Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos ülés 1896. deczeinber 12-én, szombaton. 103 elvész maga a törvénytisztelet is; mert az a nép nagyon jól tudja, hogy egy alkotmányos jogáról van szó, melyet a törvény biztosít; az a nép tudja, hogy a törvénynek kötelező erővel kell bírnia minden irányban, mindenkivel szemben, mindenki számára, hogy azok a törvények, a melyek neki jogokat adnak, semmivel sem kisebb értékűek, semmivel sem gyengébb alapon nyugvók, mint azok a törvények, a melyek tőle áldozatot és szolgáltatásokat kívánnak. Nos hát, t. ház, h a a törvényeknek csak egy részét hajtják végre, még pedig részrekajlóan, könyörtelenül azzal szemben, a ki az illetéktelen nyomásnak nem engedett, de kiniéletteljesen azokkal szemben, a kik a hatóság illetéktelen akaratának engedelmeskednek: akkor micsoda fogalmakkal bírjon az a nép a törvények értékéről, micsoda erkölcsi erőt lásson azon törvényekben, milyen jogon kívánhatjuk, milyen jogon várhatjuk tőle, hogy egész eszejárása másra legyen irányítva, mint arra, hogy mennél biztosabban s ménné) több esetben kijátszhassa azokat a törvényeket, a melyek rá nézve terhesek, minthogy azokat a törvényeket nem tartják meg, a melyek számára jogokat biztosítanak? Meginog a nép szivében az ilyen eljárás mellett a hazafiság érzete is. A kiket e nemzetben a nyelv, a faj, a vérközösség ehhez a hazához csatol, azok minden ily visszaélést csak az épen uralkodó pártnak, az épen uralkodó kormánynak fognak tulajdonítani. De a kiket ilyen természetes kötelékek nem fűznek a hazához, a kiket a vezetésnek bölcsessége, a kiket az intézményeknek jótékonysága, a kiket az államnak tiszteletet parancsoló részrehajlatlansága és igazságossága kell, hogy ehhez a hazához fűzzön, vagy e haza iránt való erkölcsi kötelességének tudatában megerősítsen, és a kiknek lelkéhez — még hozzá —izgatók férkőznek, a kik lesik az alkalmat, keresik azt a pontot, a melynél ennek a népnek szivében a hazafias érzést meg lehetne támadni: ezeknél azután az ilyen jogtipró, az iiyen törvénytelen, az ilyen minden erkölcsi alapot megingató eljárás iránti ódiumot, az azért való boszűvágyat, az a feletti felháborodást igen könnyű nem egy párt, nem egy kormány, hanem az egész haza ellen irányítani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Valóban eléggé meg nem róható könnyelmű játék az, a mely az ország népének egy nagy részében pillanatnyi hatalmi érdekek biztosítása kedveért a hazafiságot ilyen előrelátható és kiszámítható veszélynek teszi ki. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mindezek az erkölcsi kincsei a nép erkölcsi életének, az állami szervezet erkölcsi erejének ez alkotó részei, elesnek azon az úton, a mely minket egy olyan képviselőház létrejöveteléig vezet, a mely képviselőház az igazi nemzeti akaratot nem képviseli. De mi vész el minden, ha ilyen képviselőház létrejön és ilyen képviselőház működik? T. képviselőház! Én itt kissé süppedékes talajon járok azon figyelmeztetések után, melyeket egyik-másik ellenzéki képviselőtársam az elnöki emelvényről nyert, midőn a háznak tekintélyéről szólt, s én, a ki 25 esztendő óta vagyok tagja a háznak és elnöki megintésben nem részesültem, (Éljenzés.) szeretném ezt a boldog állapotot fentartani; különben is ellenzéki létemre érdekemben levőnek tartom az elnökséggel a jó viszonyt meg nem zavarni. (Derültség balfelől.) A lehető legnagyobb óvatossággal akarok tehát nyilatkozni; de azt hiszem, hogy a t. elnök úr sem fog az ellen kifogást tenni, ha általános tantételeket állítok fel, melyek a világnak minden parlamentjére, minden törvényhozására egyaránt érvényesek. (Halljuk! Halljuk!) Ezeknek az általános tantételeknek egyike az, hogy a népképviseleti alapon nyugvó törvényhozó testületeknek tekintélye csak nagyon második sorban függ attól, vájjon e gyűléseknek körében olykorolykor előfordulnak-e viharos jelenetek, olykorolykor esnek-e megrovásra méltó szavak; mert hiszen tudjuk például, hogy az angol parlament körében oly jelenetek fordulnak elő, melyekhez hasonlók, hála Istennek s úgy legyen ezentúl is, a magyar parlament, a magyar képviselőház körében megközelítőleg sem gondolhatok, s ezért mégsem fogja senkisem mondani, hogy az angol képviselőház nem bír a tekintélynek maximumával, a melylyel népképviseleti gyűlés egyáltalában valaha birt. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A parlament, a népképviseleti kamaráknak tekintélye első sorban s mondhatom kizárólag attól függ, hogy általános legyen az a meggyőződés, hogy azoknak összeállítása benső valóság, hogy azok valóban küldőik, hogy azok valóban a nemzetnek, hogy azok valóban a választó testületnek szabad és őszinte akaratnyilvánulása, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha és a hol ez a hit meginog, ha ós a hol ennek ellenkezőjét hiszik széles rétegekben^ ott is lehet és kell az ilyen népképviseleti kamaráknak külső tekintélyét fentartani; ott sem lehet, ott sem szabad elismerni, hogy ilyen házaknak tekintélye ne volna: mert a képviselőháznak tekintélye —• hogy a római jogból vett kifejezést használjak — azon jogi véleményeknek sorába tartozik, a melyeket úgy fejeztek ki a rómaiak: fictio juriö et de jure, azaz jogi és jogos elővélelem, a mely az ellenbizonyítást kizárja. De mégis nagyon tanácsos t. képviselőház, hogy az életben a valóság ennek az ellenbizonyítást kizáró fikcziónak meg is feleljen, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert a tanácskozások körében a hivatalos nyilatko-