Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos ülés 1896. deczember 12-én, szombaton. líí pánczélos svalizsőrök: a választási elnökök. Tisztelet, becsület a kivételnek. A kinek nem inge, ne vegye magára, a kinek nem dolmánya, ne gombolja magára. De voltak közöttük akárhányan, a kik különféle mesterséghez értettek. Az egyik például felcsapott bűvésznek és úgy elsanzsirozta az ellenzéki képviselőjelöltet, mintha az soha a földszínén sem lett volna. Észlelvén ugyanis az ellenzéki jelölt óriási többségét, csak azért, mert annak ajánlatában nem volt benne a polgári állása és lakása, noha ezt a törvény a legkevésbbé sem kivánja és noha annak a lakása, állása neki hivatalból volt is tudomására juttatva, mégis egyszerűen félretette az ajánlást és egyszerűen megválasztottnak jelentette ki a szabadelvú'-párti jelöltet, a kinek pedig csak alig néhány embere lézengett a táborban (Zaj. Felkiáltások jobbfélöl: Hol? Hol? Közbeszólás balfelöl: Csacsán!) Ivánka Oszkár: Pulszky Ágostot is így választották! Molnár János: A második elnök: Fabius Cuiictator. Mivel látja, hogy a választásnál majd nem lehet elstomfázni az ellenzéki jelölt többségét, húzza-vonja a választás megkezdését, és hosszú betegségnek halál a vége, déli 12 órakor leteszi hivatalát, és a szegény nép elmehet, a honnan jött, és lesheti az új terminust az új választásra. A harmadik elnök valóságos kínzó-kamrává változtatja át a választási helyiséget, beáll operatornak, műtőnek és miután önmagából sikerült neki és pedig fájdalom nélkül eltávolítani a szívet, valóságos viviszekcziót gyakorol, de a magáénál sokkal fájdalmasabbat, a választókon. Jön pl. egy sápadt arczú, dagadt testű, emberekre támaszkodó, vizi-betegségben szenvedő plébános, egy iskolatársam. Azt kérdi tőle az elnök: mi a neve? megmondja; hány éves; az azt mondja: 49; az elnök azt feleli: kérem ön nem szavazhat, mert az ön községének plébánosa itt 47 évesnek van írva, ön pedig 49 éves. De kérem, elnök úr, szól megütközve a plébános, hiszen tetszik tudni, hogy az én községemnek csak egy plébánosa van, az pedig én vagyok. Nem tehetek róla, mond az elnök, elmehet az úr. És el kellett mennie, el is ment. No, de úgy kellett neki, miért is vonszolja roncsolt tagjait egy nyomorult ellenzéki jelölt érdekében. Jön egy 82 éves aggastyán. Megmondja az ellenzéki jelöltnek vezetéknevét hibátlanul, azonban egy pár betűhibát tesz a keresztnevében; erre azt mondja a választási elnök, hogy ilyen képviselő-jelölt nincs, elmehet. És a szegény ember először kérésre, aztán sírásra, (Derültség, jobbfélöl.) igen, siránkozásra és rimánkodásra vette a dolgot, azonban hasztalan volt a sírás, hasztalan fizette öt éven át keservesen ő az adóját, hasztalan könyörgött érte a bizalmi férfiú is: az elnöknek nem volt szíve, elutasította az aggot, hogy sírba vigye fájdalmát. A negyedik választási elnök, t. ház, szellemidéző. (Derültség. Felkiáltások: Ilyen is van?) Ilyen is van, mert a választási elnökök mindenhez értenek. Azt kiáltja a költő lelkesedésében: »Velőt a csontba, vért az erekbe, a holtak is támadjanak.« És íme, a holtak csakugyan feltámadnak, még le is szavaznak és pedig a választási elnök szemeláttára. (Felkiáltások jobbfélöl : Erről jó less hallgatni!) Es mert a szellem az idézőnek szavára mindig engedelmeskedik és sem tért, sem időt nem ismer, Amerikából is átrepül a tengeren és egy hozzá hasonlóan öltözött egyén alakjában leszavaz, természetesen nem az ellenzéki jelöltre. Az ötödik elnök: geneologus. Elkérdi 5 — 6—8—lOperczig a választónak apját, anyját, öregapját, öreganyját, fiát vagy unokáját, születési helyét és idejét, ha a választó korát mondotta ki. Ha pedig valamelyik választó nem tudja megmondani korát és pl. egy 57 éves ember azt mondja, hogy 1838-ban született, az elnök azt feleli reá, hogy ő nem azért van itt, hogy számfejtő legyen és elküldi. (Derültség.) A következő elnök (Felkiáltások jobbfélöl: A hatodik!) valóságos Jupiter tonans; szeme villámokat lövel, hangja mennydörgés, taglejtése hadonázás, működése pártoskodás. Elállatja csendőrökkel az ellenzéki községek útjait, és ha azok nagy nehezen kerülő utakon mégis megjelennek, a szabad ég alá, esőbe, hidegbe, térdig érő sárba helyezi őket és sokszor 10—15 percznyi távolságra a választás színhelyétől, koplaltatja, szomjaztatja őket éjfélig, sőt azon túl is és a népszabadság egyik legszebb megnyilatkozását valóságos hadviseléssé változtatja. Míg Angliában két mértföldnyire kell a katonaságnak a választás színhelyétől elhelyezve lennie, hogy a szabadság korlátozásának még árnyéka se kisértsen, addig nálunk 200 mértföldnyiről, a messze Ausztriából is mozgósítják a haderőt, hogy így dokumentálják azt, hogy hová lett nálunk a régen oly hires magyar szabadság! S az elnök fel is használja a haderőt, kordonná csoportosítja, hogy azon az ellenzéki választók át ne mehessenek és ezen felül még oly önkényes parancsokat is os&t vagy osztat éretlen gyerkőczökkel a katonáknak, hogy a vezénylő tisztek végre is megsokalják és felmondják a szolgálatot, s az elnök úrra reá sem hederítenek. Nem kordon, hanem Gordon basa kellett volna az ilyen választási elnököknek, a ki odakiáltott volna nekik, mint nem régen Alexandria ostrománál tette, hogy: »Hands off!«, >Félre a kezekkei!«, mert az alkotmány és az azon nyugvó népszabadság »ne nyúlj