Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

11. országos ülés 1896. deczemb»r 11-én, pénteken. .. sem, már csak azért sem, mert az a Zichy Nándor pártjának édes testvére. (Nagy derültség balfelől.) A legnagyobb virtusuk az, hogy a zsandárokoak háromszínű kardbojtja legyen.« A nemzeti pártnak összes politikájából csak ennyit tart szükségesnek a néppel megismertetni. De most jön a szabadelvű pártnak politikája. (Halljuk >.'Halljuk! balfelől.) »Megtörténhetik, hogy a szőlőtök elpusztul, (Derültség balfelöl.) inségköicsön kell ilyenkor, meg adóelengedés. (Derültség balfelől.) Lehet, hogy rozzant az iskolátok, szép, új iskola kellene helyébe; ha nagyobbacska városban laktok, kaszárnya ha épülne és dohánygyár, sok pénzt kapnátok. (Derültség balfelöl.) Elsatnyulnak teheneitek, küld a kormány arra való tenyészállatot. (Derültség balfelől.) Polónyi Géza: Megfejik még a bikát is! (Nagy derültség.) Okolicsányi László: A mezőgazdasági válságot enyhíteni, nektek olcsóbb hitelt nyitni, terheitek növekedését meggátolni, földjeitekben titeket megtartani, mind ez kedves kötelességünk veletek szemben. A néma gyermeknek anyja sem érti szavát; ha tudná a kormány, mire van szükségetek, szívesen segítene bajaitokon.* (Élénk derültség.) Nyomatott az országgyűlési Értesítő« nyomdájában, vörös plakátokra és szétosztotta az egész országban. (Felkiáltások jobbfelöl: De nem hivatalosan.) Meszlény Lajos: De biz hivatalosan, mert iktatva van! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, az nem járja, hogy a két oldal egymással vitatkozzék. (Derültség) Okolicsányi László: Ilyen ígéretek és ilyen programm hozták létre a képviselőház mai többségét. (Zaj.) És a hol még ilyenekkel sem sikerűit a polgároknak tisztán látását elhomályosítani, segítségére jött az ital, hogy a mikor a haza sorsa felett határozni kell, a választó ne józanul, hanem lehetőleg mámoros állapotban határozzon ; segítségére jött a pénz, az a vakító eszközök legvakítóbbja, a mely annyi szegény embernek tisztánlátását megtévesztette. (Ügy van! a szélső báloldalon.) Valóban jól mondta Eötvös Károly t. képviselőtársam, a ki régibb időkre emlékezik vissza és több részt vett az alkotmányos élet ben, mint én, hogy soha még oly óriási pénzeket nem látott választásnál forgalomban, mint most. S mikor láttuk e nagy pénzt — mert hiszen láttuk, hiszen nem titkolták, hiszen hivatalos személyek, községi jegyzők, szolgabírák pénztárt kezeltek és abból osztogattak — mikor ezt láttuk, eszünkbe jutott, hogy azokból a nagy kulturális és gazdasági szükségleteinkből, melyeket oly régen sürgetünk, mennyit lehetett volna kielégítenie e pénzzel! De felmérői egyúttal az az aggodalom is, — s alkotmányos szempontból ez a legfontosabb — hogy honnan kerül az a pénz 1 (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt a mit a pénzügyminiszter úr az indemnity tárgyalásakor kijelentett, hogy az öszszegek nem az állam pénzéből kérőitek ki, azt igen jól tudjuk. De épen az tölt el bennünket a legnagyobb aggodalommal, hogy máshonnan, idegen helyről kerültek e pénzek, a melyek hatása okvetlenül az, hogy viszontszolgáltatás is kell értük. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Bárki adta a pénzt, nem adta a miniszterelnök úr szép szeméért, hanem igenis busás viszontszolgálat fejében. S most az a kérdés foglalkoztatja egész közéletünket, hogy mikor, mivel és mily mértékben fogja megfizetni a nemzet a viszontszolgáltatást ez ismeretlen forrásból származó, e gyanús eredetű pénzekért? A hol sem a pénz, sem az Ígéretek nem használtak, ott a hivatalos befolyás, a tisztviselőknek hivatalos hatalmukkal való visszaélései oly nagy mértékben alkalmaztattak, mint eddig soha. Alkalmam volt közvetlen közelből figyelemmel kisérni az ország egyik legbotrányosabb, leghajmeresztő'bb választást, az egrit, mert kerületem Eger közelében van s a választás idejében gyakran fordultam meg a városban. Beszéltem magával az ottani pénzügyigazgatóval is, nem ugyan a választás előtt, de még előbb. Tőle hallottam azt az okoskodást, hogy miért ne követelhetné meg a pénzügyi hatóság, hogy azok, kik tőle függnek, a kormányra szavazzanak, mikor a magánéletben is előfordul, hogy sokan barátaikat, alkalmazottaikat meggyőződésük szerint való szavazásra bírják rá. T. ház, azt hiszem, hogy a politikai fogalmaknak ilyen összetévesztésével kár volna itten sokat foglalkozni. Az a pénzügyigazgató lígy fogja fel a dohány-engedélyt és az italmérési engedélyt, mintha az az ő saját tulajdona volna és ő azt adhatná, a kinek akarja s a mikor el akarja venni, akkor elvehetne. Tényleg így van ez; mert hiszen Egerben megvan reá a példa: még mostan sincsenek elintézve a folyamodványok, a melyek a pénzügyigazgatónak ilyen törvénytelen visszaélései ellen a pénzügyminiszter úrhoz intéztettek, azért, mert egyes korcsmárosok nem akartak Lukács László képviselőjelöltre szavazni, (Mozgás balfelöl.) De hát, t. ház, nem akarok én ezekbe a részletekbe belemenni; (Élénk felkiáltások bal- és szélső baloldalon: Pedig nagyon érdemes volna!) véletlenül jutottam én azoknak a közelébe, a miket itt megemlítettem és igen jól tudom, s tudja nemcsak e házban, de még inkább a házon kivtíl mindenki, hogy ugyanilyen visszaélések követtettek el az egész országban. A törvény tiszteletnek és a jogérzetnek akkora sülyedése