Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

648. országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. 47 jár el, ott már a jogerős ítélettel befejezett bűnügyben az újrafelvétel kérdésében csak azon királyi tötvényszék legyen hivatva határozni, mely mellett az esküdtszék döntött, nem pedig azon esküdtbíróság is, mely véglegesen döntött a kérdésben. Ugyanazok az okok, melyek alapúi szolgálnak arra, hogy az esküdtbíróság döütsön a bűnvádi kérdésben, szolgálnak indokul arra is, hogy az újrafelvétel kérdésében is az esküdtszék döntsön. Ez szabadabb irányú és megfelelőbb intézkedés volna, és kétségtelenül az eljárás javára szolgálna. A javaslatnak kétségkívül hátránya az is, hogy a különféle fenyítő eljárásra vonatkozó, nagyrészt rendeletileg fennálló szabályokat, a jövedéki, kereskedelmi, kihágási eljárásra vonatkozó szabályokat érvényben hagyja és nem egy törvényben oldja meg. Ha már ez meg nem történik, legalább az kívánatos, hogy azon alapelvek, melyek e törvényjavaslatban le vannak téve, amott is érvényesüljenek, esetleg rendeleti úton. Hogy a katonai anyagi és büntető eljárási törvény itt mellőztetik, már meg volt említve, még pedig azzal, hogy nem akarnak keserűséget okozni e helytelenségek felsorolásával. Én azt hiszem, hogy ily fontos kérdésben az, hogy keserűség okozta1ik-e vagy sem, nem lehet irányzója az egyéni meggyőződés nyilvánításának. Ha az igen tisztelt előadó úr férfias őszinteséggel és leplezetlen nyíltsággal bátor volt kijelenteni, hogy véget kell vetni azon szégyenteljes állapotnak, melyben büntetőjogszolgáltatási tekintetből a magyar állam mint intézmény és a magyar állampolgárok vannak: én még szégyenletesebb állapotnak tartom azt, hogy a magyar államnak, mint intézménynek keretén belül a magyar állampolgárok nagy része, még pedig javarésze, katonai kötelezettség alatt álló óriás tömege ki van szolgáltatva oly törvénynek és eljárásnak, mely a józan észszel és az emberséges bánásmód elveivel homlokegyenest ellenkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És azért részemről igenis felhivandónak tartom ez alkalommal is a t. igazságügyi kormánynak, sőt az összkormánynak figyelmét arra, igyekezzék ezen, államunkra szégyenletes állapotnak mielőbb véget vetni. Ne kívánják, hogy az ellenzék padjairól ez ügy folyton sürgetés tárgyát képezze és mind keserűbbé tegye azt a helyzetet, melynek megoldása előbb-utóbb úgyis törvényszerű és hazafias kötelessége nemcsak a kormánynak, hanem minden állampolgárnak, a ki arra hivatott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A legnagyobb kifogás e javaslat ellen méltán az, a melyet már előttem szólt t. képviselőtársaim bonczolás alá vettek és részletezés tárgyává tettek, nevezetesen a királyi ügyészí hatáskörnek a nyomozásra való nagymérvű kiterjesztése. E tekintetben az igen tisztelt előadó ár és az indokolás, valamint a bizottság jelentése is kiemeli azt a rendkívüli előnyt, a melyben jogszolgáltatási szempontból államunkban törvényes alapon a királyi ügyészség hierarchikus szervezete összeállítva van és ebben véli a biztosítékot látni arra nézve, hogy ha ez a nagymérvű hatáskör megadatik a királyi ügyészeknek, ott visszaélésekről nem lehet szó. Már előttem szólt Eagályi Lajos t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy:, ellenkezőleg, ez a hierarchikus szervezet, ez a felülről való •függés és az utasítások feltétlen elfogadása iránt való kötelezettség nem hogy biztosítékot szolgáltatna, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de lehetőleg legnagyobb gyengeséget képezi az ügyészi szervezetnek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert azt méltóztatik, gondolom, a jelentésben hangsúlyozni, hogy itt van a parlamentáris miniszteri felelősség. Az ügyészi szervezetnél az ügyész a főügyésztől, a főügyész a koronaügyésztől, illetőleg közvetlenül a minisztériumtól függ. Már most, ha valami utasítás megy le törvény- és jogszerűen valamely eljárást illetőleg, azt feltétlenül kötelessége annak a királyi ügyésznek respektálni és teljesíteni. Az az utasítás lehet nem tárgyilagos, lehet nem igazságos, lehet nem törvényes, lehet egy hatalmi egyéni szempontnak kifolyása és azt feltétlenül elfogadni köteles az a királyi ügyész. Már most arra hivatkozni, hogy hisz a nyilvánosság, a képviselőház tárgyalásai folytán ez kiderülhet és szóvá tehető és esetleg a miniszteri felelősségből eredőleg kérdés tárgyaivá tehető, — engedelmet kérek — sokkal önérzetesebb egyénekből összeaíkotott, jogaira sokkal féltékenyebb államnak képviselőtestülete kell ahhoz, hogy ilyen, egyes bűnvádi esetben kiadott miniszteri utasítások folytán, az a miniszter egyes esetből kifolyólag vád alá helyeztessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én sajnálom, t. képviselőház, — nem akarok ezzel tiszteletlenségnek adni kifejezést, — de ezt a mi képviselőházunkat sem látom arra megérettnek, — tisztelettel legyen mondva — arra emelkedettnek, hogy akármely ilyen esetben történt törvénytelen intézkedése miatt a minisztert vád alá helyezni hajlandó volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A királyi ügyészekre vonatkozó ez a rendelkezés, azt hiszem, rontana az intézményen, a mely intézmény már azon általános emberi természetből kifolyólag, hogy az egyoldalú foglalkozás bizonyos mérvű elfogultságot szül az illetőkben, nagyon természetes, hogy ha még a nyomozásnak nemcsak vezetésével, de teljesítésével is meg lennének bízva, úgy attól tartok,