Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

104 12. országos ülés 1896. deczember 12-én, szombaton. zatokbao lehet ezt a fikcziót fentartani és akkor formailag, akkor hivatalos okmányokban az ily képviselőháznak törvényhozási tekintélye tagadhatatlanul fennáll; de a szivekben, a lelkekben, a meggyőződésekben az erkölcsi tudatra az ilyen fikczióknak semmi befolyása nincsen és a szivekben, a lelkekben, a meggyőződésekben az erkölcsi tudatra egy olyan képviselőháznak, a mely nem fejezi ki a nemzetnek szabad és őszinte akaratnyilvánítását, nemcsak hogy semmi tekintélye nem lesz, de annyival kevesebb tekintélye lesz a semminél a mennyivel kevesebb a valótlanság magánál, a semminél. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) De a nagy nemzeti érdekek sincsenek biztosságba helyezve ilyen választás eredménye által, A nagy nemzeti érdekek megóvása, a képviseleti intézménynél attól az összefüggéstől függ, a mely a választó és választó közt fenn áll. Minden ember természetszerűleg és egy bizonyos erkölcsi jogosultsággal annak a tényezőnek a befolyása alatt áll, a melynek állását köszöni. Az a képviselőház, mely létezését a nemzet akaratának köszönheti, a nemzetnek befolyása alatt áll; az a képviselőház a lélektannak minden törvénye szerint a nemzeti érdekek megóvását fogja törekvésének egyedüli tárgyául tekinteni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Az a képviselőház azonban, a mely nem, vagy nagy részében nem a nemzet szabad akaratának, hanem a hatalmi befolyásoknak és hatalmi pártfogásoknak köszöni létrejövetelét, a lélektannak minden törvénye szerint nem a nemzet egészének érdekeit fogja első sorban szem előtt tartani, hanem elhatározásában ugyanannak a hatalomnak a nyomása és befolyása alatt fog állani, a mely hatalomnak köszönheti megbízását, a mely hatalomnak pártfogásától reméli annak megújítását. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Épen jellemes emberben a kötelességnek és erkölcsi szempontoknak egy majdnem megoldhatatlan összeütközését idézi az elő, a midőn itt ül mint képviselő, midőn szavaznia kell a nemzet iránti kötelességeinél fogva a nemzet érdekei mellett tekintet nélkül arra, mit kivan, mit mond, mit javasol a hatalom,, midőn más részről tudja és érzi, hogy állását, megbízását annak a hatalomnak köszöni és így magát erkölcsileg felhatalmazottnak sem érzi arra, hogy a hatalomnak ellent mondjon. (Élénk helyeslés és taps a bál- és szélső baloldalon.) így meginog annak a nemzetnek, a mely ily helyzetben van, a bizalma a képviselőház iránt. Ez mindenütt roppant nagy baj; de talán sehol nem nagyobb, mint ebben a hazában és talán soha sem volt nagyobb baj, mint épen most, mert ennek a hazának viszonyai az Ausztriával fennálló közjogi kapcsolat folytán sokkal komplikáltabbak, mint más nemzetéi. Itt gyakran és most különösen a közelebbi időben, nem csak olyan kérdések megokolásáról van szó, a melyeknél a nemzet egyik részének és másik részének véleménye közt kell dönteni; mert ha csak ily kérdésekről van szó, akkor, bár nem helyes, de ideig-óráig tűrhető állapot az, hogy nem a nemzet valódi többsége jut kifejezésre, de nekünk olyan kérdéseket is kell megoldani, sőt épen ez országgyűlésnek — alkotmányunk, viszonyaink természetes lebonyolodása és a trónbeszédnek szavai szerint — egyik legközelebbi, legfontosabb feladata olyan viszonyoknak szabályozása^ olyan kérdéseknek megoldása, melyekben nem magyar embereknek nézete áll magyar emberével szemben, hanem a hol a monarchia másik államának, tehát egj idegen tényezőnek a magyar nemzet érdekeibe belenyúló igényeit kell mérlegelni, a hol a mi érdekünk és a monarchia másik államának érdekei közt a határvonalat meg kell vonnunk és a hol — én is azt mondom — azoknak méltányos, igazságos kiegyeztetését kell keresnünk. A legmagasabb királyi trónbeszéd minket igen helyesen, igen bölcsen erre int, kölcsönös érdekeknek méltányos és igazságos mérlegelésére. Igen ám, t. ház, de mi biztosítéka van a nemzetnek arra, hogy ez a képviselőház egy idegen tényezőnek érdek-szférájával szemben ennek a nemzetnek elidegeníthetetlen érdekszféráját meg fogja érni? Micsoda alapon fog a magyar nemzet a netán megkötött kiegyezésbe azzal a tudattal belenyugodni, hogy mint szabad nemzet egyezkedett szabad nemzettel ? Pedig Deák Ferencz művének egyik sarktétele, törvénykönyvünkbe beiktatott egyik alapgondolata, egyik erkölcsi feltétele az, hogy Magyarország az ő Felségének uralkodása alatt álló másik állammal mindennemű ügyeit csak mint szabad nemzet; és szabad állam rendezi a másik szabad nemzettel és másik szabad állammal. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) No hát, t. ház, ha egy ilyen nagy rendelkezésnek előestéjén a nemzetben az a kétely, sőt az a tudat támad, hogy a választásoknál az ő szabad, az ő őszinte akarata kifejezésre nem juthat, hogy tehát képviselőház nem mint a szabad és önálló magyar nemzetnek képviselője, hanem mint a szervezett állami hatalmak befolyásának és ellenállhatatlan nyomásának rezultátuma áll a másik állammal szemben : micsoda megnyugvással fogja fogadni a magyar nemzet azt az alkut, a mely a még legjobb esetben is a nemzet minden igényének és várakozásának nem fog eleget tenni, a mely még akkor is, ha a nemzeti igényeknek és érdekeknek oly mérvű megóvása következik be, a minőt mi kívánunk és a melyhez ragaszkodunk, még mindig a monarchia másik államával szemben bizonyos méltányos