Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

048. országos illés 1S9fi. szeptember 4-én, pénteken. 49 nek kérdésében való válaszadás. De teljesen ráillik és alkalmazzák is mindazok, kik az esküdtbíróságnak ellenségei, hogy vagy olyan nézetben van az esküdtbíróság, mint a törvényszék, a mely ott elnököl és vezeti a tárgyalást, vagy nem. Ha olyanban van, felesleges, tehát nem kell; ha nincs olyanban, akkor káros, mert a szakavatott bíróság mégis csak képesebb, megfelelőbb lenne. Épen arról van szó, hogy különösen ezen kérdésekben, a hol a polgárnak különféle szabadságai, esetleg biztonsága, jogai forognak szóban, elegendő, hogy az úgynevezett szakavatott bíró döntsön és ítéljen. Nem akarom kicsinyelni a szakavatottságot, de mikor látom, hogy a modern irány az, hogy magánjogi kérdéseknél az egyes bíró felelősségérzetében az egyes bírói rendszert fejleszsze, bűnvádi kérdések eldöntésénél pedig mennél több állampolgárnak akar befolyást biztosítani, hogy az élet különféle viszonyai szempontjából, a kérdőrevonás mértékének szempontjából vegyék bírálat tárgyává, akkor nem helyes-e, hogy nemcsak a nagyobb bűncselekmények, hanem a kisebb esetek is bevonassanak a polgárok ítélkezési körébe, n.ert hiszen a járásbíróval való együttes tanácskozás nincs ártalmára a bíróság intézményének, különösen a hol kinevezett bírák működnek. Méltóztassék megnézni ma az ország bíróságait; ott egy idő óta olyan gyakoriak a szeméíyváltozások, hogy a közönség a felette bíráskodni hivatott bírósági tagokat hosszú időn át nem ismeri, viszont a bírói a közönséget, annak szokásait, viszonyait szintén nem ismeri; s vájjon nem előnyös-e az, ha kölcsönhatás és kapcsolat áll fenn a közönség és a bíróság közt, s nem hátrányos-e, ha e helyett maholnap az ismeretlenségből a közönyösség, ebből pedig ellenszenv fejlődik bíróság és közönség között, holott erős fal áll közöttük, a mint ez észrevehető ma az ország több vidékein. (Úgy van! Helyeslés a szélső haloldalon.) A szakbíróságoknál azok a tévedések szintén napirenden vannak. Nem akarok különös példákkal előállani, csak említem, hogy például annak idején feltűnést keltett az, hogy jogorvoslattal volt megtámadva a határozat azért, mert a törvény értelmében indokolva egyáltalában nem volt, és a felsőbb bíróság indokánál fogva hagyta jóvá. (Derültség.) Pedig ez szakbiróság volt. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy volt eset a 80-as évek közepén arra, hogy az 1868-iki perrendtartás oly rendelkezésére történt hivatkozás, melyet már 1881-ben módosított a törvényhozás. Egy szóval tévedés mindenütt előfordul, ez ellen ember nincs biztosítva. Minthogy a javaslat rendkívül sok előnyt biztosít az államnak s az államban élő polgároknak, különösen, hogy a vádelvre támaszKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXXÍV. KÖTET. kodik, a szóbeliséget és közvetlenséget érvényesíti, a nyilvánosságot elismeri, azonfelül, mivel ez a javaslat részletesen megállapítja a letartóztatásnak, a vizsgálati fogságba helyezésnek eseteit, mivel az e tekintetben elkövetett visszaéléseket, akár tévedésből, akár szándékosan történtek legyen, kevesbíteni fogja; mivel a vádnak és a védelemnek bizonyos mérvben mégis egyenlőséget biztosít: mivel az ártatlanul kérdőre vont letartóztatottnak, esetleg büntetést kiállónak kártalanításáról gondoskodik, emberséges elvből kifolyólag, habár, mondom, vannak hátrányai is, de könnyen kiigazítható némely rendelkezései, én azon párt nevében, a melyhez szerencsém van tartozhatni, (Helyeslés.) a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Lakatos Miklós jegyző : Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. képviselőház! Azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, egy czélt tűzött maga elé törvényhozási működésében, melyet mindig elérni törekedett, és ez az: megalkotni, létesíteni és erősbíteni azon állami intézményeket, a melyek a nemzeti erősbülésre, a nemzeti egység létesítésére s megvalósítására alkalmasak. (Helyeslés balfelöl.) Ez a szempont az, a mely e pártot arra birta, hogy a tárgyalás alatt álló javaslatot is, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Teszem ezt ma már annál nagyobb megnyugvással, és minden feltétel mellőzésével azért, mert az igen tisztelt igazságügy miniszter úrnak beszéde rendén tett azon kijelentése, hogy az ügyészi jogkörnek, különösen a nyomozat teljesítésére vonatkozó hatáskörnek módosítására vonatkozó indítványoknak készségesen engedni fog, teljes biztosítékot nyújt arra, hogy az ügyészi hatáskört a törvényjavaslat egész rendszerében olykép módosítani fogjuk, mely szerint önmaga nyomozatit nem teljesíthet és így a vád funkcziói mellett a vizsgalat funkczióit is egyesíteni nem fogja. T. ház! Ezúttal, midőn a javaslatot méltatom, nem terjeszkedem ki ismétlésekre, mert a javaslat előnyeit részben a lapokban, részben a bizottságban kifejtettem. De mert őszintén és utógondolat nélkül kívánom a javaslatot támogatni, s mert meggyőződésem, hogy a javaslatnak egyes hibái daczára sincsenek meg azok a számtalan és sokoldalú hibái, melyeket támogatói is gyakran felhoznak, kötelességem első sorban a ma felhozott azon ellenvetésekkel foglalkozni, melyek — nézetem szerint — nem létező hibákat kívánnak a javaslatban felfedezni, Haviár tisztelt képviselőtársam a javaslat egyik hiánya gyanánt tüntette fel az ügyészségi megbízottak intézményét, holott ez az intézmény ép a vádelv konzequens keresztülvitelének el7