Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

11. országos ülés 1896. deezemlber 11-én, pénteken. 9 egyúttal a legnagyobb hatalommal felruházott tényezője a koronás király, a ki egyúttal őre és oltalmazója is az alkotmánynak. Az ő kezében vannak azok az eszközök, a melyekkel az egyéb alkotmányos tényezők kóros kinövéseit eltávolíthatja, visszaéléseit megszüntetheti és egészségtelen fejlődését meggátolhatja, (Úgy van! a szélső haloldalon.) és ez által biztosíthatja az alkotmányos élet egészséges továbbfolyását. De nem csak ezen eszközök vannak az ő kezében, hanem harmincz éves alkotmányos uralkodásából szerzett tapasztalataink meggyőztek arról, hogy megvan benne az akarat is ezen eszközök alkalmazására. A mi hazafiúi kötelességünk és feladatunk tehát, hogy midőn állami életünkben súlyos bajokat, a közjóiét, az alkotmány és a népszabadság ellen intézett merényleteket tapasztalunk, ezekről nyíltan és őszintén értesítsük a koronát; (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi kötelességünk tehát, hogy midőn a legmagasabb trónbeszédre válaszolunk, tárjuk fel előtte minden szépítés nélkül, egészen őszintén az ország helyzetét, és az ország bajairól, ezek orvoslásának akadályairól nyíltan fejezzük ki előtte meggyőződésünket, tekintet nélkül arra, hogy igen szomorú, igen fájdalmas, sőt szégyenletes képet is tárunk fel előtte, mert sem a hazának, sem a trónnak nem tesz jó szolgálatot az, a ki az alkotmányos élet organizmusába belopózott betegségeket eltitkolja, eltagadja s ezzel orvoslásukat elodázza talán akkorra, mikor már orvosolhatatlanok. A népképviselet elvén nyugvó alkotmányosságnak jelentősége és értéke épen abban áll, hogy a népakarat szabadon nyilvánuljon. Mikor az általános választások elrendeltetnek és azok elrendelésével a koronás király kérdést intéz a nemzethez, akkor a nép valódi akaratát akarja megtudni, és csak ha a népakarat szabadon nyilvánul, akkor jöhet létre összhang a nemzet és a király közt. Ezen összhang pedig az alkotmányosságnak legfőbb kincse és az alkotmányos életnek legfőbb czélja. Mert egyrészről ez biztosít a trónnak fényt, tekintélyt és nyugalmat, másrészről ez biztosítja a népnek, a nemzetnek jólétét, boldogságát és szabadságát. (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon.) Ezt az összhangot zavarják tehát meg azok, a kik a népakarat szabad nyilvánulását gátolják. Súlyos bőn ez úgy a trón, mint a nemzet ellen, merénylet az alkotmány ellen, mely egyformán biztosítja a királyt és a nemzetet. (Nagy zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak konverzálni! Nem lehet a szónokot hallani, mert még előtte is konverzálnak. (Halljuk ! Halljuk!) Okolicsányi László: Nagyon szomorú fényt vet, t. képviselőház, egész közéletünkre az a sajnos, de el nem tagadható tény, hogy az alkotmány ellen való ezen súlyos bú'n, tudniillik a nép szabad akarata nyilvánításának meggátlása az alkotmányosság visszaállítása óta előfordult csaknem minden választásnál elkövettetett. Nagyon szomorú, de el nem tagadható az a tény, hogy azok, a kik az alkotmányos élet megszokásától a jogérzetnek megerősítését, a törvénytiszteletnek növekedését, az alkotmányos fogalmaknak tisztázását remélték, szomorúan csalatkoztak. Csalatkoztak ezen várakozásukban, mert a fejlődés épen ellenkező irányban történt Mindazok a panaszok, a melyek évtizedeken át erről az oldalról a választásoknál elkövetett visszaélések ellen felmerültek, épen úgy, mint az a nemes küzdelem, a melyet különösen az utóbbi években a nemzeti pártnak t. vezére a választások tisztaságának biztosítása érdekében vívott, teljesen eredménytelenek és meddők maradtak, és nem az alkotmányos fogalmak tisztulása, nem a jogérzetnek megerősödése következett be, hanem a törvénytisztelet helyébe a törvények kijátszása, a közjólét érdekei helyébe párthatalmi czélok, a jogérzet helyébe a hivatalos hatalommal való visszaélések, az alkotmányi meggyőződés tisztelete helyébe durva erőszak lépett. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Önök illetékesek arra, »úgy van«-ozzanak. Okolicsányi László: Magyarország alkotmányos életének ezredik évében meg kellett érnie ennek a nemzetnek, a mely szabadságáért és alkotmányáért annyit küzdött és szenvedett, hogy egy olyan kormánynak hatalmába jutott, melynek kezében az alkotmány teljesen elvesztette valódi tartalmát, (Igaz! a szélső baloldalon.) legfölebb üres formaságait tartotta meg. Egy olyan kormány kezébe jutott, a mely a törvény tiszteletét, az alkotmányos jogokat sem föntartani, sem mások által fentartatni nemcsak képes nem volt, de úgy látszik, hogy törekvése sem irányúit oda. (Ügy van! Úgy van/ a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Bár lehetne ezeket a tényeket eltagadni; azaz eltagadni lehet, a mint az igen tisztelt előadó úr bebizonyította; de fájdalom, megczáfolni nem lehet. Hiszen ha az a többség valóban a nép szabad akaratának kifolyása volna, milyen boldog volna akkor ez a nemzet; milyen megelégedésnek kellene akkor uralkodni ezen országban! Én nem is fogok kiterjeszkedni arra, hogy egyes választásoknál előfordult visszaéléseket soroljak fel itten, először azért nem, mert hiszen minden választókerületben, az ország minden részében igen jól tudják az ott történteket, Tudják itt is s azokat hivatalosan eltagadni nem lehet és mikor a választópolgárok olvasni fogják az olyan állításokat, a minőket ma az előadói székből hallottunk, csak nevetni (Úgy van /