Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

Q0 64:9. országos ülés 1S96. szeptember 5-én, szombaton. szúk!) Miért volna szükséges, hogy ezeu törvényjavaslatnak a tárgyalását elhalaszszuk és kitegyük Magyarország törvényhozását annak az esélynek, hogy ilyen nyugodt időpontban, vagy a megalkothatás annyi garaneziája mellett ezen törvényjavaslatot többé elő sem veheti és tárgyalásába nem bocsátkozkatik ? T. ház! Nem osztozhatom azoknak a néze télien és sajnálattal kell tehát konstatálnom azt az áramlatot, a mely a jogász-közvélemény egy részében helyet foglal, ha tekintetbe veszem azt, hogy ez a törvényjavaslat az esküdtszéki intézményt is meghonosítja Magyarországon. Hogy mit jelent ez a magyar közszabadságra, a népjogok kiterjesztésére, a demokrácziára nézve, annak az ecsetelésére az én szólási képességem szegény. Hiszen ennek egész irodalma van, hiszen hosszú küzdelmeknek történetét jegyzik fel a törvényhozás évkönyveinek lapjai. Hiszen az esküdtszék a 48-iki nagy napok követelményei nek egyik pontját képezte. Hiszen félszázaddal ezelőtt Magyarország legnagyobb nagyjai szálltak síkra az esküdtszéki intézmény életbeléptetése érdekében. Midőn 1848-ban az igazságügyi intézményeket a helyzet akkori sajátságosságánál fogva kibővíteni nem lehetett, akkor is megtette az akkori ig tzságügyi kormány, Deák Ferencz, a ki az 1843/44-iki országos választmányban a kisebbség tagja volt, mely az esküdtszékért síkraszállott, hogy az esküdtszéki eljárást legalább a sajtóbííntettekre és vétségekre alkalmazta; sőt azon érdekes jelenséggel is állunk szemben, hogy Deák Ferencz 1861-ben az országbírói értekezlet egyik ülésén még azt is konstatálta, hogy 1848-ban esküdtszékek már létesíttettek volna és esküdtszéki ítéleteket is hoztak volna azon szabályok alapján, melyeket az előbbeni javaslatokhoz hozzásimulva kidolgoztak. Ha azt látjuk, hogy az igazságügyi kormány oly törvényjavaslatot nyújt be, mely Magyarországon az esküdtszéket akarja behozni, és a be nem nyújtott, de a sajtónak és a nagyközönségnek kiadott tervezetből azt látjuk, hogy a közönséges hűn tettek egész körére, a politikai bűntettek egész csoportjára ki akarják terjeszteni s továbbra is a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekményekre és különösen azokra, a melyek közterrnészetűek és politikai jelleggel is birnak: akkor azt kérdem, nem vállalna-e rendkívüli nagy felelősséget az ő honfiúi kötelességével és az utókorral szemben az a törvényhozás, mely ezt a törvényt a napirendről levétetni engedné? (Helyeslés.) Ezen mindenesetre sok hiányban is szenvedő törvényjavaslatnak egyik legszerencsésebb része az, mely az esküdtszéki intézményről szól. E tekintetben hozzásimul az összes, e téren hozott modern törvényekhez, azonban nem zárkózik el azon tanúiságok elől sem, melyek az utóbbi 25 esztendő alatt a bűnvádi jogszolgáltatás terén nyilvánultak. Mert mi tű rés-tagadás benne, bármely magas nivójú akár az osztrák, akár a német bűnvádi eljárás, melyet nagynevű alkotója az akkori helyes bűnvádi eljárási elveknek megfelelően igyekezett létesíteni, kétségtelen, hogy azóta merültek fel oly tanúiságok, melyeket most azoknak a törvényhozásoknak, melyek ma létesítik az esküdtszéki intézményt, értékesíteniük kell. így látjuk, hogy a napirenden levő bűnvádi eljárásban az esküdteknek befolyás engedtetik nemcsak arra, hogy ítélkezhessenek a ténykérdés és bűnösség kérdésében, hanem hogy teljesen megnyugtatók g ítélhessenek, befolyást enged az esküdtszéknek arra is, hogy a bizonyítási anyag beszerzése és a bizonyítási eljárás kiterjesztése iránt befolyást gyakoroljon. Kiemelendőnek tartom tovább zemben a mostani esküdtszéki eljárásunkkal, hogy a jelenlegi eljárási javaslat elfogadta azt az elvet, hogy a bűnösség csak kétharmad többséggel mondható ki, vagyis hogy csak akkor deklarálható bűnősnek a vádlott, ha nyolez mond igent és négy nemet. Továbbá fontos ismét a vád túlsúlyával szemben a védelem érdekében tett az az intézkedés, hogy míg a minősítő körülmények megállapítására, az úgynevezett büntetési nem, vagy büntetési tétel tekintetében a minősítő körülményekre és qualifikáczióra nézve kétharmad cöhbséget kivan meg a törvény, addig a vádlott érdekében vagy javára eső körülmények hét igen és öt ntm szavazattal is kimondhatok; így a hat igen és hat nem a vádlott javára szól. Issekutz Győző: Ez nem áll! Visontai Soma: Bocsánatot kérek, azt mondom, hogy a mi a vádlott javára szól, az 6—6-al is kimondatik; mert például ha 6 áll 6-al szemben, az mindig a vádlott javára magyaráztatik. Ez világosan benn van a törvényjavaslatban és ennek tökéletesen megfelelőleg mondhattam ezt. Már most, ha ezt kiemelendőnek tartom, mint egyik helyes, a vádlott és védelem érdekeit szolgáló intézményt, még mint újítást, szemben az eddigi bűnvádi eljárásokkal, kiemelendőnek tartom, — és ez szintén a humanizmusnak szolgál, — hogy ezen törvényjavaslat szerintiiem mondatik ki, hogy hány szóval mondták ki az esküdtek a vétkességet, hanem csak az, hogy 7-nél többen, nehogy azon szavazatok által, melyek elítélők, megbélyegeztessék a vádlott. Az esküdtszéki intézmény tehát úgy, a mint a törvénybe be van iktatva, teljesen megfelel a helyes bűnvádi eljárási felfogásnak. Azonban kétségtelen, — és e tekintetben csatlakozom azon képviselőtársaimhoz, kik aggályaikat kifejtették,— hogy minden esküdtszéki intézmény tönkretehető,