Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

118 12. országos ülés 1896. deezeniber 12-én, szombaton. mert 'a múlt példáin okulva tudja, hogy eredményre nincs kilátása s nem akarták önöknek azt az örömet szerezni, hogy alaki úton bizonyíthassák be ártatlanságukat. Azt fogják mondani, az ellenzék jelöltjei is költekeztek. Igaz; sajnos, alig volt kerület, a hol a pénz ne szerepelt volna. De nagy a különbség. Az ellenzéki jelöltek a magukét költötték s nem azokét, kik a pártkassza javadalmazását indirekt úton dúsan jövedelmező befektetésnek tekintik. És hogy az ellenzék jelöltjei is kénytelenek voltak költekezni, annak is önök, az önök rendszere az oka, mert nem is lehet elítélni azt a szegény népet, ha látva, hogy a kormánypárti jelölt mily pazarul szórja a pénzt, ő is megkívánja a maga ellenzéki szavazatának szegény pénzbeli ellenértékét. Tudom, hogy egész ellenzéki községek minden erőszak nélkül átmentek a kormánypárthoz, de pénz nélkül sohasem, de ez is azt bizonyítja, mennyire terjed a korrnpczió és abban is leli magyarázatát, hogy azok a szegény emberek, kik évtizedeken át voltak ellenzékiek s ezért üldöztettek, végre látva, hogy sorsuk így jobbra nem fordul, elkeseredésükben arra az anyagias álláspontra helyezkedtek, hogy egyszer életükben legalább nekik is legyen hasznuk szavazó jogukból. A miniszterelnök úr, mint mondtam, nem érte be a hivatalos hatalommal, hanem bőven osztotta a pénzt is, úgy hogy el lehet mondani, hogy az ország túlnyomó részében az volt irányadó: Ki fizet többet? De hova jut az ország, ha ez állapoton gyökeresen nem segítünk? Oda, hogy azok a tisztességes, független elemek, kik 20—30,000 irtot nem áldozhatnak egy mandátumra saját zsebükből, ki fognak innen maradni, s helyüket olyan emberek foglalják el, kik a képviselőséget haszonhajtó foglalkozásnak nézik. S eljutunk oda, hogy a választásokon Ausztria megvásárolja Magyarországot. S akkor köthet velünk olyan egyezséget, a milyet neki tetszik, s akkor mindazt, a mit államférfiúi bölcsesség és hősi önfeláldozás e nemzetnek megtartott, idegen pénz fogja megsemmisíteni. S akkor a Tátra legmagasabb ormára állíthatunk egy megaranyozott emlékoszlopot s ráírhatjuk: Itt nyugszik a megvásárolt Magyarország ! T. ház! A miniszterelnök úr nem érte be azzal, hogy pártját szaporítsa, hanem a választás alatt csemegékre is vágyott. Ilyennek tekintette az ellenzék vezérembereinek a házból való kiszorítását. Igaz, hogy a háborúban az az elv, hogy az ellenség vezetőit meg kell ölni, meg kell sebesíteni vagy el kell fogni. De hisz a politikában nem ellenségek, hanem csak ellenfelek állanak egymással szemben s eddig a jó ízléshez tartozott, hogy a vezérembereket kíméljék vagy legalább is azok csak egymással vívjanak tusát. A miniszterelnök úr eltért ettől a szokástól és különösen áhítozott igen tisztelt vezéremnek, gr. Apponyi Albertnek fejére. Nagyon csodálkozom, hogy erre a nem díszes szerepre, gr, Apponyi Albert politikai kivégzésére épen az igazságtigyminiszter vállalkozott. (Derültség a balés szélső baloldalon.) Hiszen ő, habár állásánál fogva felelős részese a kormány politikájának, eddig a kormány politikájában intéző szerepet nem vitt. O az igazságügy terén folytatott szerény, serény és általunk is többször méltatott működést. így hát ő nem lehetett abban a hitben, hogy gr. Apponyi Albertet az ő politikai egyénisége fogja legyőzni; ő nem lehetett abban a hitben, hogy az ő személyében a kormány politikája fogja gr. Apponyi Albertet legyőzni, mert nem az ő személyében összpontosult eddig a kormány politikája. így elhatározásának nem lehetett más indoka, mint hogy eszközül dobta magát oda, . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Persze! Makfalvay Géza : . . . arra a vállalatra, mely a magyar kormánynak nem válik díszére. (Felkiáltások bah és szélső baloldalon: Bizony nem.') Mert gr. Apponyi Albert minden parlamentnek dísze és büszkesége lenne. (Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Az ilyen embert be kell vinni a parlamentbe és nem kiszorítani akarni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Hogyha valaki vállalkozott ilyen szerepre az országban az mindenki lehetett, csak nem Magyarország igazságügyminisztere. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen Öt év^el ezelőtt tusát vívott Pozsonyban gr. Apponyi Albert a ház igen tisztelt elnökével, Szilágyi Dezső úrral. Gr. Apponyi Albert: De milyen eszközökkel ! Makfalvay Géza: De az nagy férfiak küzdelme volt, ott elvek elvek ellen küzdöttek és a választás szabad elhatározása győzött. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De mit vittek önök Jászberénybe gr. Apponyi Albert ellen? Tömérdek pénzt és tömérdek visszaélést. (Úgy van! a baloldalon.) A t. igazságügyi miniszter úr különböző szerepeket játszott: először mint Mikulás jelent meg, a ki törvényszéket, közjegyzői állást és más ilyenféle helyi ajándékokat vitt magával a jó gyermekek megjutalmazására, azután Heródes szerepét akarta eljátszani, a ki Heródiást szent János fejével akarja jutalmazni, azután megirigyelte? Dávid szerepét, a ki hitvány parittyával ütötte agyon az óriást. De ez a parittyadobás nem sikerült; gr. Apponyi Albert sértet-