Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-648

4^ 64S. országos ülés 1896. szeptember 4-én, pénteken. heti sürgősebben és határozottabban a szabatos, félremagyarázást és félreértést lehetőleg kikerülni és megakadályozni hivatott törvény általi szabályozást: Magyarországon még ez ország specziális viszonyai is feltétlenül szükségessé teszik e javaslat mielőbb törvénynyé emelését. Mert igen helyesen mutatott rá az előadó úr kitűnő beszédében, hogy hány jogvidékre van osztva hazánk a bűnvádi igazságszolgáltatás tekintetében, és hogy milyen rendkívüli anomália az, hogy a mai viszonyok közt ugyanaz a törvényszék, a szerint, a mint a cselekmény más és más lielyen követtetik el, más és más, egymással homlokegyenest ellenkező elveken felépült eljárások alkalmazásával kénytelen meghozni ítéletét. Miután, t. ház, a nemzeti egység konszolidálása körül elég lényeges mulasztások vádja terhel, nem szabad tehát késnünk minden eszközt megragadni, mely alkalmas lehet a mulasztásaink által okozott rések betömésére. A jogegység létesítése, oly jogszabályok megalkotása, melyek az ország minden területére, a nemzettest minden tagjára egyaránt kiterjednek, elsőrendű eszközt van hivatva képviselni. És mert minket elhatározásunkban ez a főszempont vezetett, ennek következtében nem riasztattuk magunkat vissza a törvényjavaslat általánosságban való elfogadásától azáltal, hogy a szervezeti intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatok a háznak még bemutatva nincsenek. Mert egészen eltekintve attól a körülmény tői, t. ház, mely végre is nem döntő az objektív bírálat szemében, hogy nemcsak hazánkban, de a legtöbb külföldi államban: Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Francziaországban és Belgiumban is az esküdtszék szervezetéről a bűnvádi eljárástól különálló törvényes intézkedések szóianak: nem változtatott álláspontunkon e javaslatok be nem terjesztése azért sem, mert a törvényjavaslat utolsó szakasza teljes garaucziát nyújthat mindenkinek, a ki e kérdések tekintetében aggodalmat táplál, mert hisz a törvényjavaslat ezen utolsó szakaszában benne van, hogy e törvényjavaslat életbeléptetése — a mint az a dolog természete szerint máskép nem is lehet — külön törvényhozási intézkedéseknek fogja tárgy át képezni. Tehát midőn ezen életbeléptetési törvényt tárgyaljuk, kellő módunk és alkalmunk lesz arra, hogy megvizsgáljuk, vájjon a szükséges szervezési előintézkedések megtörténtek-e és úgy történtek-e, hogy azok alapján joggal lehet hinni, mikép a jogélet elő van készítve a törvényjavaslat elfogadására. Akkor pedig, midőn a szervezeti törvényjavaslatokat fogjuk tárgyalni, t. ház, elég alkalmunk lesz annak megvizsgálására is, vájjon ezen intézkedések olykép kontempláltatnak-e, hogy nem fogják a javaslatban lefektetett nagy elvek kompromisszióját eredményezni. És épen azért, mert erre akkor elég alkalom fog nyílni, felesleges volna a t. ház figyelmét ezúttal kikérnem arra., hogy igénytelen nézeteimet ezekben a kérdésekben már most kifejtsem. Egyet azonban én is kötelességemnek tartok hangsúlyozni és ez az, hogy a mennyiben az igazságügyi kormány az esküdtszékek szervezetéről szóló és bár hivatalos úton nem közölt, de a napilapokban napvilágot látott törvényjavaslatot változatlanul fentartani kívánná, ezen javaslathoz szavazatommal semmi körülmények között hozzájárulni nem tudnék; (Helyeslésbalfélol.) mert az objektiv kritika alapján álló egyéni meggyőződésem az, hogy ezen javaslat törvényerőre emelve csak az esküdtszéki intézménynek teljes kompromisszióját (Igaz! Úgy van! balfélol.) és ezenfelül azt eredményezheti, hogy ezen ilyképen szervezett esküdtszékek mellett Magyarországon az egyéni jog és szabadság az épen véletlenül kormányon ülők hatalmi érdekeinek mindenben alá lesz rendelve. (Igaz! "Úgy van! balfélol.) De, t. ház, nem tartott vissza állásfoglalásunknál az a kifogás sem, a melyet az előbbi ellenvetésnél én kevésbbé komolynak is tartok, hogy tudniillik ezen javaslat nem volna kellőleg előkészítve. Mert hisz köztudomású és ezt már az előttem szólott urak is konstatálták, hogy ez a mai bűnvádi eljárási javaslat nem egy egészen önálló, új alapokon fölépült, rögtönzött kodifikatórius alkotás 5 ez a mai javaslat mintegy fejlődés útján állott elő az előző javaslatokból és ezt a fejlődést ép a jogászi közvéleménynek az előző javaslatok elveivel való foglalkozása és a jogászi közvélemény nyomása hozta létre és ennek következtében azt lehet mondani, hogy ezen javaslatnak fejlődési proczesszusa és annak különböző fázisai mindig újabb és újabb impulzust szolgáltattak arra, hogy az ezen javaslatban lefektetett nagy elvekkel nemcsak hazánk, de még a külföldnek jogászi közvéleménye is behatóan foglalkozzék. De általában véve azt tartom, hogy a modern bíínvádi eljárásnak ama nagy eszméi, a melyek a franczia »code d'instruction criminelle«-ben megszületésüket megérve, egy ideig pihentek ugyan, hogy azután annál nagyobb erőre kelve, az utolsó évtizedek alatt bejárják és meghódítsák az egész művelt világot, ma élnek minden jogász lelkében. Azon meggyőződésben vagyok, — és azt hiszem, ez nemcsak egyéni meggyőződésem, — hogy a bűnvádi eljárásnak a vádrendszer alapjaira fektetése, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvének lehetőleg minden fórum előtt való minél teljesebb alkalmazása, hogy a nyilvánosság ellenőrző hatalmának az eljárásban való felhasználása, a terheltnek ügyfél jogaival való felruházása,