Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

9 4 11. országos ülés 1896. deczember 11-én, pénteken. a szélső baloldalon. Egy hang: De keserűen!) és boszaiikodni fognak a felett, hogy találkozik valaki, a ki tudva nyilvánosan meri letagadni azon tényeket, a melyek most a legutóbbi alkalommal valóban botrányos nyilvánossággal folytak. Nem egyes tényekből következtetem én azt, hogy a jelenlegi képviselőház többsége nem nyugszik a nemzet többségének akaratán, hanem azon eredményekből, a melyeket a választások együttvéve felmutattak. Tudjuk mindnyájan, Magyarország földmívelő állam; a magyar nemzetnek túlnyomó része föl dinívelésből él; földmivel éssel keresi mindennapi kenyerét; tudjuk mindnyájan azt is, hogy hosszú idők óta a magyar földmíves, a gazdaosztály kívánságai nem találnak ebben az országban kellő méltatásra, hogy azok nem karoltatnak fel eléggé. Es azt tapasztalhatjuk mégis, hogy mikor az általános választások eredményét vizsgáljuk, nem találni itten olyan többséget, a mely első és legfőbb feladatának a magyar gazdaosztály sorsának javítását tekintené. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy egy másik, az utóbbi időben legnagyobb fontosságú és legakutabb kérdésre térjek ki, lássuk a quóta s az Ausztriával való kereskedelmi szerződés kérdését. Mindnyájan abban a felfogásban és meggyőződésben élünk, hogy ezt a kereskedelmi szerződést úgy fogják megkötni, hogy az Magyarország eddigi terheit növelni fogja Ausztriával szemben. Á miniszterelnök úr nevet, (Mozgás a balés szélső baloldalon.) úgy látszik tehát, hogy nem akarja azt, a mit az egész közvélemény az 8 akaratának tulajdonít,hogy Magyarország Ausztria vállairól a terhek egy részét leemelje és a saját vállaira helyezze. Annál jobb, ha így lesz. De épen az, hogy mindnyájan ebben a felfogásban vagyunk, bizonyítja azt, hogy a miniszterelnök úrnak alkotmányos érzéke nincs. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb/elől.) Mert ha nem így van, akkor a miniszterelnök úrnak lett volna alkalma ezt a választások előtt kijelenteni, hisz itt ebben a képviselőházban minden oldalról felszólítottuk őt, hogy jelezze álláspontját, mielőtt a nemzetet a választásokra nivja fel, és a miniszterelnök úr hallgatott, épen úgy, a hogy most hallgat. Én igenis bevallom, hogy nem ismerem a miniszterelnök úr álláspontját; de kérdem, van e valaki ebben a házban azok közt, a kik őt támogatják, a ki ismerné az ő álláspontját ebben a kérdésben. (Felkiáltások jobb felől: Valamennyieni Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk hát!) Egészen helyesen mondotta Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy midőn a kormány választásokra szólította fel a nemzetet, belevitte a választások küzdelmébe a nélkül, hogy megmondotta volna, hogy mi az ő tulajdonképeni programmja. (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélső haloldalon.) Meszlény Lajos: Megszavazzák-e a nagyobb quótát, vagy nem: ez a fő! Okolicsányi László: Eötvös Károly képviselőtársam azt mondta, hogy ő 52 barátjával együtt váltig kereste azt a konnányprogrammot vagy manifesztumot, a melylyel a kormány a választások előtt a polgárok elé lépett és nem találta meg. Én azonban kimondom: igenis találtam. (Halljuk! Hulljuk! a szélső baloldalon.) Vörös plakáton jelent meg. Hogyha ezt a programmot elégségesnek tartotta a kormány arra, hogy ezzel lépjen a választások elé: akkor azt kell mondanom, hogy kicsinyelte a magyar választóközönséget és nem ismerte fel a saját feladatát; mert ebben a programmban nem emeli fel a választóközönségnek gondolkodását azoknak a nagy és fontos kérdéseknek a nívójára, a melyek a választások alkalmával eldöntésre kerültek és kerülhetnek, hanem inkább leszállította, szíík korlátok közé szorította, hogy az a választó ne is lásson tovább az ő faluja határánál, hogy magasabb érdekek ne vezessék őt, hanem csak a saját faluja érdekét tartsa szem előtt. Felolvasott belőle, de csak szemelvényképen egynehány passzust. (Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon.) Jellemző tulajdonsága ennek a , programúinak az, hogy nincs benne semmi, a mi Őszinteségre mutatna, nincs benne egy tény sem, a mely a valóságnak megfelelne. Például azt mondja: »Mint a hány a csillag az égen, oly sok dolgot forgatott fejében a kormány. Minden gondolata a ti bajaitokon kivan segíteni.« Vagy milyen képben mutatja be a választók előtt az ellenzék különböző pártjait. A néppártról —• ezt első sorban említi, bár a múlt országgyűlésen még csak egy taggal volt képviselve, de úgy látszik, hogy ez a néppárt fáj a kormánynak legjobban —• azt mondja, hogy »a papok és muszkavezető nagy urak« pártja. (Nagy zaj.) Kérem, muszkavezetőket láttam én már a szabadelvű pártban is, (Derültség.) A néppárt ismét visszahozza az eltemetett régi időket, (Nagy zaj.) visszajön a jobbágyvilág, a mikor robotot, dézsmát meg papi tizedet fizettek. (Derültség szélsőbalról; zaj jobbfelöl.) Igen sokat lehetne, t. ház, a néppártnak szemére vetni; de legalább olyat vessünk szeszemére, a mi az igazságnak megfelel. (Helyeslések balfelöl) Azt mondja továbbá: »Ne szavazzatok Ugron népére, mert az a véreskezű szoczialisták barátja és oláhhal, szerbbel, tóttal czimborál. (Zaj.) Ne szavazzatok a nemzeti párttal