Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

4 8 648. országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. hogy esetleg az elfogultság még nőne a királyi ügyészség tagjaiban, hogy a jog helyébe könnyen hatalmaskodás léphetne CS Sí túlkapások az önként kínálkozó alkalmaknál még nag}obb mértékben előfordulnának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben, t. ház, azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van. azon felfogásban osztozik, hogy ha e tekintetben, különösen a javaslat 84. §-ában foglalt rendelkezés módosítást nem szenvedne, annyira fontosnak tartja aggodalmát, hogy akkor a harmadszori olvasás alkalmából kénytelen lenne a javaslat ellen érvényesíteni szavazatát. Legfontosabb ezen javaslatban az esküdtbírósági intézmény behozatala. Azt hiszem, hogy nagyon megnehezítette az e felől való vélemény megteremtését az, hogy körülbelül ötven év óta úgy az irodalmi téren, mint egyesek által a parlamentben előhozott követelések mellett általában a hivatalos fölfogás az volt, hogy az esküdtszéki intézmény szakavatott bírósági tagokkal nem czélravezető s nálunk különféle okoknál fogva ki nem vihető. Én azt hiszem, nem lehetek akadályozva a miatt, hogy az elnöki székben ül az az igen tisztelt államférfiú, ki e tekintetben meggyőződését követve felelőssége érzetében fordított ezen az irányzaton és az esküdtszéki bírósági intézmény iránt való érdeklődést teremtette meg abban a közvéleményben, a mely már most az esküdtbíróságok intézményét helyesli. De a mily szép a javaslat indokolása, a mily tartalmas a bizottság jelentése, ugyanezen indokok alapján még inkább követelhető az, hogy a polgárság igénybe vétessék, nemcsak az esküdtszék keretén belül, hanem az alsóbb fokon is azon bűncselekmények elbírálásánál, melyek a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ertem a népbírói intézményt, a melyre nézre tisztelt társaimmal külön véleményt bátorkodtunk benyújtani, a mely voltaképen a részletes tárgyalás során lenne tanácskozás tárgyává teendő, s én csak azért bátorkodom most felemlíteni, mert az igen tisztelt előadó úr bevezető beszédében erről is megemlékezett s némi kicsinylő megjegyzést tett a tekintetben, hogy kopizálni akarják a német példát. Én azt hiszem, hogy a ki évtizedek múlva foglalkozni fog az igen tisztelt előadó úr beszédével, csodálkozni fog azon, hogy ily kicsinylő hangot használt oly szándékot illetőleg, mely a polgári elemet nagyobb mérvben kívánja bevonni a büntető jogszolgáltatásba ugyanazon indokok alapján, mint a mely indokok fel vannak sorolva az esküdtszéki intézmény érdekében. Minden emberi intézmény, mely az állam keretében létestíl, tisztán és kizárólag az élő polgárok érdekében van. A bűnvádi jogszolgáltatás az egyesek összessége által oly mértékben ruháztatik át az államra és ennek közegeire, a mily mérvben szükséges az élő polgárok életének, becsületének, szabadságának, személy- és vagyonbiztonságának megoltalmazására intézményeket létesíteni és a kellő korlátokat fentartani. Tökéletes emberi mű hiába vétetik tervbe; mindig számolni kell azon gyarló vonásokkal, melyek kivétel nélkül egyéni természetünkben vannak. Ha a tisztelt előadó úr egyszerű kopizálásnak mondja is, hogy a polgári elem bevonassák állami érdekű dolgok intézésébe, azt hiszem, hogy egyoldalúkig fogja fel a dolgot. Méltóztassék megnézni, a közigazgatás igen sok ágazatát: a közoktatást ott bevétetnek nem szakemberek, hanem a társadalomnak arra való egyénei. Bizottságok intézik ezen kérdéseket, sőt magánjogi kérdéseket a mi törvényhozásunk átterel ilyen polgári bizottságokra. Ilyen példáin közigazgatási téren a közigazgatási bizottság, mely igen sok fontos kérdésben hivatva van mint bíróság dönteni. Azonfelül ott van annak egy kisebb bizottsága, az árvaügy-felebbezézi bizottság. Ez hivatva van gyámhatóságok határozatai ellen való felebbezéseket elbírálni. Ezek mind olyan érdekeket érintenek, a melyekre az államnak kiváló gondot kell fordítania. Nem szakembereket alkalmaz ezen teendők teljesítésére, hanem olyanokat, a kik megfelelő képességgel, megfelelő józan elmével, ítélőképességgel, judicziummal birnak, a mely adomány, a mit nem pótolhat az ismeretek bősége és a tanúitság, tehát olyanokat, a kik rátermettségüknél fogva arra hivatva vannak. Ilyenek lennének az esküdtek és a népbírák. Azt méltóztatik mondani, hogy a népbírói intézmény bevonása a járásbíróságoknál . , .(Zaj. Halljuk! Halljuk/) Elismerem, hogy talán unalmas és száraz, hanem akkor, mikor a népjogok részben való érvényesítéséről van szó, azt hiszem, egy pár pereziiyi türelemmel méltóztatik ezt meghallgatni. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A népbíróság létesítése ellen az igen tisztelt előadó úr azt a kifogást teszi, s azt hiszem, hogy ez álképlet, hogy vagy ugyanazon nézetben van az a két népbíró, mint a járásbíró, . . . Chorin Ferencz előadd: Jogi kérdésekben ! Haviár Dániel: ... jogi kérdésekben, ténykérdésekben, a legminucziózusabb disztinkeziójú kérdésekben teljesen konczedálom, a mily határig méltóztatik elmenni . . . vagy ellenkező nézeten van. Ha ugyanazon nézeten van, akkor felesleges, ha ellenkező, akkor hiba. Ugyanez áll az esküdtszéki eljárásra. Együttesen nem történik az ítélkezés, de együttes jelenlétükben történik az eljárás, a tárgyalás. A kérdések megállapítása a bíróság hatásköre, az esküdtbiróságé a vétkesség és a cselekmény létének, vagy nem lété-