Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos iiles 1896. deczember 12-éii, szombaton. 115 váltottuk be, hogy meghoztuk az egyházpolitikai törvényeket, de úgy, hogy az állam és az egyház közti viszony kiélesedett, hogy a felekezetek mint győzők és legyőzöttek állanak egymással szemben, (Úgy van! balfélöl.) úgyhogy az a békés viszony, a melyben eddig egymás közt éltek, beláthatlanúl hosszú időre meg van zavarva. (Úgy van! balfelől.) Nagy súlyt helyez a felirat a képviselőválasztások feletti bíráskodásra. Ez irányban a kormány adott ig be javaslatot és azt a harminczas bizottság által minden ülésszakban mindig újra meg újra letárgyaltatta, de midőn igen tisztelt vesérem gróf Ápponyi Albert kimutatta, hogy az a javaslat egy vérszegény és nem életképes gyermek, akkor a kormány szemfényvesztésből egy pár piros rongyot akasztott rá, azután mint lelenczet dajkaságba adatta és angyalt csináltatott belőle. Szóval az 1892 íki feliratról bátran elmondhatjuk, hogy az a valótlanságok kompendiuma volt, mintha csak azt akartuk volna benne elősorolni, hogy mi mindent nem fogunk csinálni. A jelenlegi felirat gazdag munka-programmot tartalmaz és ha a ház ezt beváltja, akkor elismerésre méltó feladatot fog teljesíteni. Csakhogy a közelmúlt példáin okulva, nagyon alapos az aggodalmam, hogy befogja-e váltani? De a jelenlegi kormányzás szellemét tekintve, még alaposabb a?, az aggodalmam, hogy alkotásai, a közrend és polgári szabadság biztosítékai, a nemzet anyagi és erkölcsi jólétének emeltyűje lesznek-e? Közjogi kérdésekről a jelen felirat bölcsen hallgat, mintha az 1867-iki kiegyezés teljesen végre volna hajtva, mintha az abban megoldatlan maradt kérdések a kiegyezés szellemében mind elintéztettek volna, mintha ez időközben felmerült kérdések az ország függetlenségének mérvéhez képest mind beillesztettek volna a kiegyezés keretébe, mintha közjogi kérdéseink egyáltalán nem léteznének. És mit tartalmaz a felirat a nemzet anyagi érdekeit oly mélyen érintő quóta és kiegyezés kérdésére? Homályos általánosságokat, melyek méltán kelthetik a nemzetben a legkomolyabb aggodalmakat. De mindezek, az én nézetem szerint, egyelőre mellékes kérdések, bármily nagyfontosságúak is, mert az én nézetem szerint az első és főkérdés a magyar parlamentarizmus biztosítása. A kormány és pártja diesekesznek nagy többségükkel és a választási küzdelmekben elért győzelmükkel és fennen hirdetik, hogy a szabadelvű párt eszméi meghódították a nemzetet, mely megunva az ellenzék hitegetéseit és ijesztgetéseit, mint megtért bűnös vetette magát a kormány lábai elé. Igaz, t. ház, hogy önök itt a házban, — nem ugyan jelenleg idebenn, — de rendesen igen sokan vannak, az is igaz, hogy a nemzeti párt megfelezve, az Ugron-párt majdnem megsemmisülve került ki a küzdelemből, az is igaz, hogy az ellenzék legjobb munkaerői kimaradtak a parlamentből. De miként történt ez? Hát azt akarják önök a világgal elhitetni, hogy a nemzet lelkesedésbe tört ki önök iránt azért, mert oly politikát folytattak, a mely a mezőgazdaságot a tönk szélére juttatta, vagy azért lelkesedik a nemzet önökért, mert közterhei évről-évre már-már elviselhetetlen mértékig fokozódtak, vagy azért, mert oly politikát folytattak önök, a melyben mindig a pártérdek és kortesszolgálat volt az irányadó; vagy tán az urak politikájának következményeit képező viczinális vasúti és képtári botrányok hódították meg a nemzetet, vagy talán a Zágrábban és Szerbiában elkövetett zászlósértések alkalmával elért diadalaik, vagy a nemzetiségi izgatások felburjánzása, vagy tán az a gyanús álláspont, melyet a quóta és kiegyezés kérdésében eddig elfoglalnak ? Hát bonczoljuk csak kissé a választásokat; akkor majd kibúvik a szeg a zsákból és ki fog derülni, hogy micsoda port akarnak önök kérdésükkel a világ szemébe hintem. A választási előkészületeket azzal kezdették, hogy a kormány Nyitrán, Stomfán és Grirálton mintaválasztásokat rendeztetett (Mozgás a szélső baloldalon.), a hol a felnőttek oktatását tartottak a főispánoknak, választási elnököknek, közigazgatási tisztviselőknek, hogy miként kell a törvényt lábbal tiporni, miként kell az embereket szavazataiktól megfosztani, miként kell korteskedni, miként kell a csendőrséget és katonaságot felhasználni. (Úgy van! a baloldalon.) Ezeket a választásokat azután a biráló bizottság által verifikáitatta, hogy megnyugtasson mindenkit az iránt, hogy az így elért mandátum is érvényes lesz. Akkor aztán Napóleon elvét követve, hogy a választáshoz pénz, pénz és ismét pénz kell, gondoskodtak pénzforrásokról. (Halljuk ! Halljuk!) Bőven osztogatták a grófi és bárói rangot, a különböző kitüntetéseket, rendjeleket és czímeket, a melyek csinos összegeket hoztak a pártpénztárba, de mert ez az összeg csak egy közönséges csatározásra és nem világháborúra volt elegendő, hát kieszközölték a pénz beszerzésének egyik eddig ismeretlen nemét is (Halljuk! Halljuk!), jól tudván, hogy a képviselői állás társadalmi pozicziót ad, némelykor pedig anyagi haszonnal is jár, és hogy így igen sokan vannak, a kik a parlamentbe bejutni áhítoznak, a kik különben oda be nem juthatnának, hát valóságos hajtóvadászatot . . . Hock János: Liczitácziót! Makfalvay Géza: . . . rendeztek gazdag emberekre, a kik saját választásuk költségeinek viselésére s a pártkassza javadalmazására is készeknek nyilatkoztak, és ezeket az urakat úgy