, hogy tiszta választás legven mindenfelé. T. ház! Kii befejezem beszédemet, (Halljuk! Bálijuk! a jobboldalon.) mondván azt, hogy én az egyesülést minden téren a fejlődés feltételének tartom, talán véletlenül, de nem vagyok szabadkőmíves, nem vagyok kozmopolita, nem tartozom semmiféle ligához, unióhoz, alliancehoz, vagy kagalhoz, a mint az urak nevezik, Polónyi Géza: Elég, ha Bánffyhoz tartozik ! Elnök: Kérek csendet! Smialovszky Valér: Az egyesülést minden téren szükségesnek tartom, a közgazdaság terén épúgy, mint a politikai téren is, de, t. ház, a czél nemes legyen, az eszközök szintén nemesek legyenek. Én nem kérdem, exisztál-e egy klerikális, feudális liga, mely a nemzetközi jelleget hordja magával; nem kutatom azt, hogy oldalhajtása-e a néppárti agitáezió ezen internaczionális mozgalomnak; hallottam, igaz, ezen internaczionális mozgalomról és elég baj lenne, ha Magyarországon ezen mozgalom meg tudna erősödni, és ha ezt katholikus szempontból tekintem, t, haz, akkor kénytelen vagyok egyszerű szavakban, de mégis azt mondani; hogy annak a vallásnak, melynek van Megváltója, a mely a szeretet vallása, ilyen agitaozionális elemekre, az agitácziónak ilyen formájára nem szorul, nem szabad szorulnia és azok, a kik ezt teszik, a kik ennek szolgálatában állanak, azok nem lehetnek barátai, csak ellenségei lehetnek annak, azok csak árthatnak annak (Helyeslés a jobboldalon.) és a történet — azt hiszem — igazolni fogja, a mint igazolta a múltban, hogy ez így van és így lesz. T. ház ! Ha a nemzet ezen választásoknál aberrált és aberrált erre az oldalra, — ez még kérdés — ha az ellenpárt, a túlsó oldal szerint neai aberrált volna, hogy akkor tulajdonkép oda aberrált volna, a hova azt az ellenzék némely árnyalata óhajtotta. Ha választási korrektivumokról beszélünk, t. ház, akkor azt hiszem, hogy keresni fogjuk mindannyian azokat, de ezek első sorban azok felé fognak fordulni, a kik azt ma leginkább keresik és kívánják. Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy a katholikus klérus a néppárti agitáczióval magát abszolúte nem azonosíthatja, magát nem azonosította és nem fogja magát azonosítani soha. És e tekintetben,, ha voltak kivételek és ha ezen kivételek számosak is voltak, akkor ez igen nagy baj a katholikus egyházra nézve. De remélem, ha a t. néppárt múlt szombati felszólalásait csak némileg is komolyan lehet venni, és ha azon politikai tőkével, a mely ezen esetben itt a parlamentben 17 számmal van kifejezve, beérik, akkor számolni fogunk, számolnunk kell velők, de mindenkor olykép, hogy fegyverben maradunk, fegyverben fogunk dolgozni a béke mtívéu és visszautasítjuk magunktól azt a vádat, mintha mi az egyházpolitikával a múltban eg) általában azt akartuk volna, hogy vitális érdekeket elhomályosítsunk, hogy vitális érdekek megoldására nem akarunk vállalkozni. Ellenkezőleg. És, t. ház, ha a katholikus papság és pedig ennek főpapsága és alpapságának nagyrésze nem azonosítja magát ezen agitáczióval, a mit r:mélek, hiszek és a miről meg vagyok győződve, akkor hivatkozom arra, miszerint ezen gyönyörű vallásnak, a melynek oly kitűnő hierarchiája van, mindenesetre van kitűnő fegyelme is és e tekintetben felhívom a katholikus papságot, hogy tegye meg kötelességét. T. ház! Csakis e kérdéssel akarván foglalkozni, beszédemet befejezhetném, de mint felvidéki ember, nem türtőztethetem magam attól, hogy kiváló örömemet ne fejezzem ki a írónbeszéd egész tartalma felett, nevezetesen azon kérdésekre nézve, a melyek először vannak itt fölvetve, és a melyek a Felvidékre és Alföldre egyaránt rendkívül fontosak. Értem a Felvidék és a hegyes vidék erdősítésének kérdését és a vizek szabályozását. Mulasztás lett volna, ha fölkelve a felirati vitánál, e felett igazi őszinte, hazafias örömömet ne fejeztem volna ki, és ha azon tényezőknek nem mondtam volna köszönetet, a kiknek ezen felvétel köszönhető. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Én a feliratot- mint ki-