Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos ülés 1898. deeZemlber 12-éu, szomltaton. 101 egyhangúsággal kellene az ellenzéki jelölt mellett állást foglalniok, és még akkor is talán kétes volna az eredmény. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És, t. ház, kiméljtik meg azokat a szegény államhivatalnokokat, a kik, midőn politikai joguknak gyakorlásáról van szó, az ország legszomorúbb sorsban levő polgárainál is nyomorultabb helyzetben vannak, kíméljük meg őket attól a gúnytól, hogy itt e házban az államhivaíalnokok meggyőződése szabad nyilvánításának lehetőségéről beszéljünk. {Úgy van! Úgy van! a hál- és szélső baloldalon.) A mi pedig, t. ház, az anyagi csábítás eszközeinek vádját illeti, a t. előadó úr azt a szintén nem originális, gyakran hallott kibúvót használja, hogy »peccatur Iliacos intra et extra muros!« No de ezzel nem elégszik meg, sőt itt a priori a valószínűség alapján azt igyekszik bizonyítani, hogy legalább az egyik ellenzéki párt, — s ekkor épen a mi padjainkra mutatott — azoknak a társadalmi összeköttetéseknek mérlegelése alapján, a melyekkel rendelkezik, minden valószínűség szerint nagyobb pénzösszeg birtokába juthatott-a politikai harezokra, mint a t. túloldal. Nagyon sajnálom, hogy a t. előadó úr a valószínűségi számítgat ásnak erre a terére lépett és én nagyon kérném őt, — egyébiránt hiába kérem, már késő, már kiejtette a szót már kibocsátotta a nyilvánosság elé, a ház előtt. És hogy ha én felvenném a keztyüt és mérlegelném, hogy micsoda társadalmi faktorok azok, melyek a mi hátunk megett vannak s azután keresném, hogy micsoda társadalmi faktorok azok, melyek a kormány háta megett állanak és végül kérdezném, hogy melyik társadalmi faktornál van készpénz nagyobb mértékben és ebből vonnám le a valószínűségi számítást, hát t. ház, az én ügyem hamar győztes lenne. De oly fejtegetéseknek terére kellene lépnem, melyeket én az ország társadalmi békéjének érdekében inkább mellőzni akarok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ha csak ilyen ellenbizonyítékai vannak a t. képviselő úrnak a tényeknek evidencziája ellen; ha csak ilyen ellenbizonyítékai vannak az összes ellenzéki jelölteknek egyhangú tanuságtételével szemben, a kik mindnyájan azt mondják, hogy eddig hallatlan mértékű és mérvű pénzerővel állottak szemben a hivatalos nyomáson kivtíl; ha csak ennyi bizonyítékai vannak a t. előadó úrnak, akkor jobb lett volna neki az olcsóbb, egyszerűbb, ebben a kérdésben még ennél az érvelésnél még mindig hatásosabb egyszerű tagadásnak terén maradni. Ezekkel az érvelésekkel a tagadásnak lehetőségét nemcsak nem erősíti, hanem elvonja önmagától és azoktól, a kik vele egy nézeten vannak. (Ügy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, a választásoknak ilyen természete és ilyen lefolyása után teljes joggal elutasíthatjuk magunktól, a legyőzöttek szerepét, teljes joggal tiltakozhatunk az ilyen küzdelem eredménye ellen, mint olyan harcz ellen, mely nem egyenlő fegyverekkel vívatott, mely tehát nem volt lojális, igazságos. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nem az indított minket arra, hogy felirati javaslatunkban kizárólag a választások terén mutatkozott jelenségekkel foglalkozzunk ; nem az egyénileg elszenvedett sérelem visszatorlása, sem a kedvezőtlen eredmény feletti keserűségnek érzete: hanem a közállapotok gondos megfigyelése, a hazát, az alkotmányt fenyegető komoly veszélyeknek objektív megfigyelése volt az, a mi a tollat kezünkbe adta, midőn megírtuk és midőn ő Felségének kegyes színe elé juttatni kívánjuk azt a meggyőződésünket, hogy ebben az országban a népképviseleti intézményeknek a reformja, a szabad nemzeti akarat kinyilvánításának lehetővé tétele olyan feladat, a mely a nemzetnek életérdekeit, erkölcsi létalapjait érintő válságos voltánál fogva minden egyéb feladatot fontosságban megelőz (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ; és minden egyes feladatot időben is meg kell előznie, ha nyugodt és alapos törvényhozói működésre alapot kívánunk teremteni. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Sajátságos hullámzó fejlődésen megy át Magyarország alkotmánya. A populus Werbőczianus, a legális magyar nemzet az 1848 előtti időben a kiváltságosaknak több kategóriájából állt: az egyházi, a nemesi rendből, a szab. kir. városoknak polgáraiból és a honorácziorokból. E kiváltságos osztályok privilégiumainak kiterjesztése folytán ez a populus legális jó nagy részét foglalta már magában a nemzet igazi egyetemének. De az 1848-iki törvényhozók ebben sem az igazságnak, sem a nemzeti lét biztosításának feltételeit nem látták megvalósítva, és nagyon helyesen a népképviseleti alapra mentek át, vagy, a mint magokat kifejezték: az egész nemzetet bevették az alkotmánynak sánczai közé; a populus legális tehát a 48-iki törvényhozás intencziói szerint összeesnék az igazi populus egyetemével. Az 1848-iki törvényhozók, igaz, czenzushoz és egyéb qualifikáczióhoz kötötték a választói jogosultságot, és az a czenzus, a választói jogosultságnak tl^J US körülírása, a melyet ők létesítettek, az megfelelt az ország akk ori gazdasági és társadalmi állapotainak. Ők bizonyára azt hitték, hogy Magyarországnak törvényhozása progreszszive fog abban a szellemben haladni, a melyet ők megindítottak; ők bizonyára azt hitték, hogy a nélkül, hogy a törvényhozás ködös teóriák-