Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

122 13. országos iilés 1896. deczember 14-én, hétfőn. melyet eddig ilyen formában és ilyen mértékben még nem tapasztaltunk. (Igen! a szélső baloldalon.) Annak okát, hogy e választások olyan hevességgel folytak le, épen azon agitácziónak tulajdonítom, a melyről szólni kivánok. Sajnos, nem vagyok oly kitűnő szónok, hogy kellő értékükre szállíthatnám le a múlt szombaton elhangzott és mondjuk szelíden, báránybőrbe öltöztetett beszédeket. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Katholikus ember létemre felszólalásommal minden esetre nehéz feladatot vállaltam el. Tudom, hogy ebből esetleg még kellemetlenségeim is lesznek; (Derültség a szélső baloldalon.) mert voltak eddig; de ez nem tarthat vissza attól, hogy ezen kérdést itt meg ne vitassam azért, hogy az érem ezen oldalának megvilágítása a képviselőházi naplóba bele kerüljön, mert különben ez annyi volna, hogy azon pártnak mindent szabad odakünn megtenni és idebenn a legszelídebben nyilvánulhat a nélkül, hogy azon belső és külső különbséget itten bárki is felfedné. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én csakugyan nem akarok senkit sem provokálni, a múltra vonatkozólag abszolúte rekriminálni nincs szándékom, sőt ellenkezőleg én az egyházpolitikát befejezettnek kívánom látni az egész sovon, benn a parlamentben és odakünn. Madarász József: Én még nem! Smialovszky Valér: Sajnos, t. képviselőház, én, a ki a múlt országgyűlésen átéltem a lelki kényszerűség keserűségeit mint katholikus képviselő annak idejében, midőn az egyházpolitika itt tárgyaltatott, ezen lelki kényszert még nagyobb mértékben megtaláltam odakünn a nép között. És engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen agitácziónak, — beszélve mindig csak magáról az agitáczióról, — egynéhány elemeit egyszerűen, röviden itten felsoroljam. A meglett törvény ellen az volt az első tétel, hogy a polgári házasság csak három esztendőre érvényes. Hogy milyen agitacziónális elem létezik ebben a tételben, ebben a — mondjuk — igazán égbekiáltó hazugságban, azt azon agitáczió eredménye mutatja, a melyet mindnyájan látunk odakünn, a hol néppárti mozgalom volt. Hozzájárul, t. ház, a második koholmány, a mely talán még éktelenebb, még csúnyább és ez a polgári házasság kötelező képmására lett megteremtve, tudniillik az, hogy a szegény nép között általánosságban el volt terjesztve, hogy a zsidó vallás kötelezőleg fog behozatni minden következményeivel. (Derültség a szélső baloldalon.) Ehhez járult azután a variácziók és a modulácziók egész hosszú sora. Felhasználta ezen agitáczió a mi közgazdasági bajainknak minden legkisebb részecskéjét. Tudva, hogy segíteni úgy sem tudnak, — sajnos, talán az egész képviselőház sem, — mert hiszen pénzügyi erőink nem olyan nagyok, hogy közgazdasági bajainkat minden soron és mindenütt enyhítsük. De rákerűi ezekre is a sor. Ök nagyon jól tudták és tudják, hogy nem tudnak azokon segíteni és akkor, a mikor ezeket minden részecskéjükben megint a felekezeti szempontok alapján állították oda a nép elé, azt mondták, minden bajnak a zsidó az oka, minden bajnak a zsidó liberalizmus az oka. Engedjék meg, hogy még egy igen különös elementumot is említsek fel ezen agitáczióból, a mely azt bizonyítja, hogy ezen agitáczió előtt nem volt semmisem szent. És ez az, hogy a koronát is belevonták a koholmányokba és a koholmányoknak egész hosszú ^ora e körül mozgott egészen mostanáig. Hogy egyet elmondjak, bár restellem, de kénytelen vagyok vele, annak idején, mikor ez felmerült, talán mosolyogtak is rajta, de az eredmény bizonyítja, hogy épen nem volt arra alap, hogy ezen mosolyogjanak, A Felvidéken a népről azt mondják, hogy tudatlan. Én meg is engedem, hogy bizonyos mértékig az, mert különben ezen agitácziók ilyen erősséget és terjedelmet nem nyertek volna. Ámde ennek, t. ház, megint talán azok az okai, részben legalább, a kik azt előidézték. (Igás! Úgy van!) A Felvidéken ez a koholmány a körül forgott, hogy a pápa ő szentsége nincsen megelégedve ő Felségével, ezért őt detronizálja és új királyválasztás lesz. (Élénk derültség.) Most önök nevetnek ezen. Annak idején talán mi is nevettünk; de ma nem nevetünk többé. Ezen koholmányokkal, ezen igazán égbe kiáltó hazugságokkal készítették ott elő a teret, s akkor jöttek a káplánok a feszülettel és a vallás egyéb eszközeivel és azt mondták a nőknek az »Alkotmány«-ban: »Ti anyák, ti feleségek, ti leányok: gondoljátok meg, mi történik ; vallástokat veszik el, templomaitokat magtárakká fogják átalakítani, férjeitek és ti a zsidó vallásra lesztek kényszerítve!« így beszéltek a káplánok (Igaz! Ügy van! jobb felől.) és megeskették a nőket, hogy ne engedjék azt, hogy férjeik liberális emberre szavazzanak, nemcsak az általános képviselő-, hanem még a megyei bizottsági választások alkalmával és hogy azok szóba álljanak azokkal, a kik itten a nép érdekeit igazán képviselték. (Ellenmondisok a baloldal utolsó padjain.) És ime a múlt szombaton a t. néppárti urak mellüket verték báránysze Hőségükben. (Ügy van! jobb felől.) T. képviselőház! Hogy ezen megesketés megtörtént, azt tagadni nem fogják az igen tisztelt néppárti urak, mert hisz az egész soron azt mindenki tudja, és a mennyiben volna egy kis