Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-12
12. országos ülés 1896. deezeinber 12-én, szombaton. Í19 len maradt és az a parittyakö visszarepült és azon ejtett foltot, a ki kidobta. T. ház! A mikor én a jászberényi dolgokat olvastam a lapokban, minden embert, a kivel találkoztam, megkérdeztem, mi a véleménye erről. Több száz embert kérdeztem meg, elismert kormánypárti tekintélyes embereket, magas állású tisztviselőket, de egyetlenegy ember eem akadt, a ki ezt az eljárást el ne ítélte volna, vagy, ha nagyon óvatos volt, legalább annyit ne mondott volna, no már én ezt nem tettem volna. Annyi áll, hogy az igazságügyminiszter úrnak nem kellett volna annyi ambieziójának lenni, hogy gróf Apponyi Albertet akarja megbuktatni, de kellett volna annyi ambieziójának lenni, hogy ezt a szerepet magára ne vállalja. Mert, t. Láz, hogy tartsák meg a bírák pártatlanságukat, hogyan tartózkodjanak a korteskedéstől, ha maga az igazságügyminiszter úr ad nekik rossz példát a korteskédesben és miként bizzák a magyar közönség az igazságszolgáltatás pártatlanságában, ha épen az igazságügyminiszter pénzzel és hivatalos erőszakkal akar mandátumot szerezni. {Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, ezek megtörtént dolgok, sajnos, hogy ezeket meg nem történekké tenni nem lehet. De ha önöket mütnámorba ejtette pyrrhusi győzelmök, el kell következnie a kijózanodás pillanatának, akkor magukba kell szállaniok és be kell látniok, hogy ez a választás a magyar parlamentarizmust csődbe kergette, s hogy még egy ilyen választás az ország politikai-és anyagi függetlenségét fogja gyökerében megtámadni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Épen azért, mart ez a mi legnagyobb és legsürgősebb orvoslást igénylő bajunk s ép azért, mert igen tisztelt vezérem, gr. Apponyi Albert felirati javaslata ezt tárja fel s ennek orvoslását sürgeti, szavazatommal ahhoz járulok. (Élénk helyeslés és oljenzés a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr meglehetősen éles szavakkal rossz néven veszi nékem azt, hogy Jászberényben gr. Apponyi Albert képviselő úr ellen jelöltként fölléptem. FelMáUások bálfétöl: Nem azt!) A t. képviselő úrnak megvannak a maga politikai elvei s azt hiszem, a képviselő úr meg van győződve arról, hogy egyedül ezek a politikai elvek azok, a melyek az országnak javára szolgálnak. De meg fogja engedni nékem azt, hogy ez a meggyőződésem nekem is meglegyen. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: A pénz! Az eszközök!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az én meggyőződésem az, hogy a szabadéivtí párt elvei azok, a melyek az országnak javára szolgálnak és akkor, midőn én Apponyi képviselő úr ellen Jászberényben fölléptem, nem tettem egyebet, mint hogy politikai meggyőződésem iránt önfeláldozó kötelességet teljesítettem. (Éljenzés a jobboldalon. Zaj halfélöl.) Kicsinylések és gyanúsítások nem azok a fegyverek, melyek kötelességeim teljesítésétől visszariaszthatnak. (Zaj a baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon,) Elnök: T. ház! Miután az idő előrehaladt s szólásra még többen fel vannak jegyezve, ennélfogva a vita folytatását elhalasztjuk. Még egy kérdést akarok a házhoz intézni, mielőtt bezárnám az ülést. Benyujtatott Marsovszky képviselő úr részéről egy felirati javaslat, ennek kinyomását és szétosztását a ház elrendeli-e? (Igen!) Ennélfogva ki fog nyomatni és szét fog osztatni. A hétfőn 10 órakor kezdődő ülés napirendjén van a felirati javaslat feletti vita folytatása. As ülést bezárom. (Az ülés d, u. 1 óra 50 percekor végződik.)
