Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

114 12. országos ölés 1896. deczember 13-én, szombaton. sürgetni, hogy nevem felirassék. Ezúttal azonban, minthogy »pro« tudtommal más felírva nincs, bátor voltam jelentkezni. (Élénk helyeslés.) Én elkerülhetetlennek találom, hogy azt, a mit megjegyzésként jeleztem, megmondjam. (Bálijuk!) Minthogy az én mandátumom is peticzióval van megtámadva, nem szándékozom bírálatába bocsátkozni azon választási patológiának, a melyet most hallottam. De a t. előttem szóló egy olyan mozzanatot említett meg, a mely igen közel áll hozzám, mert visszament a választók névjegyzékeinek összeállításáig, sérelmeket talált az összeállításban és felhozta azt, hogy ha ilyen módon választói joguktól megfosztottak, az illetékes fórumhoz orvoslásért folyamodnak, ott nem érnek czélt. (Zaj.) Thaly Kálmán: Nem így mondta, azt mondta, hogy csak ritkán érnek czélt! (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Be így mondta! Halljuk!) Emmer Kornél: Én a királyi kúria bizalmából éveken át voltam a felszólamlási tanácsnak tagja és előadója, számtalan választói felszólamlást vizsgáltam meg. . . (Egy hang balfelől: Szépen!) Igenis szépen! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat ott, hogy közbeszólással zavarni a szónokot nem szabad. Emmer Kornél: ... És arról biztosíthatom a t. házat, hogy valamint abban a testületben általában a tisztesség ütötte fel otthonát, a pártatlanság és az igazságos szigor, úgy a felszólamlási tanácsban is ezeket az erényeket mindig feltaláltam és soha egyetlenegy vonás sem történt, egyetlenegy momentumot sem láttam, a mely a legkisebb pártosságra engedne következtetni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha czélt nem értek a felszólamlók, úgy annak két oka van : vagy hogy elkéstek, — és mindig igazságosan mérlegeltük a kézbesítési vevényeket, — vagy valami más hiba történt, vagy pedig az, hogy — miként az utóbbi években történt — nem a kir. kúria kompetencziája elé tartozó dologban intéztek hozzá felszólamlást, ilyen esetben is a kir. kúria mindig hűségesen és alaposan indokolta meg határozatait. Ezt a vádat vissza kell utasítanom, mert a királyi kúria tekintélye ezt követeli, ezt parancsolja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Molnár János: T. ház! Elnök: Mily czímen kivan a képviselő úr szólani? Molnár János: Szavaimat kivánom helyreigazítani. T. ház! Az igen t. képviselő úrnak megjegyzéseire vagyok bátor kijelenteni, hogy abszolúte nem czéloztam azon magas testületre, a melynek védelmére Ő szót emelt, annál kevésbbé, mert hiszen szívem és lelkem egyedüli, vagy majdnem egyedüli vágya, hogy a választókra vonatkozó bírálatot épen a kuria kezébe adjuk. (Helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Nem kis feladat közvetlenül a választások után, midőn a szenvedélyek még kellőleg le nem csillapodtak, midőn az izgalmak emlékei még el nem homályosodtak, felszólalásunkban a kellő tárgyilagosságot megtartani. (Halljuk! Halljuk!) Még nehezebb feladat ez oly választások után, a minők a közel múltban lefolyt képviselőválasztások voltak. Ennek daczára igyekezni fogok emberileg lehetőén felszólalásomban a kellő tárgyilagosságot megtartani. A felirat a parlamentnek nem udvariassági ténye, hanem azon legünnepélyesebb alkalom, a midőn a nemzet feltárja helyzetét uralkodója előtt, midőn megismerteti őt az ország állapotával, midőn kifejezi óhajtásait és javaslatot tesz arra nézve, miként akar a bajokon segíteni, miként véli az ország szellemi és anyagi gyarapodását előmozdítani? S a mit a parlament feliratában, mint követendő irányt kijelöl, a mit abban saját munkaköreként meghatároz; azt becsületesen teljesítenie is kell, mert ha nem teszi, maga fosztja meg magát a bizalomtól, a melyet állása felfelé és lefelé egyaránt megkövetel. (Úgy van! balfelöl.) Sajnos, hogy a mi parlamentünk a legnagyobb mértékben rászolgált a bizalmatlanságra, s ezen állításom valódiságáról legott meggyőződhetik mindenki, a ki az 1892-iki feliratot az elnémult, vagy helyesebben mondva kivégzett parlamentnek eredményeivel összehasonlítja. (Halljuk! Halljuk !) Ez a felirat, a mely közjogi kérdések tekintetében aggasztó aszkórban szenvedett, egyik főfeladatként jelöli ki az adóügy reformálását. Ha átnézzük törvénytárunkat, akkor meggyőződhetünk róla, hogy ez irányban egyetlenegy törvényt sem alkottunk. Főfeladatként jelölte ki a közigazgatás reformálását. E téren sem alkottunk egy törvénynél többet: a közigazgatási bíráskodásról szólót, azt is csonkán, mert az első fórumon a bíráskodás behozva nincs. Főteendőként jelöli ki az egyesülési és gyülekezési jog szabályozását, hogy a közrend és a polgári szabadság biztosítva legyenek. No hát e téren sem alkottunk semmit, sőt eléggé ismeretes a kormánynak elég oly ténye, a mely az egyesületi és gyülekezési jogot konfiskálta, a közrendet és polgári szabadságot megsértette. Megígérte a tisztviselők jogviszonyainak rendezését; de e téren sem tettünk semmit, hanem hagytuk őket továbbra is fehér rabszolgáknak. Megígértük a vallásügy rendezését akként, hogy az állam és az egyház közti összhang meg ne bolygattassék. Ezt az ígéretet csak annyiban